Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 1
motoz
Kacsó Krisztina: Szerelem (2018. október)
Az asztalnál ülök, az ajtó közelében. Ujjaim alatt kopog a klaviatúra, melyet szinte egész nap püfölök. De még így is hallom lépteid súlyos zaját a házhoz vezető járdán, melyre ráhajlanak a tavaszi, színes tulipánok. Az ajtó szélsebesen nyílik, mert te sohasem tétovázol. Mély hangodon köszönsz, közel hajolsz és csókot lehelsz a homlokomra. Sohasem voltál az a puszilkodós fajta, de én sikeresen rászoktattalak. Otthonról hoztam ezt a pakkot. Mindennap ugyanezt láttam kislánykoromban is, amikor munkától megfáradt apám megpuszilja anyám arcát, és én is ilyen akartam lenni felnőttkoromban. Te nem vagy egy érzelmes lélek, mégis hiányzik ez a fajta meghittség, ha valami miatt kimarad. Nem csak nekem, neked is. Ezt te magad mondtad.
Cigarettafüstbe burkolózva ülsz a ház előtti kerti padon és nagyokat hallgatsz, vagy éppen az aznapi eseményeket meséled. Élvezettel iszom minden egyes szavad. Hosszú évek óta a társam vagy, de én még mindig nem tudok betelni veled, még mindig örömmel hallgatlak. Nem kell, hogy szólj akkor sem, ha csak pihenni akarsz némán. Ilyenkor szótlanul, kényelemesen helyezkedsz el a kissé megkopott lócán és csendben dolgozod fel a nap eseményeit. Én is átveszem a ritmusodat. A tizenhárom év alatt megtanultuk hogyan hangoldójunk egymásra. Sokszor szavak sem kellenek, hogy tudd, éppen mi bajom van. Látod az örömömet és a bánatomat. De nem az együtt töltött idő alatt lettem nyitott könyv számodra, mindig is könnyen tudtál olvasni a gondolataimban. Azelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy létezik ilyen férfi. Én mégis megtaláltam.
Hallgatagon és elmélyülten figyelem munkától megfáradt testedet és ennek ellenére is mindig vidám arcodat. Nem tudom, honnan veszed az erőt, melyik zsebebedből húzod elő a jókedvet, de a boldogság mindig ott lapul a szívedben. Csak rád kell néznem és az örömöd engem is pillanatok alatt átjár. Szeretem veled a csendet, szeretem, amikor szavak és mondatok sem állnak köztünk. Fittyet hányunk a szakértőkre. Nem hisszük el, hogy a kommunikáció olyan fontos. Sokszor a néma csönd többet jelent minden kiejtett, de hamis szónál.
Van, hogy én megyek be a házba hamarabb, hogy elkészítsem az esti teánkat. Majd hallom, ahogy kis idő múlva nyikorog az ajtó. Benti papucsba bújsz, arcodon széles mosoly terül szét. A munkahelyi gondjaidat a kinti padon hagytad, hogy majd csak reggel vedd fel annak súlyos terhét. Nem szereted, ha a napi gondok, amelyek nyomasztanak, utat találnak a lakásba, oda, ahová csak a békesség kaphat belépési engedélyt.
Az esti zuhany mindkettőnket felfrissít annyira, hogy felszabaduló energiáinkat beszélgetésbe fojtsuk, de a szerelem oltárán is gyakran áldozunk, mert nem hisszük azt, hogy az idő múlásával az érzelmi kötelék szálai csak lazán kapcsolódhatnak egymáshoz. Azt sem gondoljuk, hogy ennyi idő elteltével a testi vágy kifejezést is ki kell törölnünk a szótárunkból. Dacolunk a korral, de egymással szinte sohasem.
Néha szeretünk kicsit egyedül lenni. Együtt vagyunk, mégis énidőket tartunk, mert olyan megnyugtató, hogy ott a másik, mégis mindenki azzal foglalkozik, amit szeret. Olvasunk, írunk, netezünk, vagy egyszerűen csak elmélkedünk.
Amikor esténként filmet nézünk, a mellkasodra hajtom a fejem, mert szeretem hallani a szívverésed ütemes ritmusát. Kezedet a hajamba túrod és én mindig megborzongok. Olyan jó hozzád bújni, belélegezni az illatodat. Ilyenkor teljesen elérzékenyülök, főleg, ha még rád is pillantok, hogy barna szemeidben elmerüljek. De van, hogy te félreérted cinkos mosolyomat és addig csiklandozol, míg alig hallható hangon azt suttogom, nem bírom tovább.
Ritkán mondod, hogy szeretsz, ünnepi alkalmakra tartogatod. Én ezt is szeretem benned. Semmi másban, de ebben fukar vagy, mégis boldog vagyok, amikor kimondod, hogy mit érzel irántam. Mert tudom, hogy a szavaid szívből jönnek és igazán így is gondolod.
Az elalvás előtti idő nálunk nem múlhat el rituálék nélkül. Ezek nélkül a szertartások nélkül félemberek lennénk és ezt mindkettőnk nagyon jól tudja. Van, hogy te még keresel valamit a tévében, én pedig az oldalamra fordulok. De előtte hozzád bújok, hogy megkapd tőlem az esti csókot. A csókfelelős mindig én vagyok. Vagyis én bújok oda hozzád, mint egy kiscica, te csak nyújtod felém az arcod. Van, hogy még lefekvés előtt is bohóckodsz és felfújod az arcod, mint egy tóban pislogó béka, de sokszor forrnak csókká puha, szerelemre szomjas ajkaink. Az esti puszilkodást követően szempilláim elnehezedve csukódnak le. Te automatikusan nyúlsz a hajamhoz, mert az érintésed, a simogatásod olyan megnyugtató. Kezed durva tapintású, mégis puhán és gyengéden simogatsz álomba.
Nagyon szeretem ezeket az egyszerű estéket, ahol a meghittség is gyakori vendég nálunk. Veled minden olyan jó, még a csendnek is van értelme. Ha nyolcvan éves korunkig élünk, én azt akarom, hogy minden esténk így teljen. Ilyen idilli napvégeket szeretnék. Esténként ráncoktól átszőtt arcodat akarom simogatni, az ágyban fekve, melletted akarok szuszogni. Nevetni akarok a vicceiden, vagy a csend bársonyos leplébe szeretnék burkolózni veled együtt a teraszon. Onnan akarok veled a fénylő csillagokra nézni és ezeket a szép, békés estéket megköszönni.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.