Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.27. 14:40
Szép napot kívánok szeretettel!

2019.06.27. 11:26
További szép napot kívánok! Rose

2019.06.27. 10:28
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.06.27. 05:44
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Coffee cup Rose

2019.06.26. 21:29
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.26. 21:12
Vidám szép hétvégét kívánok mindenkinek. Sajnos családi okokból nem tudok időt szakítani arra, hogy írjak, esténként viszont szívesen olvasom írás... Bővebben

2019.06.26. 17:07
Szép kora estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.06.26. 15:18
Itt felejtettem magam... Tollforgató történeteket tessék szépen olvasni, aki még nem tette, nagyon jó írások vannak most (is) ott! Smile Uff... Off...

2019.06.26. 14:37
Szép napot kivánok! Éva

2019.06.26. 11:06
Köszönöm patfinder szèp napot neked

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Ritus
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
babumargareta
Konyári Dóra: A legszebb főállás
Vetkőztem
Nem kapkodtam, lassan vetkőztem.

Minden perccel könnyebbé váltam amint csúszott le rólam az anyag. Úgy léptem ki a múltból, mint fáradt utazó ki megválni készült az izzadt rongyaitól. A göncöt ami óvott, védett, szolgált annyi éven keresztül...kinőttem. Ami azt illeti nem csak ennyi történt, valójában belenőttem valami újba.
Az önbizalom olyan dolog amit oly sok embernek ok nélkül és túl bőkezűen osztogatnak. Pedig gyanakodhatnának, semmit sem adnak könnyen ami érték. Egy másik oldalról tekintve az önbizalom egy igazi csodalény ami nem ül csak úgy bárki udvarára.
Ugyanis ahhoz, hogy ne csupán illuziókban kergetett nagyképűséghez jusson hozzá az ember, tudnia kell mit és mennyit jelent neki. Ismernie kell magát tetőtől talpig. A jó tulajdonságokkal és a rosszakkal együtt. A világban ahol annyira rohan mindenki, hogy saját maga mellett is elszalad, ez aligha jellemző. Talán a dac, a végtelen makacsság sarkallt rá, hogy más tempóban haladjak (meg amúgy is utálok futni ).
Amikor az amúgy tévesen "gondtalannak" titulált gondokkal teli éveit tapossa az ember lánya, harcban áll a világgal és legfőképpen önmagával. Másokat néztem, mennyivel sikeresebbek, szebbek, tehetségesebbek egyszóval jobbak mint én, kétségbe estem.
Honnan is kellene nekem tudni egy valamiben a legjobbnak lennem?
Legyek jobb mint egy profi táncos, énekes vagy modell?
Ez lehetetlen és tudtam, hogy nem is kell, mert nem tudnék versenybe szállni velük. Ők abban az egy dologban igazán kiválóak. Szerencsére nem vagyunk egyformák lehet, hogy nem kérném a profi táncos fájdalmait, a modellek üres mosolyát. Mindennek ára van és csak az a felszabaditó dolog amit lelkesedéssel és szívvel csinál az ember. Aztán gondolkoztam mi is az az egy dolog ami jobban érdekel mindegyiknél.. aztán rá jöttem.
Én mai napig csak jó ember szeretnék lenni.
Márpedig ez mindennapos kemény munka:
Minden nap "bent" kell lenni 0-24-ig.
A hitelesség érdekében, a szabadság alig haladja meg az évi 1-2 napot, méghozzá az önéletrajzomba sem írhatom be.
Folyamatos továbbképzést igényel.
Gyakran ér provokáció a felmondásra.
Nincs nyugdíj

Cserébe:
A fizetség felbecsülhetetlen értékkel bír.
Fejleszti az önbizalmat.
Melengeti a lelket.
Kevés a konkurencia
Nőként jár havonta egy két nap "táppénz".
Hálával tölt el és örömmel ami kisugárzik.

Idővel rájöttem, hogy pont ennyi kell a boldog élethez. Nem versenyként állni hozzá. Senki sem jobb, nincsenek jobb emberek, jobb döntések. Mindenki más, más rossz és más jó tulajdonságokkal.

Már tudom, akkor döntöttem jól ha aszerint cselekedtem amit helyesnek éreztem. Nem számít ha rosszul sül el, a tévedés esélyt ad fejlődni. Nem kell minden, nem kell a legjobbat nyújtani. Mégpedig hatalmas különbség van elfogadás és megelégedés között.

A ruháim kikészítve hevertek az ágyon. Ugyanolyanok voltak mint a többi, mint bármelyik az elmúlt években. Mi változott?
Nem a testemre simultak rá, hanem az egész lényemre. Nem csak az anyagot viseltem, hanem a testem- lelkem kincseit.Mert évek munkája megszeretni, a hegyes szemfogakat, a görbe kislábujjat, a sebek hegeit.
A kincsek mégis belül rejtőznek. A felhőtlen kacagás, az őszinte mosoly, csillogó tekintet mind-mind olyan dolgok amik öltöztetnek.
Minden egyes nap megdolgozni értük.

Azthiszem ez a legszebb "főállás" a vilagon.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.