Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.21. 23:09
Jó éjt mindenkinek!

2019.01.21. 22:39
Köszönjük Józsi.

2019.01.21. 22:14
Szép álmokat kívánok ! Heart

2019.01.21. 22:10
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.01.21. 22:04
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.21. 18:05
Szép estét.

2019.01.21. 17:52
Szép estét mindenkinek. Smile

2019.01.21. 16:34
Szép délutánt, kellemes alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.01.21. 15:01
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Smile

2019.01.21. 12:20
Szép napot mindannyiunknak! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: horvathliliana
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Bincze Diána: Cső és csőváz
A húsvéti szünet után utaztam vissza a fővárosba. A Nyugat- Dunántúlon végiggurulva egy percig sem unatkoztam. A frissen kölcsönzött könyvet bújtam, a dombos táj szépségeit bámultam, mintha akkor látnám először. Még ott él bennem a mindenre rácsodálkozó Gyermek, akinek ugyanúgy élmény a repcemezők végtelen sárgasága, a zöld szín milliónyi árnyalata a hétvégi kiránduláson meghódított bakonyi hegyen. Ne is veszítsem el soha, mert a naivnak tartott Gyermek látásmódja megszépítheti a világot. A remény egy sugarát adja, színes ceruzát, amivel kiszínezhetem a kellemetlen helyzeteket vagy akár a stílustalan épületek közti szűk utcák rendszerét is. Neki köszönhetik az erkélyen növő koktélparadicsomok, hogy kapnak egy lehetőséget az élettől és apró, gömbölyű ékszerükkel hozzájárulnak a budapesti kaleidoszkóp varázsához.
Már az albérlet felé tartó buszon zötyögtem, utazótáskámmal az ölemben, kezem rajta pihent. Mint mindig, a nagyobb teret kínáló négyes ülést választottam. Megfigyeltem, ha elkerülöm a kettes székeket,- ahol az ablak mellé ülnék- és még a szerencse is rám kacsint, kényelmesebb lehet az utazásom. Az emberek nem szeretik a szemközti utast nézni. Sokkal kevésbé terheli őket, ha nem rendelik magukat egy több megállónyi buszozásra, ahol nincs más választásuk, mint egymást méregetni. Ha az alkalmi szembe szomszéd csinosabb, az böki az egyszeri utazó csőrét, ha alacsonyabbak az igényei, az zavarja a lelki békéjét.
Pedig ennek is lehet funkciója, ha csak annyiról is van szó, mint munkába indulás előtt szépen megfésülködni vagy mindenképpen fogat mosni. Akár ez, akár egy új ruha örömének minél többekkel való megosztása vezetne, netán a már említett nagyobb tér, én nem adnám semmiért. Az egyik megállóban felszállt egy fiatal, csinos hölgy, pici kislányával összeöltözve, babájával a hátán. A tündérke megindult oda ahol ültem, édesanyja követte. Igyekeztem a táskámat úgy helyezni, hogy bevásárlószatyrokkal is elférjen velem szemben. A lányka leült az ablak mellé, bájosan rám nézett, majd integetve megszólalt: Cső, cső. Meglepődtem, ilyen helyzetben hasonlót sem hallottam. Mondhatnám diáknyelven szólva: Kajak meglepődtem és csak kamilláztam.
Nem kislányom. Szia, így mondjuk!- jött az anyuka felülíró véleménye. Cső, cső- hangzott a válasz. A hölgy zavarában elkezdett mentegetőzni: "Valakitől hallotta, azóta csak ezt mondja. Tudom, milyen vicces egy falatnyi kislány szájából."
Engem nem zavar- gondoltam magamban. Talán a fekete keretes szemüvegem kelthet számon kérő tanár néni hatást? Vagy mert minden érzelmem azonnal leolvasható az arcomról? Netán arról lenne szó, hogy nem én voltam az első, akit így üdvözölt a lányka és tettek már megjegyzéseket rájuk? A mentegetőzés nem nekem szól, hanem bárkinek, aki rosszat gondolhatna róluk.
A köszönési láz nem maradt abba: Cső, csőház!
A csőváz új alakja. - merült fel a magyar szakos bölcsészben. Megéreztem az élő és lélegző tudomány illatát. Kinyílt bennem az egyetemen összegyűjtött fontos szabályok és fogalmak szótára. Csak úgy tolongtak egymás után: A nyelv változataiban él. A nyelv tagolódik. A nyelv változik. Mégsem felesleges a megszerzett tudásom, hiszen e nélkül mást látnék a világban és nem lennék ugyanaz, akivé váltam. És mindez még folyamatban van.
Megmozdult bennem az írni vágyás: tollam hegyére tűzni ezeket az egyszerű, rövid szavakat, papírra vetni ezt a helyzetkomikumot. Nyelvművelő cikk vagy ötperces novella lesz belőle. Nem hagyom semmivé lenni. Eszembe jutott: a téma az utcán hever. Megnyugtatott a közismert mondat biztonsága, de hogy precíz és pontos legyek, magamat is kijavítottam: pontosabban gurul. Erről a témáról születik majd a billentyűzetemen egy diáknyelvi szavakkal hímzett textúra.
6149
Dianab - 2019. január 07. 21:47:48

Kedves Szabolcs!

Köszönöm kedves sorait. Smile

2720
bigeszab - 2019. január 07. 12:52:07

Kedves Diána!
Ha ötperces novella nem is, de egy jó kis írás született az autóbuszozásból!
Üdv: Szabolcs
 

6149
Dianab - 2019. január 04. 20:27:31

Kedves Klári!

Köszönöm soraidat. Én ezért szeretek utazni, mert mindenhonnan integetnek az ihletadó gyerekek és a nagyszerű helyzetek.

Kellemes hétvégét!

Dia

6081
varonklari - 2019. január 04. 12:52:45

Kedves Dia!
Örömmel olvastam írásodat, tetszett. Jópofa történet a buszos eseted a kislánnyal. Gyakran szembesülünk érdekes dolgokkal utazásaink során. Én minden nap utazom, vannak élmények.
Nagyon szépen indítottad a történetet a mindenre rácsodálkozó Gyermek látásmódjával.
Szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.