Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

2019.05.17. 23:30
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: liliom28
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Vas Renáta: A folyó fenekén
A tűz ropogott még a kályhában, mikor felébredtem. Az óra pedig még csak hajnali kettőt mutatott. Nem éreztem magam már sem álmosnak, sem kipihentnek. Érdekes módon nagyon melegem volt, szinte levert a víz. Az ágyam szélére ültem, onnan figyeltem a tüzet. Tincseim a homlokomra tapadtak az izzadságtól. Talán már megint meghűltem? Áh az nem lehet, hiszen egy hete már, hogy nem hagytam el a házat, ott pedig folyamatosan fűtünk. Az ablakhoz sétáltam, hogy egy kevés friss levegőt engedjek be a szobámba. Kissé féltem, hogy a hideg levegő nem fog jót tenni az egészségemnek, de úgy éreztem megfulladok. Az ablakhoz érve megdöbbenve tapasztaltam, hogy odakint az éjszaka közepén nappali fény van. Mégis mi történhetett? Talán az egyik szomszéd ház kigyulladt? Kapkodva húztam el a függönyt, hogy minél hamarabb láthassam mi is történt. Ekkor már zajokat is hallottam. Emberek kiabáltak, szinte mindegyik egy-egy fáklyát tartott a kezében. Mi történhetett?
Ezután jött a következő meglepetés. Egy tégla repült egyenesen az ablakom felé. A testem és az agyaim is lefagyott egy pillanatra, de az eszem gyorsan visszatért, így időben elugrottam. Mire rájöhettem volna, mi is történt másodpercekkel ezelőtt, már másra kellett figyelnem. Lentről hatalmas dörömbölés csapott fel. A szívem a torkomban dobogott, szinte sokkot kaptam. Bíztam benne, hogy a zár megvéd, és lesz elegendő időm elmenekülni. Sajnos csalódnom kellett. Pár lökés után az ajtó hatalmas robajjal tört ki, én pedig pánikba estem. Lentről egy tucat vaskos lépés jelezte, hogy fogytán az időm. Kijutást csak az ajtóm, vagy a nem rég betört ablakom nyújthatott volna, de egyik sem tűnt túl jó ötletnek. A lépések egyre közelebbről jöttek. Hihetetlen gyorsan térdre rogytam, majd hasra feküdtem és az ágyam alá csúsztam. Az agyamba csak egy gondolat volt: rájöttek. Mérhetetlen nagy rettegés lett úrrá rajtam. Mégis mit tehetnék? Nyilván nem tudom tisztára mosni a nevem! Az én szavam egy egész falu ellen! Igazából, ha próbáltam volna kibeszélni magam, csak hazudtam volna. Ők mind Szajháknak neveznek minket. Igazából mi, akiket elfognak és kivégeznek valamilyen módon, boszorkányok, démonok vagyunk. Természetfeletti, az emberek számára felfoghatatlan erőkkel bírunk. Embereket és állatokat tudunk elpusztítani, vagy éppenséggel feltámasztani, betegségeket és járványokat tudunk elindítani és megfékezni. Ezt mindenki tudja rólunk, ezért próbálnak kiirtani mindannyiunkat, többnyire reménytelenül. Szinte az egész világ a mi kezünkben van. Csupán egyetlen egy szó, vagy tett és mérhetetlen haragra vagyunk képesek gerjedni.
Az ajtó felfeszült, és hatalmas férfiak rontottak be. Én az ágy alatt lélegzet-visszafojtva figyeltem mi is történik körülöttem. Az egyik férfi elkiáltotta magát:
– Hol vagy te Szajha? – a hangja erős volt, én ijedtemben összehúztam magam és halkan felnyögtem. Oh te jó ég, lebuktam. Végem!
– Hát, már meg is vagy! – emelte fel az ágyat, egy másik ember. Ketten azonnal rám vetődtek és a csuklómnál fogva cibáltak ki a rejtekhelyemből.
– Most pedig szépen velünk jössz! – tépett ki a másik kettő kezéből. A fájdalomtól felsikoltottam. A fogása iszonyatosan erős volt, szinte összeroppantotta a csuklóm. Így ráncigált le az utcára, ahol a falu összes lakója már feltüzelve várt. A lábam szinte azonnal lefagyott, és dideregni kezdtem alulöltözöttségem miatt. Lehajtott fejjel hallgattam a falu összes mocskát, amit rám dobáltak. Több helyről visongták:
– Halál a Szajhára! Máglyára! Dobjuk a folyóba!
A könnyeim patakokban folytak le az arcomon. Nem tudtam már mit tenni, hiszen ők sokkal erősebbek voltak. De mégis hogy jöhettek rá? Nem csináltam semmit, amiből rájöhettek volna, ki is vagyok valójában.
Aztán hirtelen rájöttem. Ott abban a pillanatban már tudtam.
Minden boszorkánynak és démonnak van valami különleges ismertető jele. Ezek többnyire abszurd kis jelek: több anyajegy, nagyobb anyajegyek, legextrémebb esetekben pedig hat ujj. Persze én az extrém hat ujjúakhoz tartoztam. Biztos egy óvatlan pillanatban meglátták az éveken át takargatott bal kezem. Én ostoba, óvatlan!
Két férfi ismét mellém lépett és nehéz láncokat csatoltak a kezemre és a lábamra, majd meglöktek egy ,,Lódulj!” kiáltással. A fejemet lehajtva indultam el, bizonytalanul. Mégis merre mehettem volna? Persze a tömeg szívesen mutatta az utam. Az idő pokolian lassan telt el, minden egyes lépésnél éles fájdalom hasított belém. A lábaimat már nem éreztem, annyira átfagytak. Még egyszer, utoljára visszanéztem a régi otthonomra. Már az égig csaptak fel a lángok. A sírás még jobban úrrá lett rajtam. Tehetetlen voltam. Nem mutathattam meg az erőm, hiszen azzal csak még jobban vágtam volna magam alatt a fát.
Nehezen elértünk a folyó partjához. A víz sebesen folyt és ki is lépett a medréből. Kábultan néztem a csillogó felszínt, mikor a falu népe elhallgatott és a vezető lépett ki közölük. Egy papír volt a kezében. Biztosan az ítéletem volt az. Csendet kért és olvasni kezdett:
– Az Úr 1610. évében Catherine Smith bűnösnek találtatott boszorkányság vádjával. – olvasta fel a lapot.
– Bizonyítékunk is van, mégpedig a bal kezén található hatodik ujj. Büntetése halál. – hajtotta össze a lapot, és újra magába nyelte a tömeg. Az emberek újra hangoskodni kezdtek és köpködni. A pap lépett mellém és halkan, alázattal szólt hozzám:
– Lányom van valami utolsó mondanivalód?
– Van, atyám. – szedtem össze az utolsó gondolataim is és felemeltem a fejemet. Szembenéztem velük.
– Még visszajövök és ti mind, ti mind – kiáltottam fel – megkapjátok a méltó büntetéseteket! Még visszajövök!
– Égj el a pokolban, te Szajha! – kiáltották válaszul. A lábamra nehezékeket tettek és mire bármit is tehettem volna, a vízbe dobtak. Próbáltam levegőhöz jutni és a felszínre törni, de hiába. A víz legyőzött, a sodrás olyan erős volt, hogy még a nehezékekkel is vitt magával, majd egy sziklának csapott.
Még visszajövök!
Ott maradtam végleg a folyó fenekén.

– A legenda szerint a mai napig kísérti az embereket! – fejezte be a történetet a nő. A gyerekek kissé megrémülve hallgatták végig a történetet. Néhányan még falfehérek is lettek.
– Ez igaz történet volt? – kérdezte az egyik gyerek ijedtségtől rekedt hangon. A nő elmosolyodott, majd lassan megrázta a fejét. A férfi, aki a vezetésre koncentrált, furcsának vélte a történetet. Nem hitt sohasem ezekben, mégis valamilyen furcsa érzés lett úrrá rajta. Ahogy a híd közepére értek, egy női alak állt meg az út közepén. A férfi későn vette észre, hirtelen rántotta el a kormányt, így a szalagkorlátot átszakítva a folyóba zuhant az autó. Hatan ültek benn, mindannyian a sebes folyású vízbe fulladtak. A nő, aki az úton állt, mosolyogva motyogta magában:
– Még visszajövök!
5824
Manyo - 2019. április 28. 12:57:59

Érdekes írás, hátborzongató történet, és mégis voltak történtek ilyenek a míultban.

6081
varonklari - 2019. február 04. 11:28:30

Kedves Renáta!
Nagyon jól megfogalmazott és felépített írásodhoz szeretettel gratulálok.
A legendák velünk élnek, általunk élnek tovább.
Üdvözöllek: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.