Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.19. 23:42
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.19. 22:08
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok sok szeretettel: Kövesdi Ferencné Teri

2019.04.19. 21:36
Kedves Holnaposok! Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, mindenkinek!

2019.04.19. 21:07
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok Mindenkinek!

2019.04.19. 18:18
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván szerkesztőségünk minden magazin tagnak és olvasóinknak! Smile

2019.04.19. 18:16
Szép estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.19. 18:16
Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Heart

2019.04.19. 17:54
Kedves Józsi ! A vers ( Erdőn,mezőn ) kétszer lett feltéve kérlek a meglévőt törölni. Köszönettel Tibor (Mirage )

2019.04.19. 14:13
Koszonom szepen, hogy nyuszis versikem ilyen gyorsan folkerult. Mindenkit udvozlok es Kellemes Husveti Unnepeket kivanok.

2019.04.19. 09:05
Kedves Holnaposok! Mindenkinek Kellemes Húsvéti ünnepeket kívánok! Smile Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: BerencsiSzilvia
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Váronné Darabos Klára: Az a nap maga volt a pokol
Valahol egyszer azt olvastam: "Saját poklát mindenkinek magának kell elszenvednie. Soha senki nem oszthatja meg vele azt."
Aznap reggel minden rendben volt. Péter fiam, aki épp érettségi előtt állt, közölte, hogy a haverjainál lesz, csak vasárnap délután jön haza. Megígérte, hogy legalább kétszer felhív, hogy ne idegeskedjek. Továbbá lelkemre kötötte, hogy én ne hívogassam folyton, mert az eléggé ciki. Miklós pedig céges csapatépítő tréningen lesz valahol a Bakonyban. Figyelmeztetett, hogy nem kiskorú, akit folyton ellenőrizni kell, úgyhogy még a szálloda címét sem hagyta meg, mondván:
-Minek? Mi történhet ebben a két napban? Különben is, ha van valami, azt egyedül is meg tudod oldani, drágám, ügyes lány vagy!
Miután egyedül maradtam a lakásba, gondoltam szentelek magamra egy kis időt, habár érdekes gondolatok fogalmazódtak meg a fejemben a férjem hétvégi programjával kapcsolatban. Aztán hagytam az egészet! Folyton azt mondogattam magamnak: pihenj, kapcsolj ki, lazulj el! Úgy tettem, mintha egy olcsó szappanopera szereplője lennék: kaját rendeltem magamnak, forró fürdőt készítettem, gyertyát gyújtottam, felbontottam egy üveg száraz vörösbort, és Frank Sinatrát hallgattam. Az ő hangjában mindent hallani lehetett, Bob Dylen szerint: "a halált, Istent és az Univerzumot." Én az utóbbira vágytam aznap este. Egy idő után már kezdtem egészen jól érezni magam. Mintha csengettek volna, aztán megint. Nem hiszem el! Ha a szomszédom az, a szokásos hülyeségeivel, hogy elfogyott a..., vagy hallottam-e..., akkor elküldöm a jó fenébe.
Az ajtóban két egyenruhás rendőr állt. A szemeim kikerekedtek, agyam zakatolni kezdett, csak arra tudtam gondolni, véletlen, csakis véletlen lehet, hogy hozzám csöngettek be. Mi az, hogy be szeretnének jönni? Minek? Nem, nem akartam hallani, amit hallanom kellett!
Csak egy-egy szófoszlány jutott el a tudatomig: Péter, baleset, súlyos sérültek, túlélte, sajnos nem élte túl, még küzd az életéért.
A következő, amire emlékszem, hogy a mentőorvos beszél hozzám, arra kíváncsi kit értesítsen, ki tud segíteni. Miklós! Mindenképp haza kell, hogy jöjjön, most azonnal. Idegesen kotorászok a telefonszámos füzetembe, mire megtalálom Vilma számát. Ő biztos tudja a címet, hiszen ő szervezte az egészet. Letaglóz, amit hallok:
- Nem drágám, nem! Nincs semmiféle csapatépítő tréning, tudod, hisz a cég már a csőd szélén áll!
- A jó francba Miklós! - ordítottam.
Aztán elengedtem ezt a dolgot és csak Péterre tudtam gondolni, aki egyedül küzd a túlélésért a kórházi ágyon. Egy örökkévalóságnak tűnt mire a rendőrautó a kórházhoz ért. Az orvos már várt, sürgős volt a dolog. Ahhoz hogy a fiam túlélje a rá váró műtétet vérre volt szükség. Tudtam, hogy én nem adhatok neki vért, nem egyezik a vércsoportunk. Az orvos akkor azt mondta, hogy az apa... Úristen!-azonnal megvilágosodtam. Miklós soha nem tudhatja meg, hogy nem ő Péter vér szerinti apja! A telefon után nyúltam, és tárcsáztam. Tudtam, hogy Pali késő éjszakákig dolgozik, a minisztériumban. A titkárnő, okoskodott, de nem hagytam magam, végül is kapcsolta nekem a miniszterhelyettes urat. Pali először meglepődött, mintha emlékei között keresgélne, ki is vagyok, majd jött a felismerés, öröm, majd a döbbenet. Addigra én már ordítottam a telefonba:
- Nem érdekel a miniszter-helyettességed, a felséged sem, most azonnal ide kell jönnöd!
Odáig jutottam, hogyha kell, megzsarolom, de ide fog jönni. Jött is. Nem igazán örült, mikor meglátott. Ez legkevésbé sem érdekelt, csak az, hogy a fiam túl fogja élni! Az orvos meglepetten nézett Palira, csak annyit mondott:
- Kérem, miniszterhelyettes úr, fáradjon utánam!
Pali nem sokat kérdezősködött ezek után, csak annyit mondott:
- Soha ne keress többet, meg ne próbáld! Akkor sem, ha ez élet-halál kérdése. Most sem érdekel, hogy miért rángattál ide, tartoztam neked, ezzel le is tudtam. Remélni merem, hogy a doki és a nővérek tartják a szájukat, nem leszek címlapsztori.
A hányinger kezdett el kerülgetni! Akkor ott, örültem annak, hogy az én fiamnak az apukája most épp céges csapatépítő tréningen van.
A fiam műtétje sikerült. Pár hónap rehabilitációs kezelés után fizikailag rendbe jött, de a baleset okozta lelki sebek gyógyulásához hosszú időre lesz szüksége.
Miklóst nagyon megrázta az eset, egy kezelést sem hagyott ki, mindig ő vitte el Pétert és folyton azt mondta:
- Tudod drágám, ez olyan apa-fia dolog! Mosolygott, büszkén nézett Péterre.

Ma is gyakran hallgattam Frank Sinatrát, és most tisztán hallom a hangjában a halált és Isten és csak néha az Univerzumot.
6081
varonklari - 2019. január 18. 13:37:02

Kedves Icu!
Ahogy írod, minden jó, ha a vége jó! Senkinek nem kívánom, hogy valaha is valaki ilyen okból csöngessen be hozzá, akkor már azt kívánom, bárki, bármiért, csak ezt ne!
Köszönöm,hogy olvastál: KláriHeart

524
BogIcu - 2019. január 18. 13:19:47

Kedves Klári!
Ennél az írásodnál, aztán még a hideg is kirázott. Meg tudom érteni, mit érezhettél, a poklok poklát jártad be.
Szerencsére minden jó, ha a vége jó!

Szeretettel gratulálok: IcuRose

6081
varonklari - 2018. december 03. 18:17:14

Kedves Magdi!
Senkinek nem kívánnék hasonló napot! Az biztos, hogy a bajban vagy eltávolodnak egymástól az emberek, vagy még közelebb kerülnek egymáshoz-örülök, hogy az utóbbit megélhettem.
Örömmel vettem, hogy nálam jártál és olvastál.
Szeretettel üdvözöllek: KláriRose

1403
titanil - 2018. december 03. 16:06:34

Kedves Klári!
Döbbenettel olvastam írásodat, és elhiszem, hogy az a nap egy anyának "maga a pokol" volt! Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a továbbiakban minden rendeződött. A bajban tudja meg az ember, ki az igazi társa.
Sok szeretettel olvastalak: Magdi Rose

6081
varonklari - 2018. december 01. 12:09:16

Kedves Babu!
Ahogy írtad, bizony vannak az életben olyan furcsaságok amiről azt hinné az ember, hogy vele soha nem történhetnek meg. De bizony megtörténhetnek! A sors kegyes volt, hozzánk, hogy adott egy második esélyt!
Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastál, szeretettel: KláriRose

6081
varonklari - 2018. december 01. 12:04:35

Kedves Éva!
Köszönöm írásomhoz fűzött gondolataidat. Örömmel vettem, hogy nálam jártál, olvastál.
Szeretettel: KláriRose
Ui: Miklósra mindig lehet számítani. Smile

6097
Rezeda - 2018. november 30. 17:54:16

Kedves Klári. Történeted megrázó. Bajban ismerjük meg, ki
milyen ember. Lehet e rá számítani. Szeretettel: Éva

5548
babumargareta - 2018. november 30. 17:16:17

Kedves Klári !
Megható ,izgalmas tortenetedet szeretettel olvastam !
Vannak az eletben ilyen fura dolgok is !
Jo hogy happy enddel vegzodott !
Gratulalok szeretettel....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.