Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.20. 21:24
Új vagyok még itt, így szeretném megkérdezni, hogy kb. mennyi időt vesz igénybe a beküldött versek jóváhagyása? A választ előre is köszönöm, szép e... Bővebben

2019.03.20. 19:49
Köszönöm mindenkinek én is aki gondolt rám a névnapomon is. Smile

2019.03.20. 18:33
Szevasztok, látogassátok meg oldalunkat a Facebook-on is. https://www.facebo
ok.com/groups/5203
81764807150/ A linket egyben gépeljétek be, nincs szü... Bővebben

2019.03.20. 18:26
Mindenkit szeretettel köszöntök! Kedves Józsefek és Sándorok boldog névnapot kívánok! Smile Rose

2019.03.20. 17:55
Kellemes estét kívánok szeretettel ! Heart

2019.03.20. 14:05
Kései József köszöntő minden Józsefnek szeretettel Birthday Rose Smile

2019.03.20. 09:26
Gratulálok a nyerteseknek. Rose

2019.03.19. 23:33
Nagyon köszönöm Smile Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.03.19. 23:19
Józsikám, névnapod alkalmából a legjobbakat kívánom szeretettel: PiaNista (M.P.László)

2019.03.19. 22:51
Boldog névnapot kívánok a Józsefeknek, de elsősorban édesapámnak! ❤️ Szép estét!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zentai
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Tasnádi Rita: Egyetlen Istenem
Karácsony van, vagyis ma Szenteste, elmentem az ebédemért, jó nagy pocsolyákat kerülgettem, végig nyögdécseltem, sóhajtoztam. Merev, fájó csuklóim és alig mozgó lábaim miatt. De a 17-es szépen, gyorsan jött, ez nagy könnyebbség, aztán a három napi önkormányzattól kapott ebédemmel vissza botorkálva a megállóba már erős fájdalmak gyötörtek. Csak a bal kezem bírta a szatyrot, lábam oly gyengén vitt, azt éreztem, nem tudok haza jönni. Lelkem segítségért könyörgött, de tudatommal legyőztem gyöngeségemet. Jó kis rántott halat ettem, kiszellőztettem. Már tegnap is éreztem, milyen tiszta, illatos levegő jön kintről. Ez is egy csoda! A levegő éppoly táplálék, mint az étel, és van, hogy még finom is, furcsa, sosem gondoltam erre. A napsugarak, a levegő, a fák, virágok, minden, de minden ezen a földön engem, minket szolgálnak, segítenek, ugyanabból vannak, mint én, meg te, mi, mindennel egy vagyok, veled is, semmi sincs köztünk, ami elválasztana. Egyetlen anyag van, abban mozgunk, lélegzünk, dolgozunk és éljük szenvedésekkel és örömökkel teli, véges életünket. És ez olyan szomorú. Olyan fájdalmas. De mivel ilyen rövidke időt kapunk, nem is szabadna komolyan venni.
Egészen estig egyfolytában ettem, hol egy kis bejglit, hol narancsot, mandarint, nagy kedvencemet, a banánt, aztán a másnapra kapott levest, még a kefirt is megettem, mindeközben házi szörnyetegem a szomszéd szobában porszívózott, nagyon pakolászott valamit, zörgött, köhögött, járkált, majd késő délután kezdte a régi szokását, próbálgatott rám szállni, kötekedni. De már nincs módja erre, és ez milyen könnyebbség, nem tud elnyomni, uralkodni felettem, mert már nem érzem, hogy félnék tőle, sem azt, hogy bármiben meg kéne felelnem óhajainak, követeléseinek, vagy akaratának. Még felelnem sem kell, ha kérdez, de még érintkezni sem érintkezünk egymással. Sem fenyőfa, sem Mennyből az angyal, de Pásztorok, pásztorok sincs, nincs Miatyánk a fa alatt, nincs sírás, nincsenek megható, érzékeny pillanatok, dobogó szívvel feltépett ajándék, nincs közös öröm, semmi, semmi sincs a világon. Ez utóbbiak hazugságai, álnokságai részéről, részemről pedig a buta hiszékenység sincs. Hogy mit csinál ott, abban a szobában, most, mikor a kisded születik, eljön értünk, mint Megváltó, ott azon a szörnyű helyszínen, ahol szülőanyaként kutyájának nevezett engem, ahol kijelentett mindent, ami szétszabdalta szívemet, ami. . . de hagyjuk is. Ez az ő baja, és féltem is őt, milyen bűnöket hordoz, még ezen felül is, vajon mi lesz ezzel a nővel? Hiszem, hogy minden tettünk, szavunk alakít minket, ha ártunk is vele, mégiscsak minket alakít, s nem lehetünk bármilyenek, mert az élet rövid, földi életünk átmeneti, röpke pár évtized, vagy soknak annyi sem. Nem itt vagyunk otthon, ha így lenne, örökre maradhatnánk, márpedig lelkünk halhatatlan.
És megint rajta gondolkodom. Anyám elvett életemből tíz évet, bántott, szidalmazott, kihasznált, később siránkozott mindenhol, hogy őt nem szereti a lánya, nem alkalmazkodik, nem tiszteli, és jaj, mekkora áldozat is ő, az anya, édesanya, hogy ő hogy szenved, pedig tisztességes, rendes, becsületes katolikus, misére jár minden szombaton, de minden vasárnap is, sőt. . .
És így Szenteste tudom, Isten akarata volt minden. És így ezt tudván, belenyugszom a szenvedésbe. Utólag elfogadom azokat a pokoli éveket, amikor gyenge voltam védekezni, amikor csendesen tűrtem, amikor senki sem tudott rólam, amikor egyedül marcangolt a fájdalom, amikor ordítottam, ha egyedül voltam itthon, hogy aztán hallgatagon tűrjem, elviseljem. Szóval elfogadom, legyen, hiszen Te akartad! És akaratodat Istenem tisztelem, Téged pedig teljes szívemmel szeretlek! Ha voltak is kérdéseim, ha vádoltalak is, ha szidtalak is, lelkem mélyén elfogadtalak. És ha Te ezt akartad, és ha Te szeretsz, márpedig szeretsz, akkor mindezeket szereteted adta nekem. És akkor mindez ajándék. . . És akkor hálásan köszönöm, azt is, hogy a legmélyebb pokolból engedtél szabadulnom! Megengedted, hogy a zsarnok kiengedjen markából, segítettél harcolni, új életet adtál cserébe. Amit egyelőre nem ismerhetek, nem látok, ahhoz míg túl szomorú vagyok. Épp csak felejtem a múltat, tanulok felejteni és elengedni.
De vajon vele mi lesz?
Milyen csend van. . . mindenki ünnepel. . . imádkozik, énekel. Égnek a villanyégők, gondosan felcsippentve a fenyőfa ágaira, van, ki gyertyát gyújt, van, ki nagy családdal, van, ki egyedül, van, ki saját otthonában, vagy albérletben, van, ki kórházban, elfekvőben, van, ki az utcán a földön didereg, van, ki lencselevest kanalaz, van ki éhezik. Mégis egyek vagyunk, egyek a napsugárral, a fákkal, a virágokkal, az illatos, tiszta levegővel, utazunk, átmenetileg a földön lakunk, hogy a végén mindnyájan hazamenjünk, haza költözzünk Tehozzád, aki végtelen szeretetével vár és hívogat minket földi életünk minden egyes pillanatában. . . ezért ilyen fájdalmas minden, de minden. . .
4962
Tasnadirita - 2019. január 01. 19:01:52

Babu drága! Aranyos vagy köszönöm, Boldog Új Évet kívánok sok szeretettel! Puszi, RitaHeart

5548
babumargareta - 2019. január 01. 18:10:55

Drága Rita !
Szomoruan olvastam meghato tortenetedet ,amit oly
lelkiismeretesen irsz,hogy belefajdult a szivem !
Vegul is egy kalap alatt vagyunk ,mint emberek ,nem pont
egy sorssal ,kinek sajnos mi jutott!
Boldog uj esztendot kivanok sok szeretettel.....BabuHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.