Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.25. 20:35
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.04.25. 19:11
Köszönöm Józsi, h. feltetted a kerti partimról szóló meghívómat már csak azért is, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. (Lassan 70 leszek, ház-átép... Bővebben

2019.04.25. 12:17
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.04.25. 10:55
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.04.25. 10:31
Kellemes napot kívánok szeretettel Heart Mindenkinek !

2019.04.24. 21:29
Szép estét és Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.24. 21:29
Javítottam István.

2019.04.24. 17:34
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.24. 15:28
További szép napot kívánok a Holnap Magazin Főszerkesztőjének,
Munkatársainak, Alkotóknak, Olvasóknak ! Heart Nagyon szépen köszönöm a figyelmét ... Bővebben

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: ThiefOfKings
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Maukner Dénes: Álom-világ: Kilencedik történet (2018. november)
Kedves Dénes!

Azért írom ezt a levelet, hogy elmondjam, mennyire szeretlek és mennyire sajnálom, az éveken át elkövetett megannyi hibám. Gyerekként mindenkinek csupán álmodnia kellene, álmodnia egy szép, boldog világról. De ahogy az sajnos hamar világos lesz a számodra, neked csupán a fájdalmas valóság marad. S ha vannak is álmaid, azok többsége mostanáig csupán álom maradt. Kérlek, bocsásd meg a sok vak reményt, a hazugságokat, a beteljesületlen vágyakat. Tudom, hogy nem ezt érdemled, bár sokszor csak ez jut majd neked. Tudom, hogy csupán szeretni próbálsz. Szeretni bármi áron... túl minden határon! Ha most itt lennél mellettem, szorosan átölelnélek és felitatnám fájdalommal teli könnyeidet. Bárcsak megtehetném, hogy visszamenjek az időben, hogy bocsánatodat kérjem! Hogy elmondjam, bármit is hoz majd az élet... az nem a te hibád! Egyetlen bűnöd, hogy őszintén, tiszta szívből szeretsz... kiket nem lehet. Bűn a vágyakat szabadjára engedni? Bűn szeretni és viszont szeretve lenni? Csupán e világon lehet ezt bűnnek nevezni. Igen tudom... Te nem akarnál mást csupán csókolni, érinteni és persze jó nagyokat nevetni. Te nem akarsz mást, csakis néhány percig, óráig önmagad lenni. Távol e rothadó, bűzös világtól, e nevetséges erkölcsi normáktól. Pusztán egy álmokkal teli világban élni és boldognak lenni. Tudom, hogy te soha senkinek nem akarnál ártani. S hidd el, ha tehetném valóra váltanám minden gyermeki álmod. Hisz álmodni oly jó, akár fájdalom és szenvedés nélkül megélni e világot. De tudom, hogy ez neked sosem adatik majd meg, ezért kérlek bocsáss meg!
Emlékszel még, mikor esténként felültél az álmok vonatára, mely elrepített a fantáziák birodalmába? Milyen jó is gyermekként egy álom-világban élni. Emlékszel még milyen volt Ádám mosolyát először látni? Látni, ahogy vékony lábaival aprókat lépdelt, miközben nevetve élt meg minden együtt töltött percet. Emlékszel Gyurira, Julira, Norbira, Dodóra és a többiekre? Ó, milyen szépek is a gyermeki évek. Akkor még nem tudtam mi az rettegni, csupán szabadon akartam élni. Az érzéseimet szabadjára engedni, és rosszalló pillantásoktól, szavaktól nem félni. De jó lenne e percben is az időben visszautazni és Norbit azon a bizonyos napon megvigasztalni. Dicsérő szavakkal arcára mosolyt csalni, mi több, akár még egy kis nevetést is kicsikarni. Hisz gyermekként nem kellene senkit sem bántani, csupán önfeledten játszani, s a világ komorságáról tudomást sem venni. Persze tudom, a fájdalom melyet a mindennapok magukban hordoznak nem teszi könnyűvé életed. De bátornak és erősnek kell lenned!
Emlékszel még a szemüveges, mosolygós fiúra? Kire ha ránézel, rögtön tudja, ő is szívesen élné mindennapjait az álomvilágodba. Tán ő az első, ki képes a benned rejlő apró lángot, egy hatalmas tűzoszloppá változtatni. Ám ahogy eltelik egy év, őt is örökre elveszted. Mellette ott van Zöldike is, kinek törékenysége magával ragad, bársonyos illata pedig mindig elfeledteti minden gondodat. Aki miatt minden éjjel az kívánod, „bárcsak kettesben tölthetném vele a holnapot”, hogy megmutathasd neki a benned rejlő álomszerű világot. Együtt hallgatnátok az angyalok énekét, melyet - ha ritkán is - de ő az ki megszólaltat. Ó, azok a hangok! - Még most is beleborzongok, ha csak rájuk gondolok.
De ne feledkezzünk meg Mackóról sem, ki a huncut mosolya mögött csupán arra vár, hogy valaki egyszer végre alaposan megdögönyözze hatalmas pocakját, miközben hosszú percekig hallgathatod legőszintébb kacaját, elfeledtetve vele egy kis időre a terheket, melyeket majd cipelhet egész életén át.
Persze lesznek kik vidámságukkal és nem sorsuk szomorúságával lopják majd be magukat örökre az emlékeidbe. Ott van mindjárt a három muskétás, kik egyenként is képesek lesznek arcodra mosolyt csalni, ám együtt képesek igazán tréfás műsort bemutatni. Hisz egyikük a kézzel készült bocskorában bárhol képes lesz táncra perdülni, addig a másik nem győzi majd az ügyességét fitogtatni, míg a harmadik akár egy rendíthetetlen fúrótorony a viharos tengeren, áll majd egymagába, várva arra ki felfedezi a benne szunnyadó valódi értéket, akár a fenéken rejlő fekete kincset. S talán pont te lehetnél az, hiszen ha tudnád, amit én már tudok, akkor örömmel osztanád meg vele a rajongás érzését, akár a leggyönyörűbb vadrózsa iránt. A szerelem ugyanis értékesebb még az aranynál, olajnál, sőt minden másnál! Ki tudja, egy másik világban talán mindhárman boldogok lehetnétek együtt, ahogy azt oly sokszor megálmodtam már.
Ó, és ne feledkezz meg a megannyi rózsáról, amik oly sokszor szegélyezik majd életed rögös útját. Ám, ha leszakítanád e ártatlan virágszálakat, tüskéik nyomai örökre benned maradnak, mellyel végleg megpecsételnéd sorsodat. De tudom jól, hogy te sosem követnéd el e szőrnyű hibákat, hisz jobb, bölcsebb, tisztább lélek vagy nálam.
Persze idővel a legszebb rózsák is elhervadnak, a fiú mosolya is megfakul majd, s a plüss macit is elnyűvik az évek alatt, ahogy talán a szomorú emlék Norbiban is megmaradt, a három muskétás sem nevet már együtt olyan jókat. Az élet viharai mindannyiunkban mély nyomokat hagy. Az üresség melyet azóta is magamban érzek ezerszer fájdalmasabb annál, mit át kell majd élned. Időről-időre el kell majd hagynod minden szerelmed. Hisz az idő múlása újra és újra elsodor majd téged, akár egy halászbárkát mi a viharos tengeren ismeretlen vizekre téved.
Persze épp mikor minden rosszra fordulna, jön egy újabb hercegnő vagy épp egy hős lovag, s megmentenek, megkísérelve, egy pislákoló reménysugarat gyújtani életed komor, szürke égboltján. Ezért járj hát mindig nyitott szívvel, és lásd meg a mindennapokban a csodát, miközben ne feledd a régi emlékek csodálatos álom-világát! Hisz ők csalnak majd némi fényt és melegséget szívedbe e rideg világ végtelen színpadán. Ahol játszunk és játszunk, míg örökre lehunyjuk szemünk és átlépünk egy másik álom-világba... bizony kiskomám!

Szeretve ölellek, a te legjobb barátod!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.