Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.25. 20:26
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.03.25. 17:46
Szép estét mindenkinek Smile

2019.03.25. 15:21
Szép jó napot mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.03.25. 14:38
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.03.25. 08:30
Kívánok szép napokat a hétre. Rose

2019.03.25. 00:18
Köszönöm szépen, kedves Józsi!

2019.03.24. 23:41
Javítottam Miklós.

2019.03.24. 23:41
Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.03.24. 22:11
NYUGODALMAS ESTÉT, JÓ PIHENÉST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Cool

2019.03.24. 20:56
Köszönöm szépen Józsi. Sajnos tegnap épp állt a Gmail fiókom, így nem láthattam. Azóta elküldtem ismét. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Tobee
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 1
adameczlaszlo
Vilhelem Margareta: Magdika és Zoli [2.része]
Teltek, múltak az évek ,mind ritkábban találkoztam Magdikával .

De mintha elfelejtettem volna az egész históriát . Mind kevesebbet gondoltam az esetre.

Megvolt nekem is az én problémám.

A férjem nagy jó dolgában lassan az alkohol útjára tért .Válaszútra terelődött az én házasságom is .

Közben gyerekeim megnőttek.A nagy fiam egyetemet végzet és komolyan udvarolt egy kislánynak aki ma a menyem .

A kisfiammal sok gondom volt ,úgy hogy jobban vigyáztam rá,mint bárkire.

Mit ad az Isten egy nap összefutottam Magdikával a negyedünkben.

Csak árnyéka volt a régi szép filigrán asszonynak.

-Hogy vagy Magdika édes -kérdeztem minden részvéttel.

-Ne is kérdezd ,már ennél rosszabbul nem lehetek .

-Levágták a másik mellemet is .

-És itt állok lakás nélkül ,mert Zoltán kidobott a lakásomból ,amit Apukám vett nekem.

-Képzeld el ,hogy albérletben lakom egy egész más negyedben,a fiammal együtt.

-És nem próbáltad visszaperelni a lakást ?

-De igen éppen most zajlik a per -szerencsére megvolt minden hivatalos aktám,amivel

bizonyítani tudom ,hogy a lakás az enyém.

-Mindezek felett mielőtt kidobott volna összevissza vert ,ráncigálta fájós karjaimat,amik úgy fájtak a műtét után.

-A fiam alig tudott kimenteni a karjaiból.

-Ekkora barbárságot nem gondoltam volna róla -hebegtem én.

-Képzeld ,hogy milyen fehérnép csábította el az én Zolimat ?

-Tudod az a híres Zsófika aki a diabétesz osztályon dolgozik,aki a fél város férfiaival lefeküdt.

-Magdika édes -mondtam én :
-Zolinak ez nem az első kilengése .

-Miket beszélsz összevissza förmedt rám Magdi haraggal
és sötéten nézett rám fürkészve szemeimet.
-Mi egy nagyon jó házasságban éltünk,amíg ez a k...a nő nem csábítja el.

Nem tudtam megállni ,hogy Magdinak tudomására hozzam Zoli múltját.

És akkor hirtelen mintha bosszút akartam volna állni az "ártatlan Zolin " elmeséltem neki a nagy titkot amit évtizedekig őriztem.
Gondoltam ,ha már elváltak nyugodtan elmondhatom.
-Magdika drága, még emlékszel a férjem és Zoli közös kirándulására Oroszországban?

-Persze hogy emlékszem válaszolt meglepően Magdika .

-De miért kérded ?

- Mi köze van mindezekhez?

Ne haragudj rám ha elmondom ,hogy már akkor egy más nővel enyelgett Moszkvában.

-Magdika felháborodottan nézett rám értetlenül.

-És akkor miért nem mondtad nekem annyi éven keresztül?

Kezdtem kényelmetlenül érezni magam és alig tudtam kibökni.

-Tekintettel voltam gyerekeidre ,nem akartam elrontani a házasságotokat .

Még soha senki sem nézett rám olyan haragosan.

Kezdtem megbánni a számból kicsorgó mérget ,ami szíven döfte Magdikát .

Pont Karácsony érkezett egy pár hét múlva,oly ünnepi hangulat borította be a várost .

Mindenkit elfogott a lázas vásárlás . Jobbra -balra rohangásztam ajándékok után én is az utolsó percekben.

Egy nap bementem a negyedünkben lévő kis ajándékboltba és majd elszédültem ,amikor megláttam az előttem levő párt ,akik kézen fogva ,bizalmasan beszélgettek egymással összebújva.

Zoli és Magdika mint két kis galamb csicseregtek vásárlás közben.

Még mielőtt észrevettek volna szép lassan kisompolyogtam az üzletből .

Elfogott a hányinger ,már nem volt kedvem a vásárláshoz sem.
Hát kellett nekem ,ennyi év után ?
Napok teltek el ,amíg magamhoz tértem.
Már nem tudtam visszaszivni amit kiköptem !
-Ekkora barmot ,mint én! -hát érdemes volt ,hogy elmondjam a "titkot"?

Amit a fél város tudott? Ők kibékültek és én maradtam a "rossz indulatom"-mal,meg az árulkodással.

Azért jó ez a közmondás.: "hogy ne szólj szám nem fáj fejem."



Záró szóként megjegyzem Zoli meghalt cukor betegségben ,hirtelen hipoglikémiás kómába esett
egy kora reggel,amikor pont egy új
szeretővel szeretkeztek egy pár
évvel ezelőtt .

Magdika ,aki túlélt minden rákos folyamatot ,ma is él és ahányszor találkozunk ,mindig sírva
beszél Zoliról.
-Drága egyetlen szerelmem ,itt hagyott engem .
Amikor ezt a történetet írtam eszembe jutott egy versem ,amit nemrég tettem fel a Magazinra :
"Mindörökre" Sokan megkérdőjeleztek -van ilyen szerelem ?
Ezzel csak annyit akartam jelezni,hogy van örök szerelem is !
5548
babumargareta - 2018. november 19. 22:01:37

Kedves Szabolcs !
Nagyon szépen köszönöm ,hogy olvastad !
Jót nevettem a Te történeteden !
Fura ez a világ ,vannak humoros részei is !
Sok szeretettel.......BabuSmile

2720
bigeszab - 2018. november 19. 20:10:15

Kedves Babu!
Az élet a legjobb drámaíró, mondják, s ez igaz is.
A történetedről eszembe jut egy régi történet. Kedves régi ismerősöm elvállt kikapós nejétől, néhány nap múlva találkoztunk, s a velem levő szeleburdi hölgy felkiáltott: - Hallom, hogy vége megszabadultál attól a k…tól! – Köszönöm, éppen most békültünk ki! – volt a lakonikus válasz.
Szeretettel üdvözöllek: Szabolcs

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.