Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.01.21. 23:09
Jó éjt mindenkinek!

2019.01.21. 22:39
Köszönjük Józsi.

2019.01.21. 22:14
Szép álmokat kívánok ! Heart

2019.01.21. 22:10
Szép estét kívánok mindenkinek! HeartMiklós

2019.01.21. 22:04
A feltöltés befejeződött. Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.01.21. 18:05
Szép estét.

2019.01.21. 17:52
Szép estét mindenkinek. Smile

2019.01.21. 16:34
Szép délutánt, kellemes alkotást kívánok mindenkinek! Tibor Cool

2019.01.21. 15:01
Kellemes napot kívánok szeretettel ! Smile

2019.01.21. 12:20
Szép napot mindannyiunknak! Rose Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: horvathliliana
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Bakonyi Ervin: Asszociáció I.
Asszociáció I.
Kedves Tamás! A "Boldogság" című elbeszélésed tök jó. Nagyot csattant a végén. Amikor beleolvastam és eljutottam a rénszarvasokig, egyből beugrott, - otthonomban levő plüss állatkáim. A tarka szőrű bigli kutyám, a fehér mókus és egy olyan mackó, aki az "Esti mesében" szerepelt egykor. Ülő helyzetben egy táskát tart mancsaival. A feleségem karácsonyi ajándékára szánt összeget ebben szoktam tartani. Amikor csillagszóró beindul, akkor nyújtom át. Elvileg az ajándék tárgyát már előre megvette, de ez a jelképes összeg valamit segít a karácsonyfa fekvéséhez. Kedvenceim más és más időben kerültek hozzám. Nejem eleinte kacagott magában, de később már oda se figyelt. Beágyazás után magamhoz veszem őket és helyet foglalok a karosszékben. Kuty, a nyakam öleli, mellette a mókus lány és a Macó Lacó. Egy kis idő után bekapcsolom a TV készüléket. Megy a mese csatorna, persze nem nekem. Otthagyom őket. Megyek a számítógéphez dolgozni. Egy óra elteltével bocsánatukat kérve, a gombot álljra teszem. Ellenkezésüket nem hallom, de elképzelem ebbéli véleményüket. Jól hallom a fülemmel, ahogy kórusban mondják: "Smucig".
Este, amikor párommal nézzük a műsort ők is kitágult pupillákkal merednek a képernyőre. Lefekvéskor ismét jön az ölelgetés, majd a villanyégőnek annyi, kikapcs. Olykor beszélek hozzájuk. Nejem ilyenkor kiakad.
- Úgy sem hallják! Nem is értik!
- Dehogynem.
- Frászt!
- Nem vagy Te egy kissé infantilis?
- Nem, csak komfortilis.
- Lehet, hogy igazad van, de erre a rövid időre, ami még hátra van, megtehetem. Úgy sem látja senki!
- De Én igen, s nekem ez furcsa. Mégis csak hetvenéves vagy!
- Hol?
- Isten, ha akarná, egy pillanat alatt élőkké változtatná őket, ám miattad nem lehet. Nem bírod a szagukat, az elhulló szőrzetet. S ha már élnek, akkor enniük is kell, s persze piszkítanak is. Arról nem beszélve, hogy időnként le kellene vinni őket az utcára. Télen ruha kell nekik, kivéve a macinak. Ez nekem sok feladat. Maradok a kedveskedésük mellett. Kényelmesebb. Így van jó, ahogy van.
2019.01.04.
5396
Kitti - 2019. január 13. 18:39:49

Megmosolyogtató a történet, de kedves nagyon.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.