Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Tanulni soha nem késő
Gréti és Adrienn akkor kerültek jó barátságba egymással, amikor egy óvodai szülői értekezleten kiderült, hogy a két fiús anyukának nemcsak a fiai születtek közel egy napon, de ők maguk is ugyanazon a napon láttak napvilágot, csak akkor még jó messze egymástól. Így aztán, ahogy a gyerekek növögettek, nőtt a barátság is, aminek egyenes következménye lett, hogy a két fiút hol egyikük, hol másikunk vitte iskolába vagy közös programokra. Ilyen program volt a heti két edzés is, ahol a fiúk küzdősportot tanultak. Vidéki kisváros, a fiúk még kicsik, sok az autó, járda alig, hát a szülők inkább fuvarozták még a gyerekeket, mint hogy biciklivel elengedjék őket bárhová messzebbre, pláne a szomszéd kisvárosba, még ha a két település között nincs is nagy távolság. Se túl nagy távolság, se bicikliút...

A minap is Adrienn vitte őket a különórára, és Gréti ment értük. Hazafelé ilyenkor Gréti mindig Adriennék felé kanyarodik, ott kiteszi Balázst, beszélgetnek kicsit, aztán megy tovább haza a saját fiával. Most is így történt. A motor járt, a fényszóró égett, mert már sötétedett, de Gréti is kiszállt, mert még beszélni akart pár mondatot Adriennel. Közben Balázs bement, letette a táskáját, és kijött. Gréti fia, Kristóf is kiszállt, és az autó körül játszottak. Aztán Kristóf visszaszállt, és belülről bezárta az ajtó zárait, egyesével az összeset, mert Balázs kívülről nyitogatta az ajtókat.

- Balázs, te menj be, azt mondtad, még van házid! - kiabált neki kifelé a félig lehúzott ablakon.

- Kristóf, húzd fel az ablakot és kösd be magad, mindjárt indulunk! - szólt rá édesanyja.

De hogy a beszélgetést még 2-3 perc múlva is tartott, Kristóf, aki az előbb szófogadóan bekötötte magát, most újra kikötötte a biztonsági övet és kiszállt. Az ajtót meg becsukta maga mögött. Gréti egyből rászólt megint:

- Szállj be, indulunk!

A 9 éves gyerek ijedt arccal válaszolt:

- De nem tudok!
- Miért ne tudnál? - kérdezett vissza Gréti.
- Bezártam az ajtót belülről, hogy Balázs ne csapkodja őket!

Puff neki! Gréti körbejárta a kocsit, megrángatott minden ajtót, de az valóban be volt zárva. Nagyon megijedt, most vajon mi lesz, hogy jut be a kocsiba?! Ezer dolog cikázott az agyában, de főleg, hogy nem akarja a kocsi ablakát betörni, hogy bejuthasson! Megnézte Kristófnál az előbb még lehúzott ablakot is, az már csak egy ujjnyira volt nyitva, azzal sem tudott mit kezdeni. És közben észrevette Kristófon, hogy nagyon meg van szeppenve. Erre valahogy megnyugodott, hogy megértette: a gyerek is kétségbe van esve, és tőle várja a megoldást. Megölelte a gyereket, aztán elkérte Adrienn telefonját és felhívta a férjét, hogy jöjjön, és hozza el a pótkulcsot az autóhoz. A férje megígérte, hogy siet.

Amíg vártak a kulcsra, jobb híján Gréti még beszélgetett Adriennel, míg Balázs és Kristóf még játszottak. Aztán megjött a "felmentő sereg", Kristóf apja meghozta a kulcsot. Addigra a másik négy már nevetve beszélgetett a "balesetről". Elköszöntek egymástól, és az újból kinyitott autóba beszállás előtt Gréti rámosolygott Kristófra és megjegyezte neki:

- Azért ám anyád is tanult ebből az esetből...! Többet nem szállok ki úgy az autóból, hogy benne hagyom a kulcsot!
277
farkas viola - 2018. október 25. 16:48:06

Kedves Katalin!
Így van, a gyereket nem lehet marára hagyni egy pillanatra sem. És ha nincs telefon és egy pótkulcsot hozó férj sem, akkor nagy a gáz.
Szeretettel: Viola Rose

5555
Maria HS - 2018. október 24. 14:07:28

Kedves Kata!
Nagyon tetszett s jó a befejezés, örömmel olvastalak: Maria

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.