Juhász Gabriella: Karnyújtásnyira
Csendes, nyugodt, hideg téli nap volt. A hó még nem esett. Közeli boltba mentem vásárolni. Kijöttem a boltból, készültem, pakoltam volna fel a kerékpáromra, hogy induljak hazafelé.
Egy fehér szakállas, hajléktalan férfi közeledett felém, lassú, kimért léptekkel.
Több réteg ruha volt rajta, felül, láthatósági mellényt viselt.
Karnyújtásnyira megállt mellettem.
- Megszólíthatom? - kérdezte.
- Igen, tessék! - feleltem.
- Ki tudná egészíteni az 50 forintomat, hogy kenyeret tudjak venni? - kérdezte.
Váratlanul ért, nem számítottam rá.
Ha pénzt adok, lehet, hogy italra költi, s nem élelmet vesz magának.
- Gondoltam magamban. Bár lehet, hogy a hidegben jólesett volna az is.
Nagyon megsajnáltam, hogy egy ember, hogy kerülhet ilyen helyzetbe, és sajnos, nincs egyedül.
Sok hajléktalan van társadalmunkban. Dühösnek, és tehetetlennek éreztem magam egyszerre, hogy mennyire lesz kisegítve azzal, amit abban a pillanatban tudok adni.
Átnyújtottam neki az ennivalót, élelmet a vásárolt termékekből. A bekamerázott világ, bekamerázott terén. Alázattal nyúlt érte, elfogadta, megköszönte.
Láttam az ujjain a megvastagodott sárga körmöket. Tengődik egyik napról, a másikra.
Lassan mozgott, sorsába való beletörődés látszott rajta.
Próbáltam tanácsot adni, hogy hova menjen, hol kaphat segítséget.
Ma nem sok kell ahhoz, hogy valaki munkanélkülivé váljon, lecsússzon, a társadalom perifériájára szoruljon. Az ember hajlamos arra, hogy elégedetlen legyen sorsával.
Mihez képest szegény, vagy gazdag egy ember?
Egy ilyen találkozás után, talán már nem is olyan szörnyűnek, és kilátástalannak látja az ember a saját helyzetét.
Most ő, legközelebb kitudja, hogy ki kerül majd hasonló helyzetbe?
Itt élnek közöttünk.
Mindannyiunk felelőssége, hogy segítsünk ezeknek az embereknek ismét talpra állni, hogy emberhez méltó életet tudjanak élni. Persze mindezt, nekik is akarni kell.
Elváltunk. Nagyon megérintett ez a szituáció, rossz érzés kerített hatalmába.
Otthon elmeséltem az átélt helyzetet.
Emberi sorsok, történetek, tragédiák, kilátástalan élethelyzetek.
Este ismét felvillant, eszembe jutott a megtörtént esemény, - elérzékenyültem.
Mindez néhány nappal, karácsony előtt.
Karnyújtásnyira...

2017.dec.14.
6055
JuhaszGabriella - 2018. november 13. 08:20:41

Kedves Klári!

Köszönöm szépen írásomhoz fűzött gondolataidat.

Szeretettel:Gabriella Rose

6081
varonklari - 2018. november 13. 07:55:31

Kedves Gabriella!
Van egy mondatod: "Mihez képest szegény, vagy gazdag egy ember?", Te azon a napon gazdagabb lettél valamivel, egy jó cselekedettel, egy embertársadnak nyújtott segítségadással.
A mai világban a legtöbb ember félre fordítja a fejét, kerüli a hasonló helyzeteket, érzéketlen mások dolgai iránt. Sajnos egyre kevesebben vannak, akik önzetlenül képesek segítségadásra, pedig most igazán szüksége lenne sok embernek erre.
Szomorú történetedet szeretettel olvastam, gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.