Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.21. 23:09
Jó éjt mindenkinek!

2019.01.21. 22:39
Köszönjük Józsi.

2019.01.21. 22:14
Szép álmokat kívánok ! Heart

2019.01.21. 22:10
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.01.21. 22:04
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.21. 18:05
Szép estét.

2019.01.21. 17:52
Szép estét mindenkinek. Smile

2019.01.21. 16:34
Szép délutánt, kellemes alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.01.21. 15:01
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Smile

2019.01.21. 12:20
Szép napot mindannyiunknak! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: horvathliliana
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Új év Új élet: Első történet: Remény
Darabokra törte az éjszaka csendjét a szilveszteri tűzijáték. Vidáman köszöntötték az új esztendőt az emberek, csilingelve koccantak össze a karcsú pezsgős poharak.
Réka magányosan állt az ablakban, csodálta az égen táncoló fényeket.
- Vajon boldog a tűzijáték? - tette fel magának a kérdést. Egész életében arra vár, hogy előbújhasson börtönéből, s amikor végre teljesül az álma, pillanatnyi ragyogásban lehet csak része. Egyetlen villanás, s már el is enyészett. Mi értelme van ennek? S mi értelme van az életnek? Az emberek is születnek, ragyognak, majd meghalnak. Igaz, sokkal hosszabb ideig élnek, mint a tűzijáték fényei - mosolyodott el végre a kislány. Én is sokáig fogok élni.

"Hat évvel ezelőtt ugyanolyan gyerek voltam, mint mindenki más. Iskolába jártam, nevettem, játszottam, éltem az életem. A változás észrevétlenül, alattomoson lopódzott be mindennapjaimba. Eleinte csak annyit éreztem, hogy hamar elfáradok. Majd egyre többet aludtam, még az iskolapadban is képes voltam elszunyókálni. Közben romlott az étvágyam, rengeteget fogytam.
Orvosi vizsgálatok követték egymást, mindenki mást mondott, de biztosat senki. Kísérleti nyúlnak éreztem magam, gyógyszereket próbáltak ki rajtam. Nem segítettek. Egyre rosszabb lett az állapotom. A májam zsugorodott, besárgultam, a szervezetem önmaga ellen fordult."

- Réka! - lépett be a kórterembe az ügyeletes orvos - hoztam a gyógyszereidet.
- Köszönöm! - válaszolta a kislány.
- Csodálatos a tűzijáték, igaz? - mosolygott rá biztatóan az orvos.
- Meseszép! - válaszolta Réka. Sosem láttam még ilyet. Tetszik tudni, kis faluban lakom, ahol szilveszter éjszakáján is alusznak az emberek.
- Tudom - válaszolta az orvos. Én is pici helyről származom. Terítsd magadra a takarót, meg ne fázz.
- Rendben. Jó éjszakát.
- Aludj jól, kislányom. Ha bármi történik, csengess a nővéreknek.

"Már mindent és mindenkit utáltam. Igazságtalannak tartottam, hogy a többi gyerek azt tehet, amit csak akar. Én miért nem élhetek? Mert az nem élet, hogy hetente járok vérvételre, vizsgálatokra, hogy újabb és újabb szereket kell bevennem, láthatóan teljesen feleslegesen. Miért? Miért pont én? Ez igazságtalan!
Miközben perlekedtem a világgal, az állapotom tovább romlott. Mindenem viszketett, lekapartam a bőrömet is. Újabb szereket kellett bevennem, kesztyűt adtak rám, de semmi nem segített.
Pestre kerültem. S itt, hat év után végre egy orvos elmondta, hogy van megoldás. Egyetlen megoldás van. Transzplantáció."

A tűzijáték fényei megcsodálták magukat a Duna széles szalagjában, izgatottan rendezgették fényfrizurájukat. Élvezték a csillogást, ragyogást, örültek, hogy mindenki őket nézi. Büszkék voltak rá, hogy az érkező új esztendőt elsőként üdvözölhetik.

"Novemberben végre bekövetkezett, amire régóta vártam. Csörgött a telefon. A távoli hang kimérten közölte, hogy van szerv, készüljek, hamarosan értem jön a mentőautó. Értettem, amit mondott, de nem hittem el. Nem mertem elhinni. Az elmúlt évben már ötször vitt a mentő ugyanilyen üzenet miatt a kórházba. Bíztam, reménykedtem minden alkalommal, de amikor odaértem, mindig ugyanazt közölték sajnálkozva: valaki másé lett a szerv. Mára már elveszítettem a hitemet. Gépiesen készülődtem, fogtam az előre összekészített táskámat, s engedelmesen beültem a mentőautóba. Este kilenckor értem a kórházba. Átestem a szokásos vizsgálatokon, s vártam. Ez volt a legrosszabb. Várni. Várni arra, hogy kapok-e esélyt az életre. Tudtam, már nem sok időm van vissza. Ha ma sem műtenek meg, hamarosan meghalok. A szervezetem nem bírja tovább a mindennapos küzdelmet. Pontban éjfélt ütött az óra, amikor elmondták, hogy minden rendben van, hajnali kettőkor megműtenek. Altatás előtt elbúcsúztam a májamtól, hiszen tizenkét évig szolgált hűségesen, s kitartott az utolsó percig. Szürreális jelenet lehetett, ahogy beszélgetek a májammal. Nem emlékszem, miket mondtam, az orvosok mesélték később, hogy sírtam és imádkoztam. Aztán elsötétült minden."

A felreppenő szikrák pár pillanat után belehulltak a semmibe. Lassan kihunytak a fények, elsötétült a város. Már csak néha hangzott fel egy-egy durranás, villant fel néhány fény, majd csend lett. Az emberek visszamentek házaikba, s folytatták a mulatozást hajnalig.
Senki nem látta az ablakban álló kislányt, aki könnyeit törölgette.

"Az intenzív osztályon ébredtem reggel kilenckor. Minden testrészemből csövek álltak ki. Féltem. Hiába mondták, hogy nyugodjak meg, sikerült a műtét, rettegtem attól, hogy a szervezetem nem fogadja be az új májat, s bármikor meghalhatok. S ha életben is maradok, milyen élet az, amit valakinek a halála váltott meg? Tudom, nem miattam halt meg az a valaki, akinek a máját kaptam, de akkor is egy halott ember testrésze teszi lehetővé, hogy éljek. Félelmetes gondolatok kavarogtak a fejemben."

A város elcsendesedett. Réka bebújt az ágyba, magához szorította Bonbont, a plüssmacit, aki hároméves kora óta mindenhová elkísérte.
- Új év kezdődik, Bonbon. Mi lesz velünk?
A mackó vidáman nézett fekete gombszemével Rékára, s a kislány úgy érezte, kis társa tudja a választ.
- Igazad van, Bonbon. Új év - új élet. A szó legszorosabb értelmében. Igaz, még sokáig kell visszajárnom különféle vizsgálatokra, de ha minden rendben lesz, ezentúl úgy élhetek, mint a kortársaim. Új életet kaptam. Kötelességem, hogy boldog legyek.
- Segítesz, Bonbon?
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.