Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.21. 23:09
Jó éjt mindenkinek!

2019.01.21. 22:39
Köszönjük Józsi.

2019.01.21. 22:14
Szép álmokat kívánok ! Heart

2019.01.21. 22:10
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.01.21. 22:04
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.21. 18:05
Szép estét.

2019.01.21. 17:52
Szép estét mindenkinek. Smile

2019.01.21. 16:34
Szép délutánt, kellemes alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.01.21. 15:01
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Smile

2019.01.21. 12:20
Szép napot mindannyiunknak! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: horvathliliana
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 0
Pollmann Teréz: Tél
Che schifo!* Hideg, sötét. Utálom.
Hazamenni a hideg házba. Nincs, aki befűtsön, aki hazavárjon. De zord is az a tél! Amikor télikabátban vacsorázol, mert nem érdemes befűteni arra a negyed órára. A szobában azért begyújtod az olajkályhát, odaülsz a kisablaka elé, melyen át a lángocskát szuggerálod. Jó nézni, ahogy libben jobbra, aztán balra, lustán majd megszaporázza. Szinte már érzed, hogy melenget. Oh, már 11 fok van, szuper! Itt be kell segíteni. Jöjjön egy kis konyak! Utálod, de hát muszáj életben maradni. Bár nem vagy totál meggyőződve róla. Ez csak ösztön. Megforgatod a konyakot a szádban. Szemeidet is forgatod, legalább itt legyen valamiféle összhang. Pillantásod a szőnyegre téved. Benne a nyom, a franciaágy lába nyoma. Tíz évig nyomta, hát nem csoda, hogy nem lesz soha a régi, mint annak előtte. Tán elrévedeznél, de hirtelen kialszik a láng. A francba, mi ez? Újra begyújtod, rögtön ellobban. Próbálod megint, már be se lobban. Jaj ne! Kezdesz megijedni, hogy most mi lesz. Olaj van, kéménycső a helyén. Fogalmad sincs semmiről. Hirtelen rád szakad az egyedüllét súlya. Bámulod azt a rohadt kályhát, majd a szőnyeget. Vonz, ráfekszel. Oda, ahol a franciaágy volt. Hanyatt fekszel a szőnyegen, de olyan, mintha nem lenne alattad semmi. Lebegsz egy légüres térben, nincs kapaszkodó, szédülsz. Elkezded sajnálni magad. Sajog a szíved, de tényleg. Nem erőlködsz már, hagyod, hogy átszakadjon a gát. Ömlik a könnyed, már a hangszálad is rezeg, jajgat, és zokogsz, zokogsz, ahogy csak bírsz. Folyik a taknyod is, de mindegy! Egybefolyik a könnyel. Egybefolyik minden. Aztán egy idő múlva belefáradsz. Elcsendesedsz. Már száraz szemekkel bámulod a plafont. Elkezdesz fázni. Ettől elkezdesz gondolkodni. Beugrik, hogy a kisszobában levő kályhát nem használod, ki lehetne cserélni a kettőt. Feltápászkodsz. Kihúzod a kéménycsövet a falból, és megpróbálod arrébb tolni a kályhát. Meg se mozdul. Mielőtt újra kétségbeesnél, nekigyürkőzöl még. Fél centit arrébb megy. Na, újra! Egy centit haladsz. Erőlködsz. A küszöbnél újra megtorpansz. A francba! Rohadnál meg, te kályha. Ráncigálod, és átmegy! Gyerünk! Centiről centire vonszolod. Mikor átérsz a másik kályhához, megpihensz. Kihúzod azt is a falból és indulsz! Fáradsz, fogy az erőd. Olyan nehéz és olyan piszokul egyedül vagy! De már nem adod fel. Odaérsz vele, beállítod, begyújtod. És ég! Újra táncol a lángocska! Odaülsz a kisablak elé, és szuggerálod. Szinte már érzed, hogy melenget.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.