Cinka István: Álom-világ: Ötödik történet (Valóságból álom) (2018. november)
Kriszti párjával egy kis faluban éldegélt. Ennek a helynek semmi nevezetessége nem volt. Mégis szerettek itt lakni. A kis házuk csendes környéken állt. A közeli nagyvárosba könnyen eljutottak, amikor vásárolni szerettek volna. Egyébként mindketten a városban dolgoztak. Kriszti történelmet ismerve, a levéltárban. Férje egy bankban.
Úgy éltek ők is, mint minden fiatal. Terveik közt azonban szerepelt, hogy egyszer elutaznak olyan helyekre, ahol kastélyokat nézhetnek. Spóroltak, spóroltak, gyűjtögettek, gyűjtögettek. Szülők segítségével az összeg nagyobb lett. Így álmaik valóra váltak. Eljutottak azokra a helyekre, ahol kastélyok voltak. Csodálták és eljátszottak a gondolattal, hogy álomvilágban vannak.
- Itt vagyok a kastélyban, király vagyok. - mondta egyszer Zoli.
- Tudom királyom- folytatta viccelődve Kriszti. Aztán már gondolataiba merült.
- Látod azt a szép szekrényt, most hozattam neked. - szólt a király
- Örülök. Főzetek neked a szolgálókkal jókat.
Már kiáltotta is:
- Ebédelni szeretnénk.
Az asztal tele lett finomságokkal. Jól megebédeltek. Aztán kilovagoltak a közeli erdőbe. A királynő elfáradt. Hazaérve már mérges volt mikor a sok szoknyából álló ruháját vették le róla. Itt járt gondolatban, mikor férje így szólt:
- Mesélek neked a kastélyról, te meg rám se figyelsz?
- Nem hallottam. Álmodoztam, hogy miként élhettem volna itt veled.
- Az álom világa mindig jó.
- Szép volt, jó volt, de a valóság is csodás. - mondta Kriszti.
- Szerintem is. - helyeselt a férj.
- Álmodni is akkor lehet szépet, ha napjaink boldogok. Azt éljük át újra az álmokban.
- Igazad van. Menjünk más kastélyba is, hogy mindig szépeket álmodhass! - viccelődött Zoli.
Boldogan mentek tovább, valóságban is álmodhattak a jókedvtől, örömtől.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.