Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bozó Zsuzsanna: Egy esős nap története: Első történet (2018. október)
Hosszú ideje állt az ablaknál, nézte a reménytelenül zuhogó esőt. Vigasztalanul verte az ablakot egész éjszaka, szemhunyásnyit sem tudott tőle aludni.
- Gyűlölöm, ahogy kopog az eső az ablakon - gondolta keserűen. Jeges kéz szorította össze a szívét. Megborzongott. Meghalok, ezért esik. Még soha nem esett ennyire reménytelenül. Talán a mai az utolsó napom - lovallta bele magát a kétségbeesésbe.
Kezébe fogta a szekrényen álló képet.
Három kislány mosolygott rá, a kicsi még integetett is. Fel akarom őket nevelni - sikoltott fel a lelke. Látni akarom, ahogy érettségiznek, szerelmesek lesznek. Nagymama akarok lenni. Folytak a könnyei, reszketett. Nem lehet annyira igazságtalan az élet, hogy nem láthatom, ahogy felnőnek. Ökölbe szorította kezét.
- Asszonyom! - lépett be az ápoló a kórterembe. Eljött az idő. Készen áll?
Anna letörölte könnyeit, próbált mosolyogni, de csupán torz vigyor kerekedett az arcán. Letette a képet, gyengéden megsimogatta a lányait.
- Visszajövök - súgta nekik - visszajövök. Kihúzta magát, s remegő lábakkal, de emelt fővel indult a műtő felé.
Az altató orvos folyamatosan beszélt hozzá, hogy elűzze az asszony félelmeit.
- Nyugodjon meg. A professzor úr sikeresen megműti, a legjobb sebész az országban. Ez biztos. A betegséggel azonban önnek kell szembenéznie. Ketten vannak a harctéren. Ön és a rák. Úgy harcoljon, mintha egyedül lenne a világban, mintha senki segítségére nem számíthatna. Úgy, mintha nem lenne férje, édesanyja, családja. Egyedül van. Az önsajnálat nem segít. Csak a gyógyulásra koncentráljon. Sikerülni fog. Tudom.
A férfi szavai nyugtatóan hatottak rá. Erőt adtak. Arról szóltak, hogy képes megoldani a problémákat. Győzni fog.
Amikor kinyitotta a szemét, három orvos is mellette termett.
- Van remény? - kérdezte halkan.
- Igen - mosolygott rá az orvos. A műtét sikerült. Minden beteg részt eltávolított a professzor úr. Most pihenjen. Erőt kell gyűjtenie. Hosszú út áll még ön előtt. Ha szeretne valamit, csengessen. Azonnal jön a nővér.
- Köszönöm! - suttogta Anna. Köszönöm!


Az őszi eső hangosan kopogott az ablakon.
Tisztára mos mindent - gondolta az asszony Az eső mindig jót jelent. Elmossa a régit, a bajokat, gondokat, betegségeket, s valami újat hoz a világra. Reményt. Hitet. Számomra a gyógyulást, az életet hozza el.
Kezébe fogta lányai fényképét. Lassan ejtette ki a szavakat:
- Visszajöttem. Mindig veletek maradok. Hamarosan együtt sétálunk a ragyogó őszi erdőben.
Valójában mindig szerettem hallgatni az eső kopogását - gondolta mosolyogva - s nyugodt, gyógyító álomba merült.
6089
Gilbert - 2018. október 02. 22:27:05

Köszönöm szépen a kedves szavakat!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.