Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.12.12. 14:35
RoseIsten éltesse a Gabriellákat!

2018.12.12. 12:52
Kellemes ,szép napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.12.12. 07:09
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.12.11. 22:33
Jó éjt mindenkinek! Smile

2018.12.11. 21:50
Jó éjt.

2018.12.11. 21:46
Köszönöm a választ, József!

2018.12.11. 21:18
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.12.11. 20:46
Szép álmokat kívánok szeretettel ! Heart

2018.12.11. 18:45
Szép estét, jó pihenést kívánok minden HM-tagnak! Tibor Cool

2018.12.11. 15:50
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Pepe0617
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
Jozsi-foszerkeszto
Herner József: Drága Fizsi légy boldog...

Fizsi elragadó, kis madárcsontú öregasszony, akit mint a korosztályát, pofátlanul megrángatott a történelem, majd lelkileg, mentálisan kifosztott a sors. Most itt áll túl a nyolcvanadik életévén, egykori szépségének halovány visszfénye az arcán, amely úgy hat mint valami elhaló visszhang. Úgy érzi kiürült az agya. Sok mindent nem ért, mi vele és körülötte történik. Leghőbb vágya, hogy mielőbb véget érjen az élete, ne szenvedjen sokat. Fizsi egy közösségi otthon lakója, mint magam is. Az ilyen és ilyen jellegű otthonok alapvető célja, hogy fenntartsák az élet vegetációját, és méltó keretet adjanak az elmúlásnak. Fizsi özvegy, tudós férje több éve halott, amint öccse is, aki ugyancsak tudós ember volt. Gyermekük nem született csupán oldalági rokona van, gyakorlatilag egyedülálló saját bevallása szerint nincs senki hozzátartozója. Meg még valamit, hogy teljes legyen a kép: Fizsi tud önállóan járni, azonban csoszog. Magam is ott az otthonban tanultam meg milyen is az ösztönös csoszogás.
A szóban forgó embertársunknak valahol csak támad olyan gondolata, hogy helyet akar változtatni: ergó feláll a megfelelő irányba fordul és néhány centi hosszú csusszanásokkal villámgyorsan elindul az áhított cél felé. Ez még mindig nem volt elég a Sorsnak még ütött egyet rajta és ez az inkontinencia. Visszatérve még a csoszogáshoz, állatot még soha nem láttam csoszogni (hacsak a csiga nem).
Itt tartott Fizsi, midőn néhány hónapja megismertem. Néhány dolog azonban nem hagyott nyugodni. Ha nincs senkije, ki szereti és ki gondoskodik róla - és Fizsi, kit szeret? Azóta megtudtam, hogy Fizsit gyámság alá helyezték , van hivatalos mentora is. Ő azonban nemcsak hogy ezt a mai napig nem tudja, még halvány dugóhúzója sincs erről. A mentorát nem ismeri, jóllehet ő már többször látogatta. Fizsivel lehet kommunikálni ezt tanúsíthatom. Így totál értetlenül állok a dolog előtt, hasonlóan, mint Fizsi. A kérdések sokasága ágaskodik bennem, hogy van az, hogy a legszemélyesebben érintő sorsát befolyásoló döntések nem tartoznak rá a szellemi állapota miatt? Egyébként, amit itt leírok, tőle tudom.
A Fizsi név becenév, ki más találhatta ki, mint a költő Kisfaludy Sándor. Azonban a keresztvíz nélküli keresztelőt a gimnázium osztály tartotta, amely annyira telitalálat volt, hogy az őket tanító apácák is átvették - bár lehet, hogy bírták az osztálykönyvbe is. Fizsivel kifejezetten kellemes volt beszélgetni. Persze voltak furcsaságok a beszédjében. Emlékszem a megismerkedésünkre az otthon folyosóján történt. Néhány kézenfekvő dologról megpróbáltam kifaggatni több-kevesebb sikerrel. Hány éves azt nem tudta megmondani, a születésének évét azonban igen.
Beszélgetésünk során arról igyekeztem meggyőzni, hogy én nem a barátjuk vagyok a Béla, aki egyébként orvos. A későbbiek folyamán sokszor "lebélázott" azonban ha figyelmeztettem, korrigálta magát.
Te itt laksz? - kérdezte - én is itt lakom. Neked szobád van itt válaszoltam. Az nem lehet mondta, mert én csupán erre jártam és besétáltam ide. Úgy kerültem ide, hogy le akartam vágni a kerülőt, hogy átmenjek a másik utcára. Azt, hogy besétált ebbe az épületbe már nagyon megbánta, mert azóta nem engedik ki az épületből pedig haza akar menni minden áron. Bizonyítékként megmutatta a kis kézitáskáját, amelyet már becsomagolt. Naponta beszélgettem vele, tudta megáról, hogy baj van az elmeállapotával. Többször is mondogatta, amolyan vidáman hangzó hanghordozással - nagy baj az agybaj. A beszélgetéseink folyamán megismertem eddigi felnőtt életének rövid történetét. Az is feltűnt, hogy az előző esti dolgokra nem emlékszik, ugye a rövid távú memória. A ma emberének nemcsak a banki műveletekhez kell konyítania, hanem saját szervezetét is ismernie kell valamilyen fokon. Most Fizsi kedvenc mondását idézem - "a fene enné meg." Fizsi tizenkilenc évesen ment férjhez. Arra a kérdésemre: - szerelem voltál? - az válaszolta - inkább kíváncsi. Nászútra nem mentek, mert a kilecszázötvenes években nagy volt az általános szegénység. Gyermekük valamilyen okból nem születhetett. Ezt különösebben nem erőltették, belenyugodtak.
Nyaralni nem jártak. A tudós férj csupán a tudománynak élt, Fizsi szerint önző módon. Fizsi többször dicsekedett azzal, hogy az autójukat harminc éven át saját maga vezette. Egy szörnyű gyanú egyre inkább befészkelte magát a lelkembe: ez a drága gyönyörű teremtés az életének hatvanöt éve alatt nem ismerte meg a boldogság érzését, soha nem volt úgy igazán boldog? Soha nem sírta tele a párnáját a szeretett férfi miatt?
Mindent megtettem, amit ilyen körülmények között lehetséges volt, hogy ha csak egy cseppnyi örömet is csempésszek a már végzetesnek tűnő sorsába. Naponta meglátogattam "Angyal vagy". Sok mindent mondtak rólam az életemben, de ezt még soha. Próbáltam magyarázkodni: nem vagyok angyal, sőt egyenlőre nem is szeretnék azzá válni.
Itt most elragadta a Sors tőlem Fizsit és száguldott vele ezerrel az elmúlás felé. Legutóbb, amikor meglátogattam Fizsit, a közeli elmúlás jelei össze nem téveszthetően megjelentek az arcán. Még megismersz? - kérdésemre intett a szemével, de a külvilágot már nem érzékelte. A halála előtt hajnalon arra ébredtem, mintha egy gyenge fényű elemlámpával a szemembe világítanának. Hirtelen felültem az ágyon és láttam, hogy a szememtől elindult egy fényfolt, végig kúszott a takarómon és a nyitott erkélyajtón át eltűnt az éjszakában. A hajnali alvás mámora még bennem volt, de szentül hittem; Fizsi búcsúzott el tőlem - ezúttal örökre… Végül hagy idézzem meg kedves debreceni költőtársam, aki történetesen nő, gyönyörű sorait az elmúlásról amely sugározza az optimizmust.

Mulandóság

A ruganyos léptű tegnapok
mind kiszöktek alólam.
Jelenemre égett holnapok:
belőletek már oly kevés van!
Nyújtsatok vigaszt a mának,
jövőm rejtekébe lopjatok
némi fényt,
gyöngülő szívem pitvarába
küldjetek, viruló reményt!
Lelkemet hozzátok lázba,
táncoló kedvében
röpködjön úgy,
mint rég!
A gyönyörbe fúló éjszakákat
kár lenne feledni még….!

V. Hegedűs Zsuzsanna
5548
babumargareta - 2018. október 11. 15:30:40

Kedves Jozsef !
Meghatodva olvastam a szegeny nehai Fizsi eleterol .
Sok ilyen Fizsi letezik ,csak sajnos nem tunnek fel
masoknak egy ilyen oregekhazaban .

Nagyon szep gesztus Toled ez a meghato
megemlekezo tortenet !
Udvozlettel....BabuIn Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.