Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

2019.05.21. 21:12
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.21. 19:51
Kellemes estét Heart kívánok szeretettel!

2019.05.21. 16:42
Kellemes délutánt mindenkinek. Smile

2019.05.21. 16:42
A már fent lévő versekkel nem lehet pályázni, ugyanazt a verset nem tesszük fel mégegyszer.

2019.05.21. 16:41
Ha pályázatra küldöd a versedet, feltöltésnél ezt a kategóriát válaszd ki. A beérkezett összes pályázati vers amely májusban érkezik, június 1-jén ... Bővebben

2019.05.21. 16:41
CEY, Ferenc, verseid fent vannak a magazin oldalán. Saját profilodnál mindegyik címére kattintva láthatod az olvasottságot, hozzászólásokat is.

2019.05.21. 16:09
Kedves Holnap Magazin! Megkaptam az ajándék könyvet, szívből köszönöm! Kaliczka Kata Rose Heart Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: DianaSun
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
Magdolna43
Dufek Mária: Kés a gerendában
A kés a gerendába fúródott és egy darabig hangosan remegett. A gyerekek ijedten bújtak össze. A nagylány magához vonta a hároméves kisfiút és szívében rémülettel gondolt arra, meg is sérülhetett volna. Majdcsak hazajön a mama. Nem kell már sokáig egyedül lenniük itthon részeg apjukkal.
Fordult is a kulcs a zárban, hazaérkezett a várt szülő. A gyerekek fellélegeztek és elmentek a szobájukba játszani. A részeg más áldozatot talált magának, feleségét nyúzta, zaklatta képtelen ötleteivel, mígnem az az ágyba imádkozta őt. Persze ma is ruhástól dőlt az ágyba. Végre csend lett. Lassan esteledett, a gyerekek megvacsoráztak, mosakodtak és ágyba mentek, csak az anya szipogott csendben.
-Mivel érdemeltem én ezt ki? Mikor hozzámentem nem ilyen volt. Hol hibáztam el? Lassan álomba sírta magát, de még álmában is rémképek gyötörték. Időnként felriadt férje horkantásaira, majd megnyugodva visszadőlt. Alszik az, mint a tuskó. Reggel hosszas könyörgésre a férfi, Gábor kikászálódott az ágyből. Fájt a feje, de tudta munkában várják. Felhörpintette az odakészített kávét és szótlan elment. Az asszony, Júlia megkönyebbülten felsóhajtott, talán ma józanon jön haza. Tekintetével végig simogatta a kislányt és a kisfiút is. .Még hagyta őket aludni, a kakaó még úgyis forró. Fejében számba vette mit kéne ma véghez vinnie. Nagymosást tervezett, ma egyszerű ebéd lesz, lecsó vagy paprikáskrumpli. Nincsen saját keresete, különben már itt hagyta volna durva férjét, de tudja a világ végére is utána jönne. És ha józan akkor imádja a gyerekeit. A minap is egy plüssöt hozott nekik, persze cseppet akkor is be volt csípve. A plüss süni orrát fogva csapdosta vele a gyerekek fejét, azok kacagtak. Ilyenkor ő is elsimult vonásokkal nézte a családját. Nem olyan rossz ember ez. A gyerekek kikászálódtak az ágyból, addigra megmelegítette ruháikat a széken a kályha mellett.
-Anyu, ez milyen meleg, örült a kisfiú, a nagyobb, a leány behozta a kakaókat és a kenyereket, gyorsan haraptak, anyjuk kézen fogta őket és indultak az óvodába.
Visszafele Júlia bevásárolt, szűkösen, mint mindig, és a kocsmába is megállt, férje hiteleit kifizetni. Otthon éppen a szennyest szortírozta, amikor csörgött a telefon. Rossz érzése támadt.
- Jó napot, Gál Júlia?
- Igen. -válaszolt az asszony.
- Sajnálattal, kell hogy közöljem a férje rosszul lett munkában, bevitték a kórházba.
- Értem-szólt vissza az asszony ledöbbenve a hírtől.
- Viszonthallásra, és sajnálom, kérem majd hozza be a betegpapírját.
- Rendben, viszonthallásra, mondta Júlia zavarodottan a hírtől.
Máris tárcsázta a kórházat.
-Jó napot! Gál Júlia vagyok, bevitték önökhöz a férjemet, tudna információt adni, melyik osztályra került?
- Pillanat, utánanézek, mi a neve, mikor hozták be?
- Gál Gábor és nyolc körül lett rosszul munkában.
- Igen, meg is van, kapcsolom a doktor urat az intenzív osztályról.
- Jó napot asszonyom. Ön Gál Júlia? Kérem ne ijedjen meg, férjének kisebb agyvérzése volt, de fel fog épülni. Ellenben jó volna, ha be tudna jönni, néhány információra volna szükségünk a férjéről és természetesen a betegkártyájára is.
- Természetesen doktor úr. Néhány holmit összepakolok, és indulok a legelső gyorssal.
-Nézzük a helyzetet asszonyom, a férjének szerencsére kis agyvérzése, úgynevezett TIA-ja volt, de mivel fennáll a kockázat, hogy férje két héten belül nagyobb agyvérzést is kaphat, szükség lesz egy műtétre, menjen be a férjéhez, beszéljen vele, elég makacs.- Mondta az orvos Júliának, mielőtt még a férjéhez beengedte volna.
- Szia Gábor, az istenért mi lett veled? Hoztam néhány holmit, a biztosítókártyád leadtam, és az igazolást is elintéztem munkába. Pihenj, fel kell épülnöd és fogadj mindenben szót az orvosoknak- hadarta el egy szusszal Júlia. A férje csak nézte, gyenge volt még és a szavak sem jöttek a szájára.
A műtét sikeresen lezajlott, gyakorlott orvos végezte. Az asszony igyekezett otthon helytállni, és meglepődve tapasztalta, hogy feleannyira sincs rászorulva a férjére, mint azt eddig gondolta. Kétnaponta bejárt hozzá, tiszta ruhát vitt neki és beszélgettek. Régen volt ilyen nyugodt időszak az életükben. Az asszony szinte szeretni kezdte a férjét, felismerte benne az embert, akit valaha, nem is olyan régen megszeretett. Eljött a hazatérés napja is. Az orvos világosan Gábor tudomására adta, hogy ha folytatja az italozást, az az életébe kerülhet.
A gyerekek nem is igen várták édesapjukat haza, még sok félelem élt a kis lelkükben. Meglepődtek mikor egy megtört embert láttak hazatérni. Nem ilyennek ismerték. Nem ment sehová, őt sem kereste senki, az ivócimborái számára nem volt érdekes. A keze is remegett, most biztos nem tudna kést célba dobni.
-Mi lenne, ha munkát vállalnék? kérdezte egy nap Júlia. Te itthon el tudod látni magad, és más nő is dolgozik a családja mellett. Kellene egy kis pénz.
- Ha jónak látod és találsz valamit, menj!
Az asszonynak kétszer sem kellet mondani, már lebeszélte a barátnőjével, megy az iskolába takarítani. A nagylány először tiltakozott.
- Anyu, ciki, hogy éppen ott fogsz dolgozni, ahová járok.
- Ugyan kislányom, nem fog azzal foglalkozni, senki sem.
Félévnyi munka után az iskolaigazgató váratlan ajánlattal fordult Júlia felé.
- Kedves Júlia, tudom a férje rokkantnyugdíjas és jól jönne egy kis plusz bevétel,. Jól tudom hogy a férje ért a kazánokhoz? Szükség volna egy fűtőre félállásban a kihelyezett iskolarészben. El tudná ezt a férje látni ?
- Megbeszélem vele, és köszönöm , mondta meglepetten Júlia.
Hazafele gondolkodott, meg említse -e férjének az ajánlatot. Itt nincsenek alkoholisták, és hát felépült annyira, hogy képes legyen dolgozni. Mindegy, rákérdez.
- Persze, ideje, hogy már valamit kezdjek magammal. Válaszolta Júlia meglepetésére a férje.
Hónap elejétől munkába is állt. Soha ilyen boldog időszak nem volt az életükbe. Színházba jártak a tanítókkal, iskolabálba, és Gáborral rengeteg könyvet kölcsönöztek ki az iskolakönyvtárból. Már el is felejtette régen mennyire szeretett olvasni. Gábor kezdte magát embernek érezni, nem egy lecsúszott alkoholistának.
Eljött a karácsonyi ünnepség ideje az iskolában, szünet előtti utolsó nap. Gábor kifizette előre a Mikulás csomagot a lányának. Másnap a lány mégis csomag nélkül tért haza. Mindenkinek szerepelnie kellett az egész iskola előtt, csak úgy kapta meg a csomagját. Gábor lánya nem készült se verssel, se dallal,. nem mondta előre senki, ő meg szégyenlős volt. Gábor elhozta neki másnap munkából, a tanítók nem tudták kié maradt ott, azt hitték valaki beteg volt és nem vett részt az ünnepségen.
Szentestén ez jutott Gábor eszébe. Lánya nem bánatosan jött haza akkor az ünnepségről. Tudta édesapja kifizette a csomagot és haza is fogja hozni. csak cseppet bánkódott a történtek felett. Gábor arra gondolt, valaki kifizette az ő csomagját is. Mármint valaki érte is fizetett. Eddig sosem volt vallásos, de most Jézus jutott eszébe. Bár tudta nem tett semmit, hogy elnyerje Isten kegyét, csupán jó útra tért, tiszta lelkiismerettel el tudott menni a családjával az éjféli misére. Ott a templomban elnézte a családját,,megilletődött, feleségét szinte angyalnak látta, akit az ő megmentésére küldött az Isten.
Elhatározta soha többet alkoholhoz nem nyúl, de nemcsak ezt, hanem hogy ezentúl semmi sem lesz fontosabb számára, mint a család. Soha többé nem akar gyermekei szemében félelmet látni. Amikor kiléptek a templomból nagy fehér pelyhekkel hullott a hó, és a kéményekből fehér füst szállt az ég felé, mint az az ezernyi elmondott ima, amit felesége mondott érte azokban az években, amikor még keményen ivott.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.