Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

2019.05.17. 23:30
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: liliom28
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Gant Elizabet: Ünnepi fények: Harmadik történet (2018. december)
Már kigyúltak az ünnepi fények, mikor kiléptem a munkahelyem kapuján. Sűrű pelyhekben hullott a hó és én boldognak éreztem magam. Az úton hazafelé gyönyörködtem az ünnepi fényekben. A lámpákra erősített díszek hol hópelyhet ábrázoltak, hol csillagot. A sarkon, ahol el kellett fordulnom, a Mikulás elevenedett meg piros, sárga és zöld színű ledekből.
Az otthonom ódon ajtaja nyikorogva nyílt ki, és én elégedetten dobtam le táskáimat. Megbontottam egy üveg rosét, hogy megünnepeljem egymagam, végre megkezdődik a kéthetes, megérdemelt szabadságom. Ekkor 2006. december 22-ét írtunk.
Másnap korán keltem, hogy befejezzem a karácsonyi nagybevásárlást. Vettem halat, hogy levest főzzek belőle, kosaramat megraktam édességekkel, szaloncukorral. Nem feledkeztem meg a családtagjaimról sem. Vettem ruhákat, játékokat az unokaöcséimnek, a felnőtteknek konyhai eszközöket, utalványokat. Az ajándékokra elköltöttem egy kisebb vagyont. Már kigyúltak a karácsonyi fények az utcákon, mikor elindultam haza. A sarkon, ahol a Mikulást rajzolták ki a világítótestek, megpillantottam egy kisfiút. Szegényes volt az öltözéke, kicsit maszatos az arca és a két, kis összeszorított tenyerét a járókelők felé fordította. Megsajnáltam. Letettem előtte az összes vásárfiát, és elkezdtem kotorászni a táskámban.
- Nagyon éhes vagyok, néni.
- Adok neked pénzt, ne aggódj! - mondtam neki lágy hangon.
A kisfiú arcán derűs mosoly jelent meg. Míg a pénztárcám előkerült, tovább folytattam a beszélgetést a gyermekkel.
- Hol töltöd a karácsonyt? - kérdeztem.
- Hát itt, az utcán - válaszolta a kisfiú, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Elképedtem. Teljes döbbenetemben szóhoz sem jutottam. Ezt észrevette a gyermek, hogy megnyugtasson, megszorította a kezemet.
- Ne aggódj, néni. A hajléktalanszállón a testvéreimmel együtt ismernek engem. Ott kapunk valamennyi ételt, és fűtenek is.
Végre előkerült a pénztárcám, és előhúztam belőle egy ezrest. A kisfiú hálálkodva megköszönte az adományt, és elszaladt.
Egész este, míg díszítettem a fenyőfát, és csomagoltam az ajándékokat, a gyermek arca lebegett a szemem előtt.
Másnap felvirradt a várva-várt december 24-e. Egész nap főztem. Nemcsak a halászlevet készítettem el, hanem a másnap érkező családtagjaimnak szánt marhapörköltet dödöllével és az újházi tyúkhúslevest is. Desszert gyanánt Rigó Jancsi tortát sütöttem. Elégedetten szemléltem művemet, majd csizmát húztam, hogy sétáljak egyet a városban, és megint gyönyörködjek az ünnepi fényekben. A sarkon az a kisfiú tűnt fel, akit előző nap láttam. Ismét alamizsnát kért. Odaérve hozzá megszólítottam.
- Hogy hívnak téged?
- Péter a nevem, néni - mondta csillogó szemmel.
Hirtelen ötlettől vezérelve megkérdeztem tőle, nem inna-e meg velem egy finom, forró, alkoholmentes puncsot. A kisfiú lelkes bólogatással válaszolt.
- Hívd meg a testvéreidet is - mondtam kipirult arccal.
- Rendben van, néni. Fél óra múlva itt leszünk mindnyájan - válaszolta kedvesen.
Ripsz-ropsz elröppent az a kis idő, és a három testvér, Péter, Patrik és Petra megjelentek. Karon fogtuk egymást, és elindultunk hozzám. Ahogy beléptem, bekapcsoltam a karácsonyfám fénysorát. A gyerekek le voltak nyűgözve.
- Sajnos nem igazi a fa - jegyeztem meg a vállamat megvonva.
- Semmi gond, néni. Ez sokkal szebb, mint ami nekünk van a hajléktalanszállón.
A gyerekek kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén, én bekapcsoltam a zenét, és kiöntöttem a termoszban tárolt finom, forró puncsot. Míg ők kortyolták az italt, én gyorsan teríteni kezdtem négy személy részére, és kimertem az isteni halászlevet. A gyerekek félénken jöttek a konyhába.
- Mi is kaphatunk?
- Igen, nektek adom szeretettel.
Nemcsak a halászlevet fogyasztottuk el, hanem a marhapörkölt nagy részét is. Miután degeszre ettük magunkat, visszakucorodtunk a kanapéra, és beszélgetni kezdtünk.
- Tudjátok, már egy évtizede én mindig magányosan töltöm a karácsonyt. De most, hogy itt vagytok velem, olyan boldog vagyok - mondtam.
- Mi is nagyon jól érezzük magunkat - válaszolták kórusban.
- Mikor kaptatok legutoljára ajándékot?
- Nagyon régen, sajnos. Mikor anya még élt.
Azt hittem, megszakad a szívem. Gondolkoztam, mivel tehetném még szebbé számukra az ünnepet, mikor eszembe jutottak az unokaöcséimnek szánt ajándékok. Nem hezitáltam sokat, mindegyikük kezébe nyomtam egy-egy csomag játékot. A gyerekek izgatottan csomagolták ki a meglepetést, és könnyekig meghatódva borultak a nyakamba. Az a karácsony volt életem egyik legjobbika. Este visszakísértem őket a szálláshelyükre, de megbeszéltük, hogy minden nap találkozunk a Mikulást ábrázoló utcai ünnepi dísznél. Így azontúl elmentünk közösen cukrászdába, moziba vagy csak ittunk egy kis házi puncsot nálam.
Már szedték le az utcai ünnepi lámpákat, mikor újra munkába mentem. A nap végén boldogan jöttem hazafelé, mert tudtam, hogy találkozhatok a gyerekekkel. Azonban hiába kerestem őket, csalódnom kellett. Kétségbeesve telefonáltam a hajléktalanszállóra. Ott felvilágosítottak, hogy a gyerekek papírjait intézik, ezért nem mehettek ki. Ugyanis nevelőszülők fogadják őket magukhoz, és a gyerekek a fővárosba fognak költözni. A hír hallatán potyogni kezdtek a könnyeim. Örültem, hogy boldog családi környezetben nőhetnek fel, de szomorú is voltam, hogy távol kerülnek tőlem. Ezalatt a kis idő alatt a gyerekek belopták magukat a szívembe.
Eltelt egy év, s mikor újra kigyúltak az utcán a karácsonyi lámpák, és én fáradtan bandukoltam haza a munkából, a szokott helyen, a Mikulás fényénél megpillantottam a három testvért. Együtt sírtunk és nevettünk aznap.
Azóta a gyerekek felnőttek. Minden karácsonykor elutaznak hozzám, együtt ünnepelni. Büszkén mondhatom, hogy jó barátokként szeretjük egymást azóta is.
5843
Gant Elizabet - 2019. január 09. 17:21:37

Nagyon szépen köszönöm a méltató, elismerő szavakat! Nagyon jólesik!
Szeretettel,
Elizabet

2279
ermi-enigma - 2019. január 08. 20:49:09

Kedves Elsbeth

Oly annyira szép a történet, hogy szinte hihetetlen....ha csak elképzelted akkor is csodálatos.

üdv
- i -

5843
Gant Elizabet - 2019. január 07. 14:26:18

Nagyon szépen köszönöm kedves véleményedet!
Elizabet

5824
Manyo - 2019. január 07. 13:39:23

Szép történet!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.