Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Deák Mária: Káprázat (2018. október)
Lőrinc az ablaknál állt. Ki nem mondott szavak visszhangzottak a fejében. Nem jó betegnek lenni. A fájdalom sokszor elviselhetetlen. Sokízületi gyulladás gyötörte. A teste minden részébe beköltözött a fájdalom. A kéz ízületei is felmondták a szolgálatot. Gondolatait muszáj papírra vetnie. Az Íródeák most is itt ül az asztalnál, míg ő a kitárt ablakban állva nézi a Balaton hullámait. A hullámokat, amik partra érve csobbanó hangot adnak, majd halkulva kúsznak vissza a tómederbe. Néha az íródeák kíséretében lesétál a partra. Lőrinc mesél, az Íródeák jegyzetel. A múltkor magányosan, egyedül indult a platánokkal övezett parkban a vasútállomás felé. Megpihent egy padon, gondolataiba merülve elmúlt időkről és a halálról gondolkodott, a halálról, hogy vajon mi van az után - bokrok rezdültek a pad mögött, hátranézve fiatal szerelmespár csókjába ütközött. Feltört benne a vágy s arra gondolt bárcsak nála lenne a "pepita". Aztán... mi volt aztán? Az élmény hatása alatt sétált tovább a parkon át. Talán racionálisabban kellene látnia a holnapot és a betegségét. Az Íródeák hangja hozza vissza a szobába. - Nem tesz jót a huzatos ablakban való ácsorgás.
Csak az a csók ne lett volna. - szövi tovább gondolatait, meg sem hallva az Íródeák intését.
Azzal a csókkal kezdődött minden. Ősz volt, érett gyümölcsök csábító illata szállt a levegőben. Talán ezért kívánta meg az ízes csókot? Akkor még nem tudta, hogy az a csók fájó, mély sebet fog ejteni. Ej, dehogynem tudta. Tudták mindketten Zsizsi (mert igazi nevét nem szabad kimondani) és Lőrinc is tudta, hogy az a csók csak a kezdet. Az az első csók a csend és a hallgatás sebe volt. Változtatni már nem lehet. Sodor és visz az ár. Mindkettejük otthona biztonságának, a család melegének, a konvenciók árulása. A bűn megkezdte munkáját. "Mihelyt lehet..." Hab suhog. Ott meg Itt szétleng; de az álomhang átsegít: "...azonnal értesitlek." (részlet Szabó Lőrinc Ma még című költeményéből)
Zsizsi szeme könnyel volt tele. Álltak egymással szembe, és a döbbenet, amit a csók szakított ki a lélekből, a felismerés, hogy egy a lélek, egy a tűz. Zsizsi aztán távolságtartóvá vált. Ezt nem teheti. Megsemmisülten állt akkor Lőrinc, lábából kifutott a tartás, remegni kezdett.
Káprázat! El fog múlni - nyugtatta magát, de teste és szelleme nem hagyta becsapni magát.
Kibírhatatlanná vált Zsizsi vívódása is. Lőrinc beszélt, beszélt, és egyre csak beszélt hozzá. Minél többet beszélt, egyre többet hallgatott a nő. Aztán a Káprázat az életük része lett. Három éve már. Lőrinc még betegebb lett. Az írást nem tudta abbahagyni. Gondolatait az Íródeák papírra veti. Lőrinc becsukta az ablakot.
"Szintelen, üres nélküled a világ." "Nem okozhatunk fájdalmat másoknak, de azért szeress!"


Az Íródeák szorgalmasan jegyzetelt. Később az ablak palettáját gondosan behajtva összecsukta a füzetet és csókjukkal újra feltépték szájukon a csend sebét.


/Kabdebó Lóránt irodalomtörténész Titkok egy élet/mű-ben című tudományos munkája nyomán, Deák Mária képzeletében született, töredék életkép./
6081
varonklari - 2019. február 14. 11:22:24

Kedves Marcsi!
Képzeletedben született, töredék életkép - nagyon szép és megható írás. Köszönöm, hogy olvashattam, szeretettel: KláriRose

5823
ereri - 2019. január 16. 19:04:02

Nagyon szép írás kedves Marika! Volt egy kolléganőm, ilyen betegséggel, már huszonéves korában kialakult, nem tudom mi lehet vele... Mindene fájt, csikorogtak és megdagadtak az ízületei. Átérzem a soraid. Gratulálok hiteles alkotásodhoz szeretettel, tisztelettel: E. E.

4302
Fedak Anita - 2018. október 18. 22:00:09

Kedves jégmadár, Marcsika, ha megengeded folytatom Szabolcs idézetét:
Veled
ölel a tavasz, becéz, rám borul
és keserü szivem a te drága, uj
édességeddel édesíti meg;

De szépet írtál Marcsikám, így volt, nem így volt, végül is hagyjuk az irodalomtörténészekre nekünk marad az élmény...
Szeretettel olvastalak: Anita

2720
bigeszab - 2018. október 02. 19:13:51

"Csak tudnám, ki vagy, Káprázat!" (Sz.L.)
Köszönöm az élményt, kedves Mária! Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.