Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.10.19. 11:09
Kellemes napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.10.19. 10:29
[b][color=#ff0066]
Esik ,kicsike,de nagyon kell.A dél -Alföld lesüllyedt . .( Repedezik a föld,Írni kellene sok természet védő verset ,novellát.... Bővebben

2018.10.19. 07:46
Szép, jó reggelt kedves Józsi és HM-es társaim! De szép címet találtatok! Köszi! A tegnapi feltöltésből véletlenül maradtam ki? Egy veresem vára... Bővebben

2018.10.19. 00:24
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.10.19. 00:24
Az ÚJ Verselő vers címe is: ÁLOM-VILÁG Várjuk verseiteket is. Smile

2018.10.19. 00:22
Az ÚJ Tollforgató cím: ÁLOM-VILÁG Ezzel a címmel, tartalommal várjuk október 30-ig a pályázati történeteket. Smile

2018.10.19. 00:11
A feltöltés befejeződött.

2018.10.18. 21:48
Kedves Józsi! A Tollforgató októberi témáját hiányoljuk Wink Jó éjszakát mindenkinek! Heart

2018.10.18. 21:32
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2018.10.18. 20:09
Szép álmokat kivánok szeretettel ! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: csilluka27
» Online vendégek: 18
» Online tagok: 0
Éva Kuslits: Karácsonyi történet
Karácsonyi történet

A hold betekint az ablakon. Ő csendestárs, sok mindent lát. A szegfűszeges
mézeskalács illatát, a kályha melegét, csak az otthon ülők érzik át.
Ez a CSODAVÁRÁS ideje, így nagybetűkkel. Valami különleges csodában hiszünk, mely elfelejteti az élet nehéz terheit, a szív megenyhül egy kicsit, s akik a valóság talaján állnak sziklaszilárdan, ilyenkor talán ők is gyermeki kíváncsisággal
fordulnak az ég fele.

Az utcán fehérben pompáznak a fák, kicsit dermedtek a sok hó alatt. Ágaikat
zúzmara öleli át. Az ablakok üveglapjai ezernyi színben tükröződnek, a piciny
égők csillogásában.
Egy-egy hópihe unalmában leesik a földre, az ég puttonyában van bőven belőle. Síkos
úton szánkók nyoma. Jézuska vagy Télapó? Járja az utcákat a gyermekek nagy
örömére. S vágyakozva néznek az ünnep elé mindannyian.

E kisszobában is idilli, békés minden. A csipkés terítőn kis fenyőfa csillog, az asztal lapjára is árnyékot vetítve. A ház asszonya, kora reggel feldíszítette, szőke haját begöndörítette.
Terikét gondolatai, időnként a múltba repítették, szinte érezte a gyermekkor melegségét s csak "távolból" hallotta hogy karácsonyi dalt zeng a televízió.
Minden évben ő is a csodára vár. Béla nem iszik többet é s a boldogság kicsiny madara sem kerüli el. Szép tiszta a lakás, tekintetével büszkén néz körül, egész héten mosott főzött. A küszöbök fehérre festve, a hold szemei látják is az estében. A diós süteményt megsütötte. A kolbász, hurka illata is hívogató. Igazán jöhetne már, tér vissza lassan a
szomorú valóságba.

Borika, a kislánya a bordó díványon ül. Halkan, félszegen egy könyv lapjaiba merül.
Az idő múlása nem sok jót ígér. Nyílik az ajtó, belép a férj.
Hideget hozott, mint a szél. A disznóktól érkezett, sáros cipőben. A kitisztított szőnyeg is sírva reszketett a cuppogós talpak alatt. Érezni lehetett, nem egyszer emelte meg a poharat.

"- Mennyből az angyal lejött hozzátok" éneklik a műsorban de sajnos az angyal nem jő, csak az ittas családfő. Cipője bűzlik, sáros nyomok a fehér küszöbön. - Muszáj volt ennyit innod? Semmi sem szent? Szól az ideges hang. - Jöttem, látod? Siess mosd a lábam, borotválj meg. Tiszta akarok lenni, felel a zsörtölődéssel mit sem törődve.

A kolbász, bort hozhatod! - Bort, bort! Nem volt elég? Kettőjük közt a vita egyre hangosabb.

A gyermek szívében a szorongás nő. Ismerte apját, a csúnya szavakkal sokszor nem
kímélte őt. Hamar megismerkedett, azok jelentésével, mély sebeket ejtve tépázott lelkében.
- Apád, mindig fiút akart, védte több esetben a férjét az Anya. Megmagyarázva annak minden gorombaságát. Miért a nagy gyűlölet? Nem értette. Oly megfejthetetlen
volt előtte.
Hirtelen csillagszóró fénye villan a nő kezében. Sistereg a láng. Magasba emelve a "feszültség karját". Jó lenne kis porszem lenni, izzó, mély indulatoktól távol lenni.
Kintről vidám dudaszó riaszt, adhatna egy kis vigaszt. Az alkoholszint emelkedik,
az arc egyenes arányban vörösödik. A férfi saját mondókáját fújja, kényelmesen, vakító tiszta ingben. -Maradj csendben, a hangodtól harsog a ház. Iszol és iszol. Elég legyen már! - Tudom mikor elég. Itt én vagyok az úr, -döngeti a mellét! - Nem érdekelnek, üvölti . A piros fenyődísz is félve rezzen, ha lenne pók a falon le is esne.

Béla szájából mint a vulkán tör elő az indulat, a káromkodások tömege, amiből a
megalázáshoz egy is elég lenne. S hogy véleményének nagyobb nyomatékot adjon, a disznóvágó késsel,- mellyel az ennivalót szelte éppen- az asztalra csap, s karját az égnek emelve hadonászik. A szavak fájnak! A feleség, anya s gyermek szinte hamuvá válik . A bánatos szemekből potyog a könny.

A kés pengéje félelmetes, úgy csillan a fényben. Gyermeke követi a villogó penge mozgását. Riadt, a mélyben borzalom, az előző karácsonyok szomorú emléke.

"Kis karácsony, nagy karácsony" hallatszik a dobozból, de a düh túlszárnyalja a dalt. Az ünnepi forgatókönyv ismétlődik, a cirkusz tökéletes. A főszereplő elégedett.

A család ijedten áll. Csendért, békéért kiált. "Csendes éj" hallik újból. De a mocsok csak árad e szörnyű mederben.
Egy hirtelen mozdulat, s a korsó tartalmát a nőre zúdítja. Az tehetetlenül zokog, tépi a haját, kibírja ezt tovább!

- "Békés karácsonyt" - A "vihar" közeledik. Olyankor a fák is meghajolnak. Borika
szíve hevesen kalapál. Egy ismert vagy ismeretlen arc tekint rá!? Félve mondja: - kérlek, ne bántsd Anyát! Az apa alig lát. Feje zakatol, vadul tekint körbe, a gyűlölet hálójába kerülve. Haragszik! Kire s mire? Az egész világra! Tanult az akadémián. Fenn volt a csúcson! Látta magát fessen, egyen- ruhában. Néma irigykedést a nyolc testvér szemében. Boldog volt, s úgy elillant! Minden jégheggyé, semmivé és a semmiben köddé vált!

Jött a levél. A megpecsételő! OSZTÁLYELLENSÉG! Írták, nagybetűkkel. Ki volt a feljelentő? Falubéli! -Leventeként, kint volt Németországban,- suttogták a bűnt a
faluban. "B" l i s t á r a ! Zúgott a távolból egy kegyetlen hang, a pofonok kereszt-
tüzében. Az ütések bénítók, mintha a "Markó utcai" börtön falai zengenék vissza.
Csengettyű szól, csilingel a dal, megjött a Jézuska. Különös, sejtelmes fénnyel, a távoli messzeségben. Bori csak néz, ez az ajándék? Oly borzalmas! Az indulat
nagy, a kislány kicsi! A félelem béklyója, a borgőzzel körbefonja. Anyja a földön, rajta az ütések nyoma. A vizes ruha rátapadva. Az Apa most,a lány felé fordul. A kés pengéje riasztó.- Mit mondtál? Ellenem vagy? Dadogva keresi a szavakat. Szitokba öltve az indulatokat. Béke és csend hol van már! A kés szinte vakít a lámpa fényében.

Az üvöltés mint karvaly károgása a sivár földek között. Vészjósló, mint ahogy kint, a varjak hangját kíséri a szél, az utca "kormos sötétjében".


-Nyugodt karácsonyt kívánunk, mosolyog a bemondónő. Sajnos a kívánság nem válik valóra. - Ne bántsd !? Könyörgöm. Hallik ismét.
-Mit mondtál? A tekintet zavart sejtet, nagy sötét felhőként közeleg. Ne, ne bántsd! Vihar előtt a forróság is éget. A dörgés rettenetes. A kis test az ágyazott rekamién
keresztül menekül. A kés, a bor bűzével csak jön és jön!
Kéz fogja! Egy hatalmas kéz! - Édes Istenem! Tegyél csodát! A lihegés egyre közelebb. Szinte érezni a fém hegyének hidegségét a háton. Háttal van a férfinak. Az háborodottan követi szörnyű iramban.

"- Mennyből az angyal" énekli a kórus. A csengettyűk hangja távoli, a harang
zúgása sem az igazi. Elsötétül minden....

Csend...! Rémlik...! Valaki hirtelen felugrik! Mi lett a vége!?

Menekült és menekült, egy fenevad karmai elől. Valami csoda segített? Rejtély? Valóság? Nem tudja megmondani.

Karácsony másnapja van. Vidáman pattog a tűz. Barátságos minden. Az asztal meg-
terítve. Gazdasszony serényen süti a húst. Készíti a reggelit. A férj megjelenik az
ajtóban. Széles, nagy mosollyal. - Álom volt az ünnep első napja?- Mi történt. Semmi? Mosolyogva szól, nagyon éhes! A kislány is kijön a konyhába, arca meggyötört, sápadt. Mit csináljon? Áll némán.
- Borika! Köszönj Apádnak! -szól az Anya.
Adj neki puszit! Karácsony van! Az veszi elő a teli korsót. Nagyot húz belőle.

Ünnepelünk, bólint igazán megértően.

A reggeli fényben látni a fehér tájat, a nap, úgy éget, majd csendesen elbújik
egy felhő borongós selymében.



Tatabánya, 2018.09.26.

Kuslits Éva
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.