Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Auerbachné Tóth Katalin: Rendszám
Minden gyereknél változó, mikor kezdik el érdekelni a betűk, a számok, az olvasás lehetősége. Van, akit már 4-5 évesen is elbűvölnek a betűk, és tudni akarják, hogy lehet szavakká formálni őket, más viszont még 7-8 évesen sem lelkesedik túlságosan a betűvetés rejtélyéért.

Márti olyan 4 éves lehetett. Budapesten laktak a szüleivel és a testvérével, egy 10 emeletes panelház hatodik emeletén. Az épületet még 1976-ban építették, akkor költöztek be a lakók. Ennek megfelelően még nem automata ajtós lift volt az épületben, hanem olyan, amit kézzel kellett becsukni. A két ajtószárnyban pedig ablakok voltak, hogy az emeletenkénti liftajtók belső oldalán látható emelet-számozást könnyen le lehessen olvasni csukott ajtó mellett is. A kislány mindig élvezte a liftezést. Beszálltak a Földszinten, amit nem nulla, hanem egy 'F' betű jelölt. Aztán fel, szépen sorban 1, 2, 3, 4, 5 és a 6-nál megérkeznek. Ezt már 4 évesen nagyon jól tudta. Szerette az ablakon át nézni, hogy mikor érnek fel a 6. emeletre, vagy le, a földszintre.

És sokat is liftezett. Reggelente óvodába ment, délután haza, aztán uzsonna után vásárolni, lottózni vagy játszótérre a szüleivel, hétvégén pedig sétálni indultak, vagy a nagyszülőkhöz. Nem telt el úgy nap, hogy ne liftezett volna. Különösen szeretett lottózni menni. Akkoriban még a kitöltendő papírért kellett fizetni, 3 oszlopban kitölteni a számokat, letépni az ellenőrzőszelvényt, és bedobni a 2 oszlopos játékba küldött szelvényt a nagy, zöld, lóhere alakú gyűjtőedénybe. Azért szerette, mert ott ő dobhatta be a kitöltött lottószelvényt. Sokszor nézte árgus szemekkel, ahogy az anyukája kitöltötte a lottószelvényt: egy szelvényre összesen 15 X kellett az ötöslottó esetében...

Történt aztán, hogy éppen a parkoló melletti játszótéren voltak, amikor megállt egy autó mellettük. A kislány két csúszdázás közben vette észre az autót. Hogy miért éppen arra az autóra figyelt fel? Talán különlegesebb formája volt, talán szokatlan színe, ki tudja? De a kislány örömmel szaladt a babakocsiban a kistestvérét tologató anyukájához, és közölte vele:

- Anyuci, annak az autónak a rendszáma FX-34-26!

Az édesanyja csodálkozva nézett rá, néhány másodpercre, aztán visszakérdezett:

- Honnan tudod? - sejtette, hogy a számokat a liftből tudhatta a kislány, na de a betűket?!

A válasz azonnal érkezett is a kis cserfestől:

- A számokat a liftből, ahogy az F betűt is, X-et meg a lottóra szoktál írni!

- Okos vagy, kincsem! - simogatta meg az édesanyja Márti buksiját, aki már rohant is vissza csúszdázni. Részéről a kérdés el is volt intézve.

Habár mi, felnőttek azt hisszük, hogy a gyerekek csak játszanak, de csak óvatosan, mert ők bizony a legkevésbé várt dolgokat is megjegyzik, és a legváratlanabb pillanatokban bizony fel is idézik!
5548
babumargareta - 2018. október 20. 16:32:13

Draga Kata !
Erdeklodessel olvastam kedves ,kis tortenetedet
leven ,hogy nekem is kisunokaim vannak !
Nagyon figyelmesek ,nem is gondoja az ember ,hogy a kis
agyukban mennyi minden tarolodik !
Gratulalok szeretettel........BabuIn Love

277
farkas viola - 2018. október 20. 00:26:12

Kedves Katalin!
Tetszéssel olvastam írásod.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.