Konyári Dóra: A legszebb főállás
Vetkőztem
Nem kapkodtam, lassan vetkőztem.

Minden perccel könnyebbé váltam amint csúszott le rólam az anyag. Úgy léptem ki a múltból, mint fáradt utazó ki megválni készült az izzadt rongyaitól. A göncöt ami óvott, védett, szolgált annyi éven keresztül...kinőttem. Ami azt illeti nem csak ennyi történt, valójában belenőttem valami újba.
Az önbizalom olyan dolog amit oly sok embernek ok nélkül és túl bőkezűen osztogatnak. Pedig gyanakodhatnának, semmit sem adnak könnyen ami érték. Egy másik oldalról tekintve az önbizalom egy igazi csodalény ami nem ül csak úgy bárki udvarára.
Ugyanis ahhoz, hogy ne csupán illuziókban kergetett nagyképűséghez jusson hozzá az ember, tudnia kell mit és mennyit jelent neki. Ismernie kell magát tetőtől talpig. A jó tulajdonságokkal és a rosszakkal együtt. A világban ahol annyira rohan mindenki, hogy saját maga mellett is elszalad, ez aligha jellemző. Talán a dac, a végtelen makacsság sarkallt rá, hogy más tempóban haladjak (meg amúgy is utálok futni ).
Amikor az amúgy tévesen "gondtalannak" titulált gondokkal teli éveit tapossa az ember lánya, harcban áll a világgal és legfőképpen önmagával. Másokat néztem, mennyivel sikeresebbek, szebbek, tehetségesebbek egyszóval jobbak mint én, kétségbe estem.
Honnan is kellene nekem tudni egy valamiben a legjobbnak lennem?
Legyek jobb mint egy profi táncos, énekes vagy modell?
Ez lehetetlen és tudtam, hogy nem is kell, mert nem tudnék versenybe szállni velük. Ők abban az egy dologban igazán kiválóak. Szerencsére nem vagyunk egyformák lehet, hogy nem kérném a profi táncos fájdalmait, a modellek üres mosolyát. Mindennek ára van és csak az a felszabaditó dolog amit lelkesedéssel és szívvel csinál az ember. Aztán gondolkoztam mi is az az egy dolog ami jobban érdekel mindegyiknél.. aztán rá jöttem.
Én mai napig csak jó ember szeretnék lenni.
Márpedig ez mindennapos kemény munka:
Minden nap "bent" kell lenni 0-24-ig.
A hitelesség érdekében, a szabadság alig haladja meg az évi 1-2 napot, méghozzá az önéletrajzomba sem írhatom be.
Folyamatos továbbképzést igényel.
Gyakran ér provokáció a felmondásra.
Nincs nyugdíj

Cserébe:
A fizetség felbecsülhetetlen értékkel bír.
Fejleszti az önbizalmat.
Melengeti a lelket.
Kevés a konkurencia
Nőként jár havonta egy két nap "táppénz".
Hálával tölt el és örömmel ami kisugárzik.

Idővel rájöttem, hogy pont ennyi kell a boldog élethez. Nem versenyként állni hozzá. Senki sem jobb, nincsenek jobb emberek, jobb döntések. Mindenki más, más rossz és más jó tulajdonságokkal.

Már tudom, akkor döntöttem jól ha aszerint cselekedtem amit helyesnek éreztem. Nem számít ha rosszul sül el, a tévedés esélyt ad fejlődni. Nem kell minden, nem kell a legjobbat nyújtani. Mégpedig hatalmas különbség van elfogadás és megelégedés között.

A ruháim kikészítve hevertek az ágyon. Ugyanolyanok voltak mint a többi, mint bármelyik az elmúlt években. Mi változott?
Nem a testemre simultak rá, hanem az egész lényemre. Nem csak az anyagot viseltem, hanem a testem- lelkem kincseit.Mert évek munkája megszeretni, a hegyes szemfogakat, a görbe kislábujjat, a sebek hegeit.
A kincsek mégis belül rejtőznek. A felhőtlen kacagás, az őszinte mosoly, csillogó tekintet mind-mind olyan dolgok amik öltöztetnek.
Minden egyes nap megdolgozni értük.

Azthiszem ez a legszebb "főállás" a vilagon.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.