Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.21. 23:09
Jó éjt mindenkinek!

2019.01.21. 22:39
Köszönjük Józsi.

2019.01.21. 22:14
Szép álmokat kívánok ! Heart

2019.01.21. 22:10
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.01.21. 22:04
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.21. 18:05
Szép estét.

2019.01.21. 17:52
Szép estét mindenkinek. Smile

2019.01.21. 16:34
Szép délutánt, kellemes alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.01.21. 15:01
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Smile

2019.01.21. 12:20
Szép napot mindannyiunknak! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: horvathliliana
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Szabó Jolán: Még élek, gyerekeim!
Hetven év felett a megszokott életkörülményein már nehezen változtat az ember. Én is így voltam ezzel, ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy a fővárosból egy százhúsz kilométernyire lévő falucskába költözöm, akkor bizony kinevetem. A teljes felnőtt koromat a zuglói háromszobás lakásban töltöttem, ahová ifiasszonyként kerültem, a férjem családjához. Később oda születtek a gyermekeim.
Az én drága jó Bélám azt mondogatta, hogy idős korunkban leköltözünk vidékre, tyúkokat tartunk, gyümölcsfákat nevelünk, és nyaranta nálunk lesznek az unokák. Csalfa ábránd maradt az egész, mert egyre csak halogattuk a költözködést, mígnem drága jó Bélám egy téli reggelen úgy döntött, hogy magamra hagy, nem kel fel többé, s hagyja, hogy végre a saját lábamra álljak és boldoguljak, ahogyan tudok, hiszen egész életemben savalltam, hogy ő hordja a kalapot.
Szegénykém, azt hitte, ha a tenyerén hordoz, mit sem érzek az időnként hektikusan változó világból. Tény, hogy neki köszönhettük családunk anyagi jólétét, ám nekem kellett megteremtenem utódaink számára az otthon melegét, melyben egész életükben lubickolhattak. Három gyermekünk mellett számomra a munkahelyem egyszerű napi társasági összejövetelt jelentett, melyen két beszélgetés között némi munkát is kellett végeznem. A keresetem volt a tűpénzem, ebből fizettem a fodrászt, a manikűröst, a pedikűröst és költöttem az abszolút felesleges holmikra, melyekből szép számmal juttattam a családom tagjainak is.
Drága jó Bélám nélkül a száztíz négyzetméteres három és félszobás lakásunk hatalmas pénznyelő automatává vált, mely feneketlen kútként nyeli a nyugdíjam összegét. Lassan kenyérre sem lesz pénzem. Nem kérem, és nem fogadom el a gyerekeim segítségét, mert magam is képes vagyok a sorsom feletti kontroll szerepét ellátni, akkor is, ha kavics kerül a gépezetbe.
Nehezen viselem az egyedüllétet, ezért vettem egy kiskutyát, amelyik szeleburdi gyerekként viselkedik. A napi háromszori kutyasétáltatás ellenére a lakásban piszkol, elrágja a papucsaimat , ráadásul esténként hangosan vinnyog, ami miatt rendszeresen lázadoznak a szomszédaim, akikkel húsz éve haragban vagyok a folyósóra kitett virágaik miatt. Annyira galádok lettek, hogy a társasági közgyűlésen megszavaztatták a kutyatartás tiltását. Ekkor eldöntöttem, ideje vidékre költöznöm, takaros kis családi házba, melynek aprócska telkén felállítok kiskutyámnak saját használatára egy kulipintyót, s így nekem sem kell a nap huszonnégy órájában a kutyagumi szagát elviselnem. Egyébként is mindegy, hogy fizikailag hol lakom, mert a családtagjaim többnyire telefonon tartják velem a kapcsolatot, személyesen kizárólag a sátoros ünnepeken gyűlik össze a család.
Az egyik legnagyobb ingatlanközvetítő céget bíztam meg a lakás eladásával és vidéki ház felkutatásával, anélkül, hogy előre megbeszéltem volna a gyerekeimmel. Joggal feltételeztem, hogy drága jó Bélám után megörökölt ingatlan hatodrészeket kifizetem nekik és azt követően saját tulajdonrészem árával szabadon rendelkezem.
Hogy én mekkorát tévedtem! A két lányom és a fiam, a két vejem és a menyem, meg a hat unokám – nem tudom, hogyan csinálták -, de a lakáshirdetésem megjelenését követő két napon belül egymásnak adták a kilincset, s egyből elkezdtek aggódni a testi, lelki egészségemért. Persze, tudom én, hogy ez volt a látszat, mert az ingatlan tulajdonjoga volt a tét, mert mindegyik ahhoz hozzájutni, ha lehet, akkor ingyen, vagy legalább is fillérekért. Ez alól a nagykorú unokáim sem voltak kivételek. Egy hétig egészen jól bírtam a búcsújárást, utána azonban rohamosan fáradni kezdtem, s már-már ágynak dőltem, amikor felhívott a tizenhat éves Ákos unokám:
- Szia, nagyikám! Légy szíves süss nekem palacsintát! Holnap este átmehetek? Vinném magammal Marcit is!
A két fiatalember óvodás koruk óta barátok, és ha jól sejtem, akkor az étvágyuk is egyforma, ami azt jelenti, hogy két liter tejből kellett palacsintatésztát készítenem, melyhez töltelékként lekvárt, túrót, kakaót és diót kínáltam. Előételként gulyáslevest főztem, amiből fejenként két tányérral ettek, csak azt követően fogyasztottak el a tizenhat palacsintájukat. Hagytak nekem kettőt, ha már megsütöttem, kóstoljam is meg.
- Janka néni, igaz, hogy vidékre tetszik költözni? – nézett a szemem közé nagy komolyan a Marci gyerek.
- Igaz, kisfiam.
- Tetszik már tudni, hová?
- Nem tudom.
- Tessék beszélni a keresztanyámmal! Felhívom!
Alig másfél órát beszélgettünk. Megállapodtunk, hogy egy évre lakást cserélünk. Ők beköltöznek az én zuglói lakásomba a két gyerekkel, én pedig bevackolom magam a két és félszobás vidéki házukba. Ez egyszerű helycserés próbaidő. Kiderül, mennyire váltják be a reményeinket.
Hanem a gyerekeim! Összehívtam őket egy családi vacsorára, elmondtam, mit tervezek. Nem kellett volna! Úgy veszekedtek az ingatlanon, mintha ott sem lettem volna! Mintha semmi közöm sem lenne az egészhez! A hangos vitára az idősebb vejem tette fel a koronát:
- Tudjátok, a legnagyobb baj az, hogy a mamának elment a józan esze!
Elszabadult a pokol. Eszement, bolond, különc vénasszony, nem szép kifejezések, de ezek még nyomdafestéket tűrő kifejezések voltak.
A nagy káoszban Ákos hozott nekem egy pohár hideg szódavizet. Megittam, mély levegőt vettem és felálltam:
- Csendet kérek! Gyerekek, én még élek! Nem vettétek észre? Sajnos, drága jó Bélámnak mégiscsak igaza volt! A szülőanyátoknál is jobban ismert benneteket! A tulajdonrészeteken holtig tartó haszonélvezeti jogom van! Félreértettétek, amit mondtam! Egy évre nyaralni megyünk! Kovácsék Pesten , én pedig vidéken pihenek! A lakáscserés nyaralás még nemzetközi szinten is bevett gyakorlat!
Az öregasszony átnyúl a kerti asztalon és szépen manikűrözött kezével megfogja a szemben ülő idős férfi munkában edzett érdes kezét:
- Örülök Nagy úr, hogy átjött hozzám beszélgetni! Jó szomszédok leszünk! Töltene még egy pohár pálinkát? Én meg hozok még egy tányér pogácsát.
Hunyorog az őszi nap és úgy dönt, addig süt a két öregre, amíg erejéből telik. A kölyökkutya megkerüli az asztalt és az öreg lábához telepszik.
5396
Kitti - 2019. január 03. 11:56:44

Igen jó kis írás ez, csupán a befejezéssel van bajom. Az utolsó három sor szinte "testidegen" a novella többi részétől.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.