Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 10:13
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Gänszler Beáta: Egy esős nap története: Ötödik történet: Szerelem eső idején (2018. október)
- Emlékszel? - kérdezted.
- Mire? - kérdeztem vissza, miközben megigazítottam a párnát a fejed alatt.
- A megismerkedésünkre.
- Nagyon jól emlékszem - bólintottam.
- Ne arra a székre ülj! Ide, az ágyamra inkább. Szeretném, ha minél közelebb lennél hozzám - alig értettem, mit mondasz. A rák már mindenhol ott volt a szervezetedben. A torkodban is.
- Sohasem mondtad, hogy megőrizted az emlékezetedben - ahogy kimondtam, már meg is bántam.
- Pedig megőriztem - szóltál rekedten.
- Ne beszélj, ha fáraszt, hisz én is emlékszem minden pillanatára - nyugtatgattam.
Hallgattunk egy sort. Nem szerettem azt a csendet. Az nem az a jóleső, meghitt csend volt. Az a csend tele volt félelemmel és fájdalommal. Miközben hallgattunk, bejött a nővérke, a homlokodra tette a kezét, majd kicserélte az infúziós palackot. Te köszönetet mosolyogtál rá. Behunytad a szemed és elaludtál. Kis ideig őriztem az álmod, azután kimentem a folyosóra. Nekitámaszkodtam a falnak és felidéztem magamban a megismerkedésünk napját.
Minden olyan egyszerű volt. A rakparton ülve láttalak meg. Egy könyvet fogtál a kezedben, de nem olvastál. Egy ideig a vizet bámultad, aztán meg engem. A szemem sarkából láttam mindezt; nem mertem rád nézni. Túlságosan szép férfi voltál, úgy gondoltam, ilyet egy magamfajta szeplős, hebrencs lány nem érdemel meg. Nem is értettem, miért futottál utánam, amikor beszaladtam az egyik cukrászdába. Megvártad, amíg kikérem a kedvenc sütimet, s miután jó étvággyal megettem, helyet kértél az asztalomnál. Nem tudtam, mit válaszolják, hát megoldottad a helyzetet: kihúztad a széket és leültél velem szemben. Estig beszélgettünk.
Úgy búcsúztunk el, hogy másnap újra találkozunk. Azóta nem tudtunk meglenni egymás nélkül. És tessék, néhány év múlva ott feküdtél a kórházi ágyon és mindketten vártuk, hogy elválhassunk egymástól, mert te már nem bírtad a fájdalmakat, én pedig nem bírtam nézni, ahogy szenvedsz.
Nagyon boldog voltam veled. Kivéve az utolsó napodon. Akkor kétségbeesett voltam és veled akartam halni. Nem tehettem, mert a két lányunkat fel kell nevelnem. Remélem, a szerelem, amit adtál nekem és amivel színültig feltöltöttél, továbbra is ad ehhez elegendő erőt. A gyerekek mellett ez életem legnagyobb ajándéka, ez a te nagy szerelmed
Nem emlékszem már, mennyi ideig álltam a folyosón, amikor jött a nővér, hogy szólítasz. Csak akkor mentem be hozzád, amikor már hatott a nyugtató, amit a nővérke adott nekem.
Próbáltam mosolyogni rád, de tudom, hogy csak megrándult a szám széle. Te viszont derűsen néztél rám és a bal kézfejeddel finoman megütögetted az ágy szélét, hogy oda üljek. Alig mertelek megsimogatni, mert úgy fájt mindened, és már szinte nem volt mit simogatnom rajtad.
- Elmondom az első napunkat. Te meg majd továbbadod az utolsót - suttogtad. Nem volt jó vicc, a szívemet szaggattad, és ezt nem is tudtam titkolni. - Ne haragudj, de az utolsóról én már nem... - néztél rám bocsánatkérőn.
Megint hallgattunk egy sort. Úgy összeszorult a torkom, hogy levegőt is alig bírtam venni.
- Szóval ültem a rakpart lépcsőin, néztem a vizet. Olvasni szerettem volna, de elkalandozott a figyelmem. Azon gondolkoztam, mi vár rám az új munkahelyemen. Tele voltam reménnyel és egy kis bizonytalansággal - folytattad akadozva. Épphogy felemelted a kezedet a lepedőn. Gyorsan alácsúsztattam az enyémet, mert tudtam, hogy meg akarod simogatni. Hálásan mosolyogtál rám. A mutató- és a középső ujjadban volt annyi erő, hogy egyszer-kétszer megcirógassa az ujjaimat. - Körülnéztem, s megláttalak téged. Az egyik lépcsőn ültél, hátrahajolva könyököltél a másikon. Az arcodat a nap felé tartottad. Hosszú hajadba bele-belekapott a szél. A napsugarak láthatóan élvezettel cirógatták a szeplőidet, melyek köszönetül hangos nevetésben törtek ki. Az is lehet, hogy te voltál, aki nevetett.
Lehunytad a szemed. Nehezedre esett a beszéd. Mégsem szóltam, hogy ne folytasd az emlékezést. Éreztem, hogy ez a búcsúd.
- Soha szebbet nem láttam. Tátva maradt a szám. A gyönyörű, szikrázó napsütésben is tudtál fényleni. Talán a nap melegét viselted nehezen, mert felpattantál és szaladni kezdtél. Én meg futottam utánad, el ne tűnj a szemem elől.
Megint pihenőt tartottál. Hosszú percekig feküdtél csukott szemekkel, olyan hosszan, hogy azt hittem, elaludtál.
- A cukrászdában, ahova beszaladtál - meséltél tovább -, sokan voltak. Mindannyian kibámultak az ablakon. Nézték, miként szórja szanaszét a nap a sugarait. Jöttödre odakapták a fejüket. Fogadok, ilyen tüneményt még sosem láttak - próbáltál nevetni, de csak hörgés bugyogott elő belőled. - Minden bátorságomat össze kellett szednem, hogy odaüljek hozzád. De tudtam, ha nem teszem, sohasem leszek boldog. És én boldog akartam lenni. Az is lettem.
Mégis megsimogattam az arcodat, és adtam egy csókot is a szádra. Hálásan néztél rám.
- Látod, nagyon is jól emlékszem az első napunkra. Soha többet nem láttam olyan ragyogó napsütést, mint akkor. Emlékszel? - kérdezted sóvárogva. Némán bólintottam. Égő szemedből kibuggyant néhány könnycsepp.
Akkor is engem néztél, amikor már nem volt élet benne és benned
Hogy emlékszem-e? Hogyne emlékeznék. Persze, hogy emlékszem az első napunkra.
Egész nap esett.
6077
Bea13 - 2018. november 23. 22:10:51

Kedves Sz. Jani,

köszönöm kedvességed, örömmel tölt el!

Üdvözöllek,
Bea

6077
Bea13 - 2018. november 23. 22:00:28

Kedves Ereri,

hálásan köszönöm, hogy olvastad a történetemet, s ilyen szép szavakkal illettél.

Szeretettel,
Bea

4338
kbszabo - 2018. november 21. 22:47:13

Kedves Bea!
Van az a pillanat, mikor egy írás elolvasása után, csak úgy nézel a semmibe.
Én most átéltem.
Gratulálok, és irigyeltem némely mondatod.
Üdv!
Sz.Jani

5823
ereri - 2018. november 21. 16:46:14

Kedves Bea! Gyönyörű alkotásod megkönnyeztem. A lehető legnagyobb tisztelettel gratulálok a tehetségedhez! Szeretettel: E. E.

6077
Bea13 - 2018. október 29. 21:57:37

Kedves Kata,

igen, a szerelmes férfi emlékeiben ragyogó napsütésként élt az a nap, amikor élete szerelmére talált.
Talán mindegyikünk így van ezzel, akkor is, ha tudjuk, szürke volt az égbolt és csak esett, csak esett...

Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel üdvözöllek,
Bea

5772
Kata1984 - 2018. október 29. 20:03:01

Kedves Bea!

Szomorú, megható történet. És milyen érdekes, hogy bár egész nap esett, ők mégis máshogy élték meg ezt a napot. Smile

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

6077
Bea13 - 2018. október 02. 15:56:17

Köszönöm szépen, kedves Rita!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.