Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.20. 21:24
Új vagyok még itt, így szeretném megkérdezni, hogy kb. mennyi időt vesz igénybe a beküldött versek jóváhagyása? A választ előre is köszönöm, szép e... Bővebben

2019.03.20. 19:49
Köszönöm mindenkinek én is aki gondolt rám a névnapomon is. Smile

2019.03.20. 18:33
Szevasztok, látogassátok meg oldalunkat a Facebook-on is. https://www.facebo
ok.com/groups/5203
81764807150/ A linket egyben gépeljétek be, nincs szü... Bővebben

2019.03.20. 18:26
Mindenkit szeretettel köszöntök! Kedves Józsefek és Sándorok boldog névnapot kívánok! Smile Rose

2019.03.20. 17:55
Kellemes estét kívánok szeretettel ! Heart

2019.03.20. 14:05
Kései József köszöntő minden Józsefnek szeretettel Birthday Rose Smile

2019.03.20. 09:26
Gratulálok a nyerteseknek. Rose

2019.03.19. 23:33
Nagyon köszönöm Smile Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.03.19. 23:19
Józsikám, névnapod alkalmából a legjobbakat kívánom szeretettel: PiaNista (M.P.László)

2019.03.19. 22:51
Boldog névnapot kívánok a Józsefeknek, de elsősorban édesapámnak! ❤️ Szép estét!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zentai
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Szalay Hajnalka: Kutyiságok (2019. január)
Elgondolkodtam rajta, hányféle láthatatlan szál van, amely összeköt embereket. Hogyan alakulnak ki - olykor észrevétlenül - bizonyos kapcsolódási pontok. Hol lazább, hol szorosabb kötelékekkel tartozunk csoportokhoz. Fiatal felnőtt fejjel, negyedszázada csatlakoztam a kutyások nagy családjához. Először még bizonytalanul mozogtam ezen a terepen, de mára már sokat tanultam. Még az ismeretlen kutyásokhoz is van valami közöm, életük egy szegmensét megértem. Tudom milyen érzés boldog gazdinak lenni, milyen érzés szomorú volt gazdinak lenni, és milyen érzés másodszorra is boldog gazdivá válni. Értem miről van szó, amikor azt mondják, ezt csak az tudhatja, akinek kutyája van. Mert valóban vannak olyan dolgok, amelyek csak akkor lehet átérezni, ha hasonló tapasztalataid vannak.
A saját élményeid empatikussá tesznek még az olyan gazdikkal szemben is, akiket személyesen nem ismersz. Amikor Demény, a celeb kutyus barátja és lakótársa, Max elment, könnyeztem érte, és a falkája itt maradt tagjaiért is. Pedig személyesen egyiküket sem ismerem, de a közösségi oldalon, nyomon követem mindennapjaikat, a számtalan hír, kép és videó miatt sokat tudok róluk, közelinek érzem őket. Még inkább óvó szeretettel néztem majdnem tizenhárom éves kutyusomra. Féltettem, de egyben örültem is fiatal lelkének, annak a lendületnek, amely öreg testét hajtja. És reménykedtem, hogy nekünk együtt még sok időnk van hátra. Nem sokára azután közelebbi veszteség ért, amely még jobban megrázott. Váratlanul elment Blacky barátnője. Szerettem, igazi egyéniség volt az a kutyus. Sokat sétáltunk együtt. Számos jó emlék kötődött hozzá. Hiányzott. Szomorkásak lettek a séták.
Csepeliek, sőt mi több királyerdeiek vagyunk. Lokálpatriótaként, csak elfogultan tudom emlegetni azt a csodaszép helyet, ahol kutyát sétáltatunk. A Kis-Duna part varázsát számos fényképen próbáltam megragadni, nem lehet betelni vele. Mint ahogy a séták megnyugtató hangulatával sem. A gazdik tudják, hogy milyen kifinomult időérzéke van a kutyáknak, amelyre érdemes építeni. Mindig ugyanabban az időben járunk a partra reggelente. Ennek köszönhetően lassan megismerkedtünk a többi akkor sétáltató gazdival is. Mivel a kutyusokat szólítjuk a nevükön, először velük azonosítottuk be az embereket is. Az együtt töltött idő alatt barátságok alakultak ki, már tudtuk egymás nevét, volt saját köszöntésünk, a szabadidőnk más területén is együtt töltöttük az időnket, akár a kutyusok nélkül. Eleinte furcsa volt, hogy nem csak játszó ruhában láttuk egymást. Amikor már jó kis csapat voltunk, kitaláltam nekünk egy nevet: a csepelikisdunapartikutyasétáltatókegyesülete, így egybe írva. A társaság ugyan változó tagokkal, de aktívan működött. Kirándulások, kerti és társasjáték partyk, és persze a nagy beszélgetések a séták közben. Apró ajándékok születésnapokon, amelyet át lehet adni a kíváncsi kutyik mellett is, forralt boros koccintások karácsonykor a parton, igazi csapattá kovácsolódtunk. Ismertük egymás örömét és bánatát. Kötődtünk egymáshoz gazdik, és kutyusok. A gyász megrendített mindenkit. Átéreztük a veszteség fájdalmát. Nem tudtunk segíteni a gazdiknak, ők is hiányoztak a partról, nem csak a "kis királylány", aki már a kutya menyországban kergette a galambokat. A kutyáknál erősen működik az érzelmi ráhangolódás. Amikor nem is értik teljesen mi történt, valahogyan megérzik. Blacky télen-nyáron, jó és rossz időben mindig bemegy a vízbe. Vannak kedvenc helyei. Barátnője búcsúztatása utáni reggelen azonban hanyagolta ezeket a helyeket, és ott gázolt a Dunába, ahol előző nap a megemlékezés virágai úsztak, pedig ő nem volt jelen a szertartáson. Szép, megható momentum volt, mintha ő is elköszönt volna.
A sétáltatással együtt jár, egy nyugodt, szabad lelkiállapot, próbáljuk kizárni a külvilág, a való világ sok rossz impulzusát, és csak az adott pillanatra koncentrálunk. Ez nehezebb volt, amikor betört közénk a szomorúság. De igyekeztünk a szép emlékekkel vigasztalódni, és közben az őszi természetre hangolódni. Blacky szereti azt az időt, amikor már vége a nyári melegnek, de még nincs nagyon hideg, fekete bundája magába szívja a nap melegét, és szépen csillog a fényben, egészen felélénkülve sétál olyankor. Én meg szeretem nézni, ragadós a boldogsága, jó vele örülni. Minden évszaknak vannak szépségei, de az én kedvencem, - talán azért, mert akkor születtem - az ősz. Mélyen beszippantani a tipikus ősz-illatot, gyönyörködni a színesbe öltözött fákban, nagyokat lépni a lehullott levelek között, csupa egyszerű, nekem való boldogság. Az egyik napsütéses szombaton úgy alakult, hogy egyedül indultam el Blackyvel. Sajnos csak akkor van lehetőségem a partra menni, ha nem dolgozom, ezért megbecsülöm ezeket az alkalmakat. Úgy szervezzük a napjainkat, hogy valaki a családból mindig gondoskodik a reggeli sétáról, és előfordul, hogy akár többen is megyünk egyszerre. Aznap viszont csak én értem rá, amit nem bántam. Szeretek Blackyvel kettesben lenni. Az járt a fejembe, hogy olyan, mintha egy szép képeslap kelt volna életre: kék ég, kék víz, színes fák, meleg fényű napsugarak, hattyúk, kacsák, szárcsák, néhány horgász, és mi ketten, békésen sétálgatva. Mikor Blacky kiskorában elkezdtük a nagy sétákat, sokszor ábrándoztam arról, hogy majd itt ismerkedem meg a nagy Ő-vel, és egy igazán jó kutyás pár leszünk. Sajnos ez nem jött össze. De a barátokért hálás voltam, aznap is vártam a találkozást, de egy kicsit előbb indultam, ezért csak a kutyusommal tudtam beszélgetni, bár én így is jól éreztem magam. Nyugodt séta ígérkezett. Aztán egyszer csak a semmiből előbukkant egy idegen kutyus. Akárhogy kémleltem nem láttam a közelben senkit. Tartok a kóbor kutyáktól, mert nem tudhatom, hogyan viselkednek. Közben meg belesajdul a szívem a magányosságukba, fájdalmukba. Amikor közelebb ért, akkor láttam, hogy ez egy kölyök kislány, aki ráadásul jó kondiban van, fényes szőrrel, valószínűleg nem rég csatangolhatott el. Vidáman körbe ugrálta Blackyt, játszani hívta. Az öregfiú kapható volt a huncutkodásra, fáradt ízületeit meghazudtolva futott néhány kört. Amikor megpuszilgatták egymást, csináltam róluk egy képet, olyan aranyosak voltak, és arra gondoltam, hogy később a közösségi oldalon megosztom majd, hátha valaki ráismer. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen szaladt tovább kajla lábain, én pedig abban reménykedve néztem utána, hogy haza siet. Felrázott minket a véletlen találkozás, lendületesen mentünk tovább. Amikor összefutottunk az egyesület tagjaival izgatottan újságoltam a hírt a vidám kis kölyökről. Ők nem találkoztak vele, és a leírás alapján nem ismerték a kutyust. Megbeszéltük, hogy figyelünk majd, és terjesztjük a hírt, hátha eljut a gazdájához.
Már ismét kettesben tartottunk visszafelé, amikor megint megláttam egy ismeretlen alakot, ezúttal egy embert. Ahogy közelebb ért, észrevettem, hogy a parti sétához túl jól öltözött fiatal srác közelít felénk. Megszólított minket, és pontos leírást adva a kutyusról, akivel reggel találkoztunk, azután érdeklődött, hogy nem láttuk-e valahol. Én meglehetősen szigorú hangsúllyal kérdeztem vissza arra vonatkozóan, hogyan veszthette el a kölyökkutyusát. A következő pillanatban már megbántam a keménységemet, amikor a srác szomorúan mesélte el, hogy nem régen költözött a környékre, a Testvére a családjával már évek óta itt lakik, de ő csak most tudott a szomszédjukba költözni. Ma reggel a kiskutyus eltűnése után fedezte fel, hogy van egy luk a két telket elválasztó kerítésen, amely ugyan nagyon kicsi, de kis lökött kölyök, azon keresztül átpréselte magát és onnan szökött meg. Megmutattam hol találkoztunk a kislánnyal, és még az ismerős horgásztól is érdeklődtem, hogy nem látta-e mostanában a kutyust. Kiderült, hogy néhány perce ismét arra járt a kis kószáló. Biztatásomra a srác hangosan szólongatta a csavargót, aki rövid időn belül örömteli csaholással került elő, és olyan boldog lendülettel ugrott a gazdijára, hogy csodáltam, hogy nem lökte fel. A következő pillanatban már Blacky képére nyomott egy futó nyelves puszit, de a szeme sarkából észrevett egy galambot, és izgatottan rohant felé. Egy újabb vadász. Vigyorogva figyeltem, ahogyan Blacky örömmel kísérte a szemével, és egy könnyed ugatással szólt utána. Arra gondoltam, hogy valószínűleg elment barátnője küldte ezt a kis gombócot nekünk odaátról, hogy újra mosoly érkezzen a partra, egy kis szélvész képében. A srác végül sikeresen pórázra kötötte a kislányt, és megnyugodva haladtunk tovább négyesben. Az újoncnak rengeteg kérdése volt, és tíz perc után úgy éreztem, hogy új barátot is találtunk. Amikor elváltunk lelkesen egyeztem bele a kérésbe, hogy következő nap együtt sétáljunk a kutyusokkal.
Egy hónap múlva, amikor a parton találkoztunk Blacky barátnőjének két gazdijával, akik a veszteség óta először jöttek csatlakozni a sétához, kutyus nélkül, lelkesen mutattam be a csepelikisdunapartikutyasétáltókegyesületének friss tagját, és eldicsekedtem vele, hogy én pedig beléptem vele az igazi kutyás párok csoportjába, ugyanakkor a föld felett járó, pillangószárnyak csapkodását a hasukban érzők csoportjának aktív tagjává váltam.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.