Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.23. 14:05
Ragyogó, szép napot! In Love

2019.07.23. 12:54
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.23. 08:51
Szép napot kívánok mindenkinek!!!

2019.07.23. 07:05
Jó reggelt Mindenkinek Smile

2019.07.23. 07:04
Kedves Józsi! Köszönöm szépen a feltöltést! Szép napot kívanok: Kata Smile

2019.07.23. 01:52
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.23. 00:47
Kedves Babu, Marika! Köszönöm a jókívánágotokat és Szeretettel köszöntöm a többi Magdolnát Kellemes hetet és jó éjszakat kívánok, Magdi

2019.07.23. 00:14
Jó éjt, szép álmokat kívánok mindenkinek! Heart - Léna Magdolna

2019.07.23. 00:13
babumargaretta , Szaipne Kiss Maria és mindenki másnak köszönöm szépen a névnapi köszöntést. Rose Heart A MAGDOLNÁKNAK boldog névnapot kívánok szere... Bővebben

2019.07.22. 23:20
Kedves Magdolnak! Nagyon Boldog Nevnapot kivanok. Szeretettel. Rose Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: czekmana
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Dudás Erika: A Lányom neve Hold Fény! (2018. december)
- Lehet kedves olvasóim, hogy furcsának találják ezt a címet, de ez a kislányom neve. - Mely a legdrágább fény nekem! - Édesanyja elvesztése óta! Még a lelkem most is belefájdul! Nehéznek érzem a minden napokat de a mi fényünkért élni érdemes.

- Már tíz év telt el! A fájdalom nem szűnik csak fáj. Megpróbálom magamból kiírni, ezzel a lelkemet egy kicsit feloldani, mert attól félek hogy mire Hold Fényt felnevelem, egy megkeseredett öregember lesz belőlem és nem tudok, majd a boldogságának örülni! Hogyan is történt!
-Visszaemlékszem arra a borzalmas éjszakára, én ügyeletes voltam a Berlini Gyermek Klinikán, mint gyermek főorvos. A mi babánk érkezését egy hónap múlva vártuk. Nyugodt voltam mert semmi jel nem mutatott arra hogy bármi is történne a munka időm alatt. Feleségem nyugodt volt mikor elköszöntünk. Reggel találkozunk. Az ő utolsó szava mindig az volt:
- Siess, haza hozzánk és mindig megsimította a pocakját.
- Jövök drágám!
Beérve a klinikára végig jártam kis betegeimet. Csöndes éjszakának néztünk elébe mert nem volt komplikált eset. Az osztályomon, mikor végeztem bementem az ügyeleti szobába kényelembe helyeztem magam és neki láttam egy eset tanulmányon dolgozni, mert már régóta foglalkoztatott. Talán éjfél is elmúlt mikor megszólalt az ügyeleti csengő. De addigra már a nővér ott volt értem és izgatott sürgető hangon mondta:
- Főorvos úr a szülőszobába várják. Krisztina asszonyt behozta a mentő.
Szívem megremegett a feleségem neve hallatán, de már a szülőszoba ajtajánál voltam.
- Drágám mi történt?
- Semmi drágám megindult a szülés a telihold miatt. Nézd mekkora fénye van, kerek nagy udvara, úgy ragyog mint a mi kislányunk fog!
Nem akartam hinni a fülemnek, de többet nem szólt mert már aludt, elindították a császáros szülést. Egy pillanat múlva már hallottam a lányom sírását és nemsokára a kezembe is adták. Nem tudtam neki boldogan örülni de kezemben volt pillanatok alatt, megvizsgáltam semmi komplikációt vagy rendellenességet nem találtam.
- Minden rendben - mondtam, de ebben a pillanatban megszólalt a kollégám:
- Richárd baj van, a hasüreg megtelt vérrel.
Szívást kértek, de összeomlott a keringés leállt a szíve. Újra kezdték éleszteni már percek teltek el én az ablak előtt álltam, és néztem a holdat! Csak annyit mondogattam a holdnak:
- Istenem ne vedd el tőlem, hagyd meg nekem és a lányunknak az édesanyát!
Közben a kollégák küzdöttek az életéért de hiába minden, a szív leállt. Nem indult újra. Egy bizonyos idő eltelik már nem tudják visszahozni. De én csak erősködtem hogy még kiütni de hiába volt minden. Drága Krisztinám elment közülünk!
Már hajnalodott mikor a babánkat levitték az én osztályomra.
- Richárd most többet nem csinálhatunk amit mondani tudok egy artéria megpattant a hasába de majd többet boncolás után mondhatok. Őszinte részvétem drága barátom! Menj a kicsihez és egy pár óra múlva találkozunk, akkor már többet tudunk! Nézd meg a babát minden rendben van-e nála.
De én csak azt hajtogattam:
- A hold fény, a hold fény, így mindenki azt hitte hogy ezt a nevet adom a kislányomnak, be is jegyezték, így lett a kislányom Hold fény, és én nem változtattam rajta!

Pár nap múlva hazamentünk a kicsikémmel az üres lakásba, hát ez valami szörnyű volt! Szürkének borúsnak, sivárnak éreztem. Ami máskor napfényes, sugárzó és örömteli volt! Sírtam a kislányommal együtt, kerestük a mamát, mentünk szobáról-szobára. Mikor a hálóhoz értem a gyerekkel a karomon, fuldokló zokogásba törtem ki, a kicsikémmel felkuporodtunk a nagy ágyra. Ő már nem sírt, csak tágra nyílt szemekkel figyelt engem, szemében csodás csillogás volt mintha a feleségem nézet volna rám: "nyugodj meg, nem lesz semmi baj!" Valami erőt kaptam ebből a nézésből.
- Kkicsim ideje hogy neki lássak a vacsorád elkészítésének.
A babaszoba készen volt de úgy döntöttem hogy a hálóban leszünk mind a ketten. Egyenlőre veszem az anyatejet aztán majd meglátom, most senkit nem tudnék elviselni magam körül, pedig a kórházból volt jelentkező. A legszörnyűbb volt bárhova néztem bármit megfogtam a sírás gombóc a torkomban volt kicsi babám vigasztalt mikor fent volt mindig a karomban tartottam úgy éreztem őt nem engedhetem el, valahogy érezte nincs rendben valami mert nagyon jó kislányvolt.
Éjszaka csak etetéskor ébredt de nem sírt csak mocorgott és nyögdicsélt. Így telt az első évünk, szép nagy baba lett és már mondta:
- Apa.
Boldog voltam mert már totyogott nemsokára elindul gondoltam talán könnyebb lesz vele. De a lakásban továbbra sem éreztem jól magam mintha valaki el űzne otthonról .Nem tudtam ezt az érzést megmagyarázni de mit tegyek hova menjek egy kicsi babával.
Egyik reggel levelet kaptam a Járványügyi Intézettől, vajon mit akarnak tőlem. Olvasom hogy Dél-Amerikában szükség lenne Gyermek szakorvosra, mindent állnak, csak mennem kéne, de hogyan képzelik egy kicsi babával, vagy ők nem tudják hogy mi történt velünk? Én itt nem hagyom, semmi kincsért, ha megyek őt is viszem ez biztos. Mikor így járnak a gondolataim, magamban fel-alá járkálva, egy pillanatra megtorpanok mert Krisztina teljes alakja áll előttem. Arca kipirulva, mintha sietett volna valahonnan csak néz és mosolyog, talán valamit a tudtomra akar adni.
És ekkor azt az édes szép hangját hallom:
- Emlékezz csak fiatal éveinkre, együtt akartunk menni.
Ekkor a látomás eltűnt és az emlékek megjelentek. Egyetemi éveink alatt kértük hogy mehessünk Afrikába a Vöröskereszten keresztül akkor nem jött össze, most meg itt a lehetőség. Azt hiszem meg kell ragadnom ezt a kínálkozó alkalmat. Írok is nekik, megtudom pontosan miről van szó.
Pár napon belül megjött a válasz, és a feltételek megfeleltek számunkra, így nekiláttam a megszervezésnek. Egy hónap állt rendelkezésemre, hogy elinduljunk új otthonunk felé. A kis babámnak minden este meséltem valamit róla. Nem értette de figyelmesen hallgatott. Családunk nem volt, valamiféle nagybácsi ugyan élt Londonba de nem tudattam vele hogy elmegyünk.
Indulásra készen álltunk. Mire elindultunk Hold fény már szépen járt ha fogtam a kezét.
Szerencsésen megérkeztünk az új otthonunkba. Szikrázó napsütés kellemes meleg lágy szellő simogatott, a táj lenyűgöző élénkzöld mindenütt mézes virágillat terjengett körülöttünk szinte egy pillanat alatt megkedveltük. Két apáca növendék, a lakrészünkhöz kísért, nagyon udvariasan végigmutogattak mindent. A ház nem volt nagy de nekünk épp elég, meg volt benne minden amire szükségünk van, kértek ha megpihentünk menjünk a közös ebédlőbe. Hold fény csak úgy ragyogott az örömtől kipirult a kicsi arca és már fogta is az egyik apáca kezét hogy menjenek. Türelemre intettem, de mondták, csak legyek nyugodt vigyáznak rá. Kicsi szoknyája csak úgy libegett utána, most láttam először hogy elmegy tőlem, mégis valami nyugalom volt bennem nem izgalom. Egy nagyot sóhajtottam és beszívtam a levegő friss illatát, az érzés hatalmába kerített mert mintha haza érkeztem volna, meleg boldogság járta át a szívem, halkan rákérdeztem:
- Krisztin velünk vagy?
Ekkor egy lágy szellő végig simított és én éreztem nem vagyok egyedül. Az első lakhelyünk Sabar Dél Amerikához tartozó sziget ahol az önkéntes Egészségügyi tábort felállították. Ez a szervezet, Amerikától, Európáig minden honnan küld önkénteseket ki kevesebb ki hosszabb időt tölthet. Érdekes módszerrel találkoztam itt, kéthetente hajó hozza a szárazföldről a betegeket és ugyan azzal a hajóval távoznak a gyógyult páciensek. Nem csak a szigeten lévő rászorultakat gyógyítjuk ez által, nagyon gazdaságos a tábor! Bepakoltam mindent és az ebédlőhöz siettem. Ez volt az új világunk első napja. Nagyon fáradtak voltunk, lefeküdtünk rögtön el is aludtunk.
Mire fel ébredtem már késő éjszaka volt. A táborban minden csendes hát még én is visszafeküdtem, de nem jött mindjárt állom a szememre, így a gondolataim szél sebesen jártak a fejemben. Hogyan tudom majd meg szervezni, Hold Fény felügyeletét amíg én dolgozom ki lesz vele. A gondolatok engem is álomba ringattak és a kicsikém hangjára ébredtem.
- Mi a baj drágám?
- Hol van Lisa?
- Kicsoda?
- Hát Lisa!
Még félig álmosan néztem a kislányomra mert nem értettem kit keres.
- Hát aki tegnap velünk volt.
- Ja Elizabet!
- Nem, Lisa! Ő miért nincs most velünk?
- Mert ő máshol alszik.
- De miért nem itt?
- Mert neki más a munkája nem tud velünk lenni.
- Akkor mi lesz most velem apa?
- Majd apa megoldja ne félj!
- De nekem csak ö kell!
Duzzogva kiment a kis teraszra, kis idő múlva nagy vidáman szalad vissza.
- Jön Lisa, nagy kutyával ide hozzánk.
Én is kimegyek hogy lássam, de nem kutyát vezet hanem egy szamarat. Nagyot nevetem a kicsikém nem értette hogy mért nevetek.
- Tudod ez olyan mint egy nagy ló, csak kicsibe- és ezen mind hárman jót nevettek.
- Jó reggelt mindenkinek, neked is. A Fő orvos urat hívatja a vezető főorvos úr. A szamarat Hold fénynek hoztam hogy ne keljen olyan sokat gyalogolni a táborig.
A kicsikém már mászott is volna a hátára.
- Így ni. - Elisa felültette.
- Na így ni! - mondta ö is nagyokat nevetve amikor elindult vele a csacsi, nógatta ö is ahogy Lisa tette. Míg lassan bandukoltunk a csacsi után beszélgetünk elmondtam Elizának menyire megszerette a kislányom és azt szeretné ha velünk lakna. Eliza nem volt meglepve mert kölcsönös volt a szeretet. Azt hiszem nem lesz akadálya hogy így legyen, csak meg kell beszélnie Csársz Téylor főorvos urral.
A vezető főorvos megbeszélte velem a munkabeosztást amit én elfogadtam mert el tudtam látni a lányom is. Hold fény a gyerekekkel játszott, együtt ebédeltünk és ha szüksége volt rám odaszaladt egy puszira és a fülembe súgta:
- Szeretlek apa!
Mindkettőnk számára ideális volt a helyzet Elizát megkaptuk magunk mellé hogy vigyázzon rá.
Így teltek el a hónapok és az évek. Hold Fény szépen cseperedett, mindenkivel barátkozott nem számított, hogy milyen nyelven beszél. Ö is mondta, ahogy hallja. Kislányom, mindenkit meg kedvelt és mindenkihez volt egy két kedves szava
Ahogy teltek az évek megtanult Angolul, Németül, Spanyolul, szeretett iskolába járni és jól tanult, minden érdekelte. Ha valamit nem értett bárki volt közelébe attól megkérdezte. Természetes volt számára ez a nagy család, mindenkit testvérének, apjának és anyának fogadott! Ha bajba került, mert volt ilyen is mondván ő már nagy kislány egyre távolabb merészkedett a tábortól. A tengerparton, mígnem azt vette észre, hogy nem találja a táborhoz vezető utat. Halász kunyhó állt a parton, bekiabált, de válasz nem érkezett, bement mert esteledett, lekuporodott. Azt tudta, hogy a halászok korán reggel mennek a tengerre és majd megmutatják az utat neki. Igen ám, de én majdnem belehaltam az izgalomba. Mindenki keresni kezdte, és mindenki kiabálta "Hold Fény, hol vagy" -, de válasz nem jött.
Az lehetetlen, hogy ilyen távolságra elkószált volna egyedül. Már a szívem a torkomban dobogott annyira féltettem, hogy baja esett.
- Főorvos úr, itt egy halász kunyhó. Kérdezze meg nem látták e Hold Fényt!
Oda sietem a kunyhóhoz.
- Halló! Van itt valaki?
Válasz nincs, benyitok de nem láttam senkit
- Valami fény kellene!
- Tessék egy gyufa!
Elégettem vagy három szálat mire észre vettem egy gombócot.
- Kicsikém, meg vagy - és az ölembe kaptam.
- Apukám, apukám! Drága apukám, rám találtál nagyon szeretlek!
No mert sosem voltam szigorú de most megdorgálom ezért, hogy elcsavargott mert meg kell tanulnia, hogy baj érheti ha egyedül kószál, hiába tíz éves mégis gyerek még, a büntetés a holnap esti tengerparti séta együtt a hold fényben, akkor mindig meséltem a mamáról neki. Ezek az esték voltak számára a legmeghittebbek! Láttam rajta, hogy ez nagyon fáj neki és megbánta amit tett, már majdnem visszakoztam de most szigorú kell legyek hozzá. Mert ha engedek nem fog tisztelni csak szeretni. Pedig sajgott a szívem, hogy büntetnem kel. De most megteszem, hogy ne felejtse el a hibáját és legyen elővigyázatos.
Többször volt orvos váltás, de mi mindég kértük hogy marad hasunk, Hold Fénnyel úgy éreztük mi itthon vagyunk. Már a nyolcadik turnus váltást értük meg. Ebben a csoportban érkezett egy Szülész Nőgyógyász doktornő, nagyon kedves, csinos jó kedvű határozott jellem. Szerette a gyerekeket, a kislányom egyből megkedvelte és ragaszkodott hozzá. Nekem is tetszett, reméltem köztünk is kibontakozik valami, de én még Krisztinámon mindig nem voltam túl! De erősebb volt már bennem a nő utáni vágy mint az emlékek , a kapcsolatunk nagyon lassan alakult. Sokat beszélgettünk egymás dolgairól, hogy kerültünk oda a lányommal, mért maradtunk ilyen sokáig? Sok ilyen problémát tisztáztunk, azt is elmondtam neki, hogy még a feleségem elvesztésén nem vagyok túl! Csak barátok legyünk és majd meglátjuk mivé alakul, úgy érzem Hold Fény nagyon szereti Hildegárdot. De nekem is meg kell legalább egy kicsit szeretnem nem csak a testi örömök miatt vágyakoznom utána, és ez nagy különbség. Időnk van bőven majd kiderül, hogy egy másra találtunk-e.
Hildegárd sokat foglalkozott Hold Fénnyel és ö is szeretett vele lenni. Mindent megbeszéltek együtt mostak, főztek, mint anya és a lánya, ez meg melengette a szívemet mert így szeretem volna látni az én családomat! Remélem hogy egyszer meg történik a csoda, hogy leszek még én is szerelmes nem a múlton fogok keseregni hanem a jövőbe nézek és boldog leszek valakivel. Szerintem Hildegárd doktornő pont nekem való lenne! Látom ö is ragaszkodik hozzánk. Nem kapkodok! De a sors útjai ki fürkészhetetlenek! Hildegárd doktornő levelet kapott a Hamburgi Egyetemi Oktató Korháztól, egy hónapon belül el kell foglalnia az új munkahelyét. Ez a váratlan esemény mind a hármunkat felzaklatott. Mi nem szerettük volna hogy menjen. Ö sem, de a szerződése így szólt. Ha szükséges megszakítja a kiküldetést. Richárd és Hold fény nem szívesen engedték volna el mert úgy érezték ők hárman már egy család! Nekem még kellet volna egy kis idő, de látva a kislányom ragaszkodását a döntést meghoztam!
- Hildegárd, ha te is úgy érzel irántunk és elfogadsz minket, mi is veled megyünk!
Hidegárd kipirult arccal monda:
- Igen! - és a kis család elindult, Európába!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.