Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.18. 00:32
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 00:32
Javítottam a hibát.

2019.07.17. 19:39
Kedves Józsi! Kérnék szépen egy javítást, Régi nyár II. cimű novellámban az utolsó szót egybeírni. betakarítani. Köszönöm szépen, Magdi

2019.07.17. 19:00
Szép estét kívánok szeretettel minden Holnaposnak ! Heart

2019.07.17. 11:22
Tiszteletem minden Holnaposnak! Winkriston

2019.07.17. 10:05
Szép napot mindenkinek! Coffee cup

2019.07.17. 07:49
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.17. 07:46
Szép napot.

2019.07.17. 06:54
Szép napot, jó alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.07.17. 00:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: szucsilona
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Rákócziné Sasvári Mónika: A front
74 évvel ezelőtt történt.
Katinak nem volt más választása, menekülniük kellett. A németek eddig is ott voltak, tőlük már nem félt. Négy éves kisfiának, mivel még csak svábul tudott, rendszeresen adtak cukorrépát. Gyakorlatilag ennek köszönhették, hogy nem haltak éhen a pincében. Drága gyermek és a baba - ő felelt értük, menekülni kellett, hisz órák kérdése és elérte a várost a front. Mama a testvéreivel már valószínűleg elhagyta a Villa utcát. Nem tudhatta, hisz azokban a napokban egy kilométer végtelen nagy távolság volt. Papa szegény biztos nem hagyta ott a lovakat, mi lesz így vele… Joki pedig Komáromban volt fogságban. Egyedül maradt.
Mindenesetre a szomszédokkal indult el az éj leple alatt a Bányász Köröndről. Nem volt sok ideje végiggondolni, hogy mit vigyen magával, sietni kellett és egyre gyakrabban lőttek. Meleg ruha a kicsiknek, hisz havas tél van, egy pár edény, takaró, a maradék dara, kis zsír. Pontosan azt sem tudta, Altárón kik tudják majd befogadni őket. És vajon meddig muszáj maradni?
Mindent a babakocsira kötött, zörögtek a fazekak. Mit csinálhatott volna, nem lassíthatott. Az erdőn keresztül volt tanácsos menni, onnan kevésbé hallatszott ki a zaj a mezőre és kevésbé látszódott a mozgás. Hepehupa, hó, szegény kicsi Jóska sírdogált, ezért megemelte a kocsiban. Beszélt hozzá, hogy ha nem is láthatja a gyerek az éjszakai sötétben, legalább hallhassa a hangját és megnyugodjon. Rudi okosan, némán, anyja kabátjába kapaszkodva szaporázta a lépteit, pedig nagyon álmos volt szegény.
Már csak pár száz méter és akkor remélhetőleg egyelőre megmenekültek. Egy pufajkás zömök ember útbaigazította az érkező csapatot. Pár házzal arrébb várta őket egy majdnem üres, biztonságos óvóhely. Végre - nem győzött hálálkodni. Melegség járta át a szívét, hogy nincsenek egyedül a bajban.
Elkezdte kipakolni a babakocsit. Egyszerre megfagyott ereiben a vér. Jóska babának hűlt helye volt a sok holmi között. Összeroskadva vörös szemmel bámult maga elé. A többiek először azt hitték kimerült az idegtépő túra után. Amikor rájöttek, mit is vesztett el, senki nem tudott vigasszal szolgálni. Szakadt meg a szívük érte. 1-2 perc telhetett csak el így, amikor felállt és lassú léptekkel elindult. Próbálták tartóztatni, főleg a férfiak. Öngyilkosság visszamenni, hiszen folyamatosan ropogtak a fegyverek. A nők, az anyák megértették, ők a már alvó nagyobbacskára hivatkozva próbálták tervétől eltántorítani. Mindhiába. Becsukódott mögötte az ajtó.
Hálás volt a hónak, mert így legalább körülbelül látta megtett lépteik nyomát. Nagyon sötét volt. Gondolkozott, hol is emelte meg a gyermeket. Utána eshetett ki. A hóba… Biztos sír, elmerengett, miközben, mint a róka osont minden érzékszervét élesre állítva, hogy vajon jó, ha sír, mert hiszen akkor azt más is meghallhatja, vagy rossz, de akkor meg ő sem fogja meghallani, észrevenni kis kincsét. Segítsetek ó Egek... Elveszett és reményt vesztett volt, de anya, akinek ereje megsokszorozódik a bajban, aki oroszlán tud lenni, ha kell, mit neki ilyen- olyan hadsereg.
Fájdalmasan koncentrált az nyomokra, figyelte az árnyakat, a neszeket. És lehet karácsonyi csoda volt, de meglelte e gyermeket. Békésen aludt egy ritka cserje mellett a hóban. Csepp kis teste meleg volt, jól be sikerült bugyolálni, szemecskéje körül sem voltak könnycseppek, valószínűleg észre sem vette, hogy kiesett.
Szívére szorította, ami majd kiugrott mellkasából az örömtől. De még vissza kellett jutnia másik fiacskájához ezen a borzalmas éjszakán. Gondolatai szerencsére lefagytak, csak cselekedett, megoldott, megmentett.
Amikor belépett a pincébe, a várakozó bujdosók szívéről leeső kő szinte koppant a földön. Leült a félhomályban az alvó idősebb mellé, alig érzékelte a mosolygós, párás szemű arcokat, csak lassan lélegzett és megszoptatta ébredező gyermekét.
5811
Boba - 2018. december 27. 22:50:55

Gyönyörű szép! Nagyon meghatott.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.