Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2018.12.12. 23:40
NYUGODALMAS ÍJÓ ÉJT KÍVÁNOK!

2018.12.12. 22:10
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2018.12.12. 20:24
Mindenkinek ki Smilevánok szép álmokat szeretettel.

2018.12.12. 16:09
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

2018.12.12. 14:35
RoseIsten éltesse a Gabriellákat!

2018.12.12. 12:52
Kellemes ,szép napot kivánok szeretettel ! Heart

2018.12.12. 07:09
Szép napot mindenkinek. Smile

2018.12.11. 22:33
Jó éjt mindenkinek! Smile

2018.12.11. 21:50
Jó éjt.

2018.12.11. 21:46
Köszönöm a választ, József!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Pepe0617
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Bakonyi Ervin: Kobold a tuján
Mégis csak szép az élet, még ha könnykövekkel van kirakva.
November vége. Állok a villamosmegállóban. Fúj a szél, apró szemű eső permetezi szemüvegem. Nyakamba is beköszönt. Megfordultam. Szórakoztass mást. Vére begördült a tuja. Jobb eszköz ez, mint a Metró szerelvény. Áttekinthetőbb. A körúton sikló sárga gyíkban naponta ellesek olyan pillanatot, amiből történetet kerekíthetek magam szórakoztatására. Játszhatok a szavakkal. Fűzőm őket, akár egy nagyi a kelim mintázásakor. Fantáziám ilyenkor hosszú pórázon tartom. Ma is, amikor a Széll Kálmán térnél beléptem a szerelvénybe, s ülőhelyet kerestem, egy középkorú párra lettem figyelmes. Szemben ültek a magasított székeken. Beszélgettek. Mivel nem volt szabad ülőhely, Kobolddá változtam. A fejemen levő fejhallgatóm azonban a padlóra esett. Szerencsémre egy utas kettejük közé tett az ablak előtti részre, majd tovalépett. Koboldként összementem, mint egy Tikk-Takk cukorka. Ahhoz, hogy beszédjüket, mozdulataikat jobban szemre vételezzem, valahogy közelebb kellett kerülnöm. Nagy elrugaszkodással sikerült egyikük széke mögött elbújnom. Hogy miről tudnak annyit susmusolni, nem érdekelt, bár egy két szót sikerült elcsípnem abban a zajban, amit a szerelvény okozott. Belépéskor, külsejük, ruháik színválasztéka, s arcjátékuk keltette fel érdeklődésemet. Vajon, hogy találták meg magukat ebben a nagyvárosban? Jól mutatnak egymás mellett. Magasságuk, termetük hasonlatos. Se nem sovány, se nem molett. Átlagos, akár öltözékük. Nem villognak ki a sorból. Nem házasok, mert nincs karikagyűrű. Egykor családban éltek, de most csak egymással vannak elfoglalva. Nem érdekli őket az eső, az autók fényszóróinak bevillantásai a Szigeti kanyarban. Kapcsolatuk madara nekik énekel. A férfi gyöngéd érintéssel morzsolgatja párja ujjait, s hallgatja a nő mondandóját.
Más városból jöhettek, mert lábaiknál húzós bőröndök ásítoztak unalmukban. Egykor én is ilyen cipőben jártam válásom után. Párt kerestem, mint a vadgalamb. Tartósabbat. Elviselem az egyedüli létet, de szükségem van társaságra. Nem a testiségre gondolok, hanem a lelki viszonylatára. Valakivel kellemes dolgokról beszélgetni, komolyzenei koncertet hallgatni, szemébe nézni. Gondolatait, érzéseit megismerni, megérteni. Valakivel megosztani a hétköznapokat is, TV műsoron csodálkozni, sétálni az esőben az elázott kapucnik alatt. Ahogy rájuk nézek a múlt reppent elém, s nincs bennem egy szemernyi irigység sem. Nekem sikerült. Azóta tudom milyen a boldogság és a másikért tenni, lenni, átölelni s érezni illatát kecses nyakának hajlatában ahol nem fedi ruha. Most ők mennek ezen az úton a jövőjük felé. Ezt keressük, ezért élünk.
- Vajon mikor került ide ez a fehér fejhallgató? Miért nem tűnt fel egyikünknek sem. Drágám, ha leszállunk, nem kellene előre vinni a villamosvezetőnek?
- Szerintem tedd vissza. Nem ránk tartozik! - mondta a férfi. Körülöttünk az utasok megállóként változnak. Hogy megnyugodjál, leszállás előtt előre megyünk és leadjuk.
Szorult helyzetemből egy kutya menekített ki. Belekapaszkodtam a boglyas szőrbe, amikor elment mellettünk. A villamoson néha látni lehet egy harmincas fiatalembert ragga frizurájával és fekete kutyával, ahogy FEDÉL NÉLKÜLI lapot osztogat némi pénzmag fejében. A következő csuklórésznél leváltam az oldaláról és emberi alakot öltöttem. Már nagyon időszerű volt. Érzékeny vagyok a szagokra, és az Oktogonnál amúgy is le kell szállnom. Várnak a ping pong partnereim. Jaj, csak el ne felejtkezzem a fejhallgatóról, mert nincs másik hétezrem egy másik megvásárlására! Gyorsan visszasiettem a párhoz és szó nélkül magamhoz vettem a készüléket csodálkozó tekintetük kíséretével. Szemükön látszott, hogy meg akartak szólalni, de a hang bent rekedt. Fogtam a kütyüt, köszöntem s elsiettem a jelzőgomb irányába.
Kora délután leírtam e pár sort, nehogy elkallódjon e történet valós fonala.
Utóirat: Istenem! Miért vagy hozzám ily jó és támogató, hogy olyan elbeszéléseket, verseket tudok nap-nap után papírra vetni, amire évekkel ezelőtt képtelen voltam, s még gondolatban sem keresték fel írótollam hegyét. Vagy ha igen, ennyire nem tudott kinyilatkozni, kiterebélyesedni, és csak a remény munkálkodott bennem. Köszönöm, hogy élek, s mind azt, ami körülvesz. Barátaimat, ismerőseimet és azokat a jót tevő ismerősöket is, akik önzetlen cselekedeteikkel mások boldogságáért munkálkodnak.
2018.11.29.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.