Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 10:13
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 2
Michelinpapa, pflugerfefi
Versényi Anna: Végállomás körforgalommal (2018. október)
A bőröndhal titkos rekesze c. novelláskötetből:

A végállomástól nincsenek messze az obszidián-dombok. Itt ásták el a tartalék-fegyvereket. Az Ezredes műholdas-felvételeket tanulmányozott, mielőtt ásni kezdett volna. Katonai térképeket készített, bejelölve a vízmosásokat, kurgánokat, bronzkori települések nyomait.
A kiásott testeket az Ezredes bevitte a kamrába. Egy nagy virágcserépbe kerültek, amiből rég kidöglött a leander. A csontok több személytől származnak, azonosítatlanok. Lehetnek bronzkoriak, tatárok, törökök, hazánkfiai által leöltek. Ősszel kezdenek csak mozgolódni, amikor az újfajta amerikai traktor kifordítja őket a földből. Ekkor megy értük az Ezredes.
Oldalkocsis pannónia motorral ment, stílusosan, liffegő bőrsisakban. Nehéz már beszerezni, külön szemüveg kell hozzá. Máskor az oldalkocsiban gyűlnek a csontok, ma elkísértem. Vihar lett, átszálltam a buszra, az Ezredes földútra tért.

Az alapítvány fogyatékos csoportja száll fel először. Ősz hajú, szemüveges, negyven körüli úr is van köztük, ablak mellé ülteti a gondozó. Ha felületesen nézném, lehetne banktisztviselő, tanár. Látszik, a család gondoskodik róla, szépen felöltöztetik, majd elviszik a napközibe.
Az egyik downos fiú a futóruhás lány mellé ül. Futóruhás nem tartozik a csoporthoz, kifelé néz az ablakon. Túlsúlyos, futóruhában van mindig, mintha készenlétben állna: ma biztosan elkezdem.A down-kóros fiú blikk magazint vesz elő, a képeket nézegeti. Boldogan mutat az egyik képre, szakállas férfi, híres színész.
- Apukám! Itt van az apukám! – mutatja Futóruhásnak, az bólogat.
Megkedvelem futóruhást. A fiú kis mappát halász ki a táskájából, benne újságkivágások, szemétlapokból. Mutogatja futóruhásnak, az türelmesen bólogat. A gondozónő rájuk pillant, látja nincs baj, nem fognak az utasok panaszkodni, telefonjára mered.
A kivágások különféle celebeket ábrázolnak, színészek, még Trump is odakeveredett.
- Apukám! – mondja valamennyi képreDownos Fiú boldog mosollyal.
Talál állatos képeket, nevetve mutogatja. Nyuszi bevásárlókocsit tol. Kutyus telefonál. Valóban nem haszontalanok ezek az újságok, bár attólfélek, nagyobb az olvasótábor.
- Pucér néni! – visít boldogan, de a gondozónő felnéz, lepisszegi. Kap egy nápolyit.
Katonagyerek néhány megállóval később száll fel, senkire sem néz. Mindig katonaruhában van, nehéz hátizsák, sapka, bakancs. Tizennégy év körüli. Remélhetően fegyver nincs nála. A város szélén néha kiárusítást tart a hadsereg, itt szerezheti be a cuccait. A vásár után egyszer azt hittem, kitört a háború, mert minden kiskertben katonaruhában hajladoztak metszőollót csattogtatva. Hullottak a virágok ellenállás nélkül.
Rá se pillant ZanzásítottJohnnyDepp-re, pedig lazán melléül, végigméri, aztán rákapcsolódik a képernyőre. A feje JohnnyDepp hasonmás, haj, arcszőrzet, még a napszemüveg is, mintha dawnos fiú vágta volna ki celebtemető agymentes újságból cakkos széllel.
- Apukám! – mutat egy műsorvezetőrea fiú diadalmasan, aki zakóban oson valami lesifotón.
JohnnyDepp testét gyerekméretűre zsugorították egy normál fej alatt. Mintha egy sovány, kartonra nyomott test fölötti kivágott körbe nézne JohnnyDepp, értetlenül, vásári fotóra várva. Hatalmas lábfej, converse cipő, csenevész gallyszerű lábak, karok. Fékezéskor összekoccannak a testek, átmeneti békeidő.
A csoport leszállni készül, a Dawnos fiú cetlit ad a lánynak.
- Te írtad? Nekem? – a fiú bólogat. Egy régi telefonszámla picire hajtogatva. Futólány megköszöni.
Leépült Asszony ezúttal a gyógyszereit árulja, a gondozónő közbelép. Nem a csoporthoz tartozik, nehéz megállapítani, iszákos vagy demens. Nehéz az empatikus hozzáállás, agresszív. Kardvirág van nála, vörös. Döfködni kezdi vele Katonagyerek lábát. Most kiderül, ránt e fegyvert. Most, vagy soha.
- Vedd meg! – rikácsolja dühödten. Katonagyerek lenéz a vörös bimbókra, megrázza a fejét. Zanzadepp közönyösen rágózik telefonhipnózisban. Leépült Asszony sírni kezd, tablettákat kotor elő.
- Vedd meg ezeket! – tolja Zanzadepp orra elé, az lassan felnéz, lefagyva, tanácstalan. Zavartan mosolyog.
- -Rajtam röhögsz? – dühödik fel Leépült Asszony, s a kardvirágokat Johnny ellen fordítja. Támadása gyors, hatékony, bár egy bimbó már a földön vöröslik, alvad. Johnny hátrál, telefont markoló kezével hessegeti a csokrot, közben mormol: - naaa…
Halálmadár sokáig figyel, amíg kiszúrja az áldozatot. Melléül, betegség-tüneteket sorol. Aztán rátér a lényegre, hogyan halt meg nemrég valaki, akiről senki se gondolta volna. Mert milyen jó színbe’ volt. Aztán letakarták, s vitték. Legyint. Mindig legyint. Eddig szokták bírni az alanyok, de most emberére akadt. Az alapítvány erősen dadogó autsztikus tagja odaül. Pislogás nélkül, mered szemmel, fejhangon hozzászól:
- Csapó bácsi! Hát meghalt a Csapó bácsi, azt mondta megissza a pájinkát mindig kilencven vót mondta csak a kínajiho’ jár, tudod a kínaji csinájja az évszázados orvoslást meg issza a pájinkát hát mégis meghalt Csapó bácsi…
Fékezés, Katonagyerek feláll, leszállni készül. Zanzadeep kihasználja a lehetőséget, menekül, elvegyülve a fogyatékosok csoportjában. Futólány fejhallgatót vesz elő, Leépült Asszony mellételepszik, fegyvereit élesíti.
Közeledik a végállomás.Az ezredes beéri a buszt, int az esőben. Régi csonttöréseim hasogatnak a viharos időtől. Délután szedett virágcsokrom feléledt a víztől, a motor végében kapaszkodik, vöröslik. Az ezredes ponyvával letakarta a leleteket. Kiszáradt embercsontok koccannak össze az oldalkocsiban. Úton vagyunk.


Versényi Anna



6072
Anna - 2018. október 01. 17:23:54

Lemaradt mondat: természetesen minden szereplő a képzelet műve. Hasonlóságuk valós személyekkel csak véletlen egybeesés.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.