Cinka István: Egy esős nap története: Második történet (2018. október)
Pistike a nagymamájánál nyaralt falun. Még ovis volt, öt éves. Szeretett nagymamájánál lenni. Sok volt az érdekesség. A baromfiudvar lakói mindig nyújtottak valami újat, meglepőt. Szokása szerint korán ébredt.
- Jó reggelt, nagymama. Felébredtem. Megyek ki a nyuszikhoz megreggeliztetem őket. Viszek nekik répát. - köszönt.
- Jó reggelt drágaságom. Ma úgy gondolom a szobában maradunk. Esik nagyon.
- Attól még kint lehetek, jól felöltözöm.
- Jól meg is fáznál. Gyere először te reggelizzél meg!
- Csak kicsit mehessek ki. - kérte a fiú.
- Nézd, szakad az eső! Nem lehet. Majd, ha eláll.
Pistike szomorúan kezdett reggelizni. Egy kis darabig még rajzolt is egy esős képet. Majd megnézte kedvenc rajzfilmjét a televízióban. Csak az ablakot kémlelte. Az esőt nézte elállt-e?
- Nagymama nézd! Elállt. Már a libák és kacsák is kint vannak. - szólt.
A mama is kinézett az ablakon. Épp rántott húst sütött. Hirtelen vissza is tekintett, hogy le ne égjen. Azért közben megjegyezte:
- Az eső esik Pistike. A kicsi libák és kacsák szeretik a vizet. De nézd a többi állat is elbújt.
- próbálta vigasztalni unokáját.
Pistike az ebédet se jó étvággyal ette. Hirtelen nagy kutyavisításra lettek figyelmesek. Mindketten az ablakhoz szaladtak. Azt látták, hogy a gúnár megkergette Buksit a kis kutyust. Jól meg is csípte, Pistike nem törődve az esővel behozta a remegő állatot. Bebugyolálta a vizes kutyust. Vigasztalta. A kutya még félt, fázott. Pistike adott neki meleg tejet.
Aztán elkezdődött a játszás. Először bújócskáztak. Majd csak simogatta Buksit. Mesélt neki. A kis kutya mintha hallgatta volna. Addig, addig még elaludt.
Pistike csendben őrizte az álmát. Azt se vette észre, hogy mamája már kintről jön.
- Végre elállt az eső.
- Maradjon bent Buksi. - kérte mamáját.
Eközben a kutya is felébredt. Csóválta vidáman farkát.
- Tudod a kutyus most csak az eső miatt jöhetett be. - mondta a mama.
- Tudom, akkor azt kívánom essen sokszor.
A nagymama engedte még picit Buksit a szobában. Esteledett. Pistike is elfáradt.
Lefekvés előtt azonban megjegyezte:
- Ez a nap nagyon jó volt. Hiába, hogy esett.
Aztán Pistike el is aludt. A nagymama mosolyogva nézte. Örült, hogy ezen az esős napon is jól szórakozott unokája.
4302
Fedak Anita - 2018. október 04. 18:42:10

Kedves Tollforgató
Mindenütt jó, de a nagyinál a legjobb. Bájos történetedhez gratulálok. Szeretettel olvastalak: Anita

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.