Tóth Györgyné: Karácsonyi gondolatok
A Karácsony a legszebb és legnagyobb ünnepünk. Valamit mindenki ünnepel, ki a megváltó születését, kinek a szeretet ünnepe másnak az ajándékozás napja, van ki azért ünnepel, mert igy illik, más is igy csinálja.
Bárhogy ünnepeljünk, mielőtt beszippant bennünket, a reklámok, áruházak világa, ahol a legsúlyosabb betegség a vásárlási láz, ami nem gyógyítható, de az ünnep után magától szövődmény mentesen elmúlik, pedig maradhatna belőle az év többi napjára is egy kevés.
Álljunk meg a készülődés sodrában egy pillanatra, és gondoljunk azokra az embertársainkra akiknek nem adatott meg, hogy szeretetet kapjanak, de adni sincs kinek.
Nagyon sokan vannak. Először is azok akikről a legtöbbet hallunk, akikkel nem ünnepel együtt a család, szomorú a magány, de ne ítélkezzünk a hozzátartozók fölött anélkül, hogy ismernénk a hátteret, nem tudhatjuk mi akadályozza őket a közös ünneplésben. Kinek fájóbb az ünnep? Annak akinek több száz kilométerre él a családja jó egészségben, a karácsonyi gyertyák, csillagszórók fénye mellett elszállt sóhajaik valahol találkozhatnak az éterben, vagy azoknak akik a szeretet gyertyáját a temetőben gyújtjak meg, nincs senkijük. Mindegyik sors szomorú.
Gondoljunk a betegekre akiknek az ünnepeket kórházban kell tölteni, főleg azokra akiket nem látogat senki. Akik az ápolási osztályon már csak a szenvedéseiktől megváltást hozó utolsó pillanatra várnak, ne ítéljük el az ő hozzátartozójukat sem, hogy ott hagyják szenteste a párjukat, mert nem tudjuk miért, lehet az ő életéért küzdenek az orvosok, és harcol a gyilkos kórral és neki jobban fáj, amig él fájni fog, hogy párja szenteste a kórházban fejezi be földi életet, úgy hogy nem lehet mellette.
Ne feledkezzünk meg a gyerekekről sem, akiknek nem jut a szeretetből, amire a legnagyobb szükségük volna, az ő panaszaikat nem halljuk, mert nagyon halk a hangjuk,
Akik a viharos családi élet poklában sínylődnek, vagy az intézetek biztonságot adó, de
lelki támaszt nem nyújtó védelmében élnek. Akik hiába várják, hogy egyszer majd eljön anya és hazavisz. Az évek mullnak, de nem jön, úgy érzik ők nem kellenek senkinek, az idő előrehadtával a lelkükben már fájdalom hegyek emelkednek. Mi lesz velük ha felnőnek? Lesz hozzá erejük hogy megmásszák ezeket a sziklákat?
Érezzünk együtt a hajléktalanokkal akik önhibájukból, vagy tőlük független ok miatt az utcára kényszerültek, Karácsony este lesz, de ők ugyanúgy fáznak és éhesek,
Sok a fájdalom, keserűség, amit a sorstól kaptunk, de a terhet cipelnünk kell, bármilyen nehéz is. A legfontosabb az életben a hit, ha a legmélyebb gödörbe zuhantunk is, el kell hitetni magunkkal, hogy van kiút, ki tudunk mászni belőle.
A magányos Karácsony estéken ne a saját sebeinket ápolgassuk, hanem jussanak eszünkbe azok akiknek még nehezebb az élete..
Soraimmal szomorú sorsú emberekről emlékeztem meg, a korom és egészségi állapotom miatt sokat időztem orvosi várókban, sok emberi sorsot megismertem, mert jöttek a betegek, akiket sohasem láttam és valószínű nem is fogok már találkozni velük, leültek mellém és az idegennek elmondták életük tragédiáját.
Az ünnep alkalmával szeretnék a boldog embereknek még boldogabb Karácsonyt,.
a nagyon boldogtalanoknak bátorságot kitartást és erőt kívánni ahhoz, hogy tudjanak küzdeni, hogy jusson nekik is egy csepp a boldogságból!
6191
Magdolna43 - 2018. december 28. 17:23:09

Kedves Viola!
Õrömmel olvastam kedves soraidat. A mi sorsunk az, hogy emlékeinkben őrizzük a régi Karácsonyok fényét és örüljünk annak, amit még kapunk a sorstól!
Sok sok szeretettel kívánok neked:
Békés, Boldog új évet!
Magdi

277
farkas viola - 2018. december 28. 10:54:54

Kedves Magdi!

Elgondolkoztató az írásod, pláne annak, akiket meg is érint. Akik boldogok, egészségesek, azok mulatni, szórakozni vágyódnak és nem-igen veszik észre a mások baját. De én, már túlkorosan, bizony egymagamban ülök a gép előtt, százféle problémával és innen várom, és kapom az emberi szavakat, melyekért hálás vagyok. Régebben, még feldíszítettem színes égőkkel a külföldről hozott kis műfenyőmet, - ki tettem az ablakba - de a kertben a nagy fenyőfát is, örültem, hogy nálam is látszik a Karácsony, de ez rég volt. Ma már nincs erőm semmire, örülök, ha valami étket tudok készíteni és a legfontosabb helyekre elmegyek. Igaz, tegnap még az almafa vastag ágait is le tudtam fűrészelni.

BOLDOG ÚJÉVET és jó egészséget kívánok szeretettel: Viola Rose

6191
Magdolna43 - 2018. december 20. 11:56:33

Kedves Magdi és Klári!
Köszönöm, hogy olvastatok!
Köszönöm kedves szavaitokat!
Kívánok mindkettőtöknek békés, boldog ünnepeket!
Sok szeretettel: Magdi!

1403
titanil - 2018. december 18. 12:54:34

Kedves Magdi!
Az ünnepek közeledte alkalmával, de egyébként is sokat gondolok azokra, akiknek nem jut ki a szeretetből, szomorú az életük, az egészségük megromlott, magányosak, és sorolhatnám. Nagyon szépen megfogalmaztad mindezt. Kívánok neked jó egészséget és boldog, áldott ünnepet!
Sok szeretettel olvastalak: Magdi Rose

6081
varonklari - 2018. december 18. 12:43:08

Kedves Magdi!
Meghatódva olvastam karácsonyi gondolataidat. Bizony vannak nagyon szomorú sorsú emberek, sorsok, tragédiák.
Kívánok neked nagyon jó egészséget és békés, boldog áldott ünnepet.
Köszönöm, hogy olvashattam soraidat. Szeretettel: KláriHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.