B. Kis János: Szentkirályi templom története
A szentkirályi templom története.


1881-ben az alsószentkirályi iskola épület -mely egyúttal templomul is szolgált, s amelyben a tanítói lakás is volt - egy hosszú, alacsony, nádas tetejű - a rendesnél szélesebb - épület volt, belülről gerendázott tölggyel. Hatalmas négy tégla oszlop tartotta a hosszában elhelyezett két nagy fenyőgerendát.
E négy oszlop a termet úgy az iskolai, mint a templomi célra teljesen alkalmassá tette. A fala rosszul verett földből volt, mely leomlással, kidűléssel fenyegetett. Az ülőhelyekkel való berendezése szinte lehetetlen volt. Voltak benne más iskolákból kiküszöbölt iskolai padok, tehát gyermekeknek valók, s voltak olyanok, melyeket a lakosság csináltatott a maga és családja részére.; felnőtteknek valók. Természetes, hogy a gyermekek a felnőttek padjait nem használhatták, viszont a felnőttek a gyermek padoknak csak a tetején ülhettek., és ebben az épületben folyt a tanítás az említett beszerzés mellett, s gyűlt össze a nép az istentiszteletre.
Azon időben még fent állott még az a váczi püspökség által fenntartott missió kerület, mely Vacs, Kocsér, Szentkirály, Szentlőrincz pusztákból állott. A misszionárius Kaiser Julián, szent ferenci volt, kis puszta Vacson állandóan, innen tette körútját évenként a többi pusztákba, s látta el a hívők lelki szükségleteit.
A 70-es évek végén, vagy a 80-as évek elején Kocsér önálló községgé alakult. Majd pedig a lakosok adakozása és gyűjtések segélyével csinos templom paplak épült a községben és plébánia szervez lettek. a missió kerület azonban továbbra fennmaradt, Kocsér község kivételével egészen 1895 végéig, amikor Vacs adminiráltatott Szentlőrincz mint szintén Koháry - Koburg birtok, Vacshoz csatoltatott, de csak papíroson, s így Szentkirály maga maradt. Azonban - mivel Szentlőrincz lakosságának legalább 99°%-a kecskeméti, köztartozásaikat - tehát egyházi adójukat is th városnak, illetve a kecskeméti r.kath. egyházközségnek fizették, s így lelkipásztorukat is a kecskeméti r.kath. egyházközségtől várták és… jogosan.
Még missió fennállottt, a missionárius Karácsony, Újév, Húsvét, Pünkösdkor, továbbá Szt Lórincz és Szt Istvánkor jött Szentlőrinczre és Szentkirályra. Szentkirályra mindig az év utolsó napján jött, amikor a hálaadást megtartotta. Újév napjától pedig 2 - 3 hétig tartózkodott itt, naponként rendesen misézett, gyóntatott., még az iskolás gyerekeket is. Húsvétkor az első és második ünnepnapon a megosztás szerint részint Szentlőrinczen, részint Szentkirályon volt ünnepi istentisztelet, szentbeszéd, gyónás és áldozással. Pünkösdkor ugyanúgy.
Szt Lőrinczkor mint a pta védszentjének ünnepén, (melyet leginkább aug.15.-én (N.B. Asszony) tartottak meg) körmenettel egybekapcsolt ünnepi mise és szentbeszéd szokott lenni. Ugyanúgy Szentkirályon is Szt Istvánkor. Azonban, - hogy a missió megszűnt - Kaiser Julián szentferencz rendi atya Kecskemétre, a r.kath. kolostorába vonult nyugalomba, hol 1885. év utolsó napján meghalt, s az ottani templom alá temettetett 1886. jan. 2.-án.
Ez időtől kezdve a lakosságnak magának kellett kérni egy-egy lelkészt a plébánia közbejöttével a Szt Ferencz - vagy a kegyesrendiektől. Világi pap nem jöhetett, mert ugyanazon nagyobb ünnepeken, melyekre a lakosok kérték a lelkészt a városban, a plébánia belterületén is szoros szükség volt segédlelkészekre.
Közönséges vasárnapokon és ünnepeken a lakosság összejött az iskolában, s imádság éneklésből - nagybőjtben minden szerdán és pénteken stációjárásból - álló istentiszteletet tartottak a „társulatbeliek” (Mária és Jézus szíve)
Ez a társulat régi keletű, még - hihetőleg - a felekezet iskolák (60-as évek) tanítói tartottak u.n. száraz istentiszteletet. Azonban, amint az iskolákat átvette a politikai község a 70-es évek közepe táján a tanítók - mint a községiek- nem vezethették továbbra az istentiszteleteket.
A lelkészek ellátása úgy a missió fennállása alatt, mint annak megszűnte után - mindenki gondját képezte, s természetesen senki sem gondolt arra, hogy azok a lelkészek enni is szoktak ám. Némelykor 3 - 4 liter tejet is hoztak, de abból csak egyszer, hidegebb időben kétszer, háromszor reggelizhetett, s azután nem volt tej. Volt eset, mikor egyik jó szándékú gazdasszony nagy fazék kész ételt küldött, amely küldemény -ha el nem pusztul - egész hétre való lett volna.
A missió megszűnte után a kijött lelkész urak tiszteletdíját közadakozás útján befolyt fillérekből fedeztük, ha elég volt, jó, ha nem, az elöljárók fedezték sajátjukból. A kiakasztott perselyben nadrág gombot, régi hatost, einkrajcárt és egyéb épületes dolgokat találtunk.
Mindezeket a dolgokat az elöljárókkal s a tekintélyesebb gazdákkal együtt szóvá tettük, amikor is az a vélemény alakult ki, hogy ez így nem jól van, ezen iparkodjunk tőlünk telhetőleg segíteni.
Ekkor a kecskeméti r.kath. Egyháztanácshoz egy kérvényt adtunk be 36 aláírással, melyben azt kértük, hogy az istentiszteleteket végző lelkész részére méltányos tiszteletdíj megállapításáról és ellátásáról intézkedni szíveskedjék; továbbá hogy az egyház hatósága keresse meg a községi iskolákat arra nézve, hogy ezen iskolához estről esetre r.kath. tanítót válasszon, s lehetőleg olyat, ki a kántori teendőkben is jártas. E kérvényt Cs. Kovács János (kis) L. Ferencz és Sz. István vitték el az akkori főgondnok Z. Lászlóhoz, ki a Szentkirályiak szorgalmát jóindulatú figyelembe részesített, mit az eredmény is igazolt.
1893-ban a város új iskolaépületet emeltetett tanító lakásnak, s így a régi rozoga épület a lakosságnak akadálytalanul rendelkezésére állott. Azonban a város ezután már nem javíttatta, s így nagyon gyorsan rehült. Itt-ott a tető kezdett csorogni, a falról a mész lehullott, a fal vert földje meglazult és csendesen folydogált, mállott.
1896-ban, augusztus 7.-én Kajetán napra (https://katolikusvalasz.blog.hu/2017/08/07/augusztus_7_szent_kajetan_hitvallo)
virradóra éjfél után egy órakor nyugati irányból jövő jég és szélvihar az épület délnyugati végén a tetőt megkezdte, s csaknem középtájig fölgöngyölítette a kalodafákat és kalapdeszkákat az Egyház földjére egész a tanya háta mögé dobálta. Ez adta meg a kegyelemdöfést az eddig imaházul szolgált dísztelen épületnek.
Most már gyors tempóban kellett tenni. Egy küldöttség ment az Egyház főgondnokához, kinek előadta a Szentkirályiak azon kérelmét, hogy a régi, célszerűtlen, lerongyolódott iskolaépület helyett, amit istentiszteletre használtak, egy a célnak megfelelő imaházat óhajtanak más, alkalmasabb helyen építeni, mert nagy erkölcsi veszteség származnék abból, ha több mint 2000 lelket számláló lakosság vallásos társulata föloszlanék, s imaház hiányában istentiszteletre nem járna.
A főgondnok jóindulattal fogadta a küldöttséget, s megígérte, hogy az Egyháztanácsnál támogatni fogja a Szentkirályiaknak ezen ügyre vonatkozó kérelmét, de a bizottság iparkodjék a lakosoknál minél nagyobb körben terjeszteni az eszmét, mert úgymond ha az Egyháztanács látja, hogy a lakosok szívükön hordozzák az ügyet, s áldoznak is a célra bizonyára készséggel fogja támogatni a jó szándékot nem csak erkölcsileg, de anyagilag is.

Részlet a "Szentkirályi templom története" c. írásomból, melyet egy fénymásolt írat alapján dolgoztam fel. A templom 1 év alatt felépült. Az építkezést 1901 tavaszán, Zaboreczky Ferenc tervei alapján kezdték el és még ez évben át is adták, felszentelték.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.