Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.04.25. 20:35
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.04.25. 19:11
Köszönöm Józsi, h. feltetted a kerti partimról szóló meghívómat már csak azért is, mert valószínűleg ez lesz az utolsó. (Lassan 70 leszek, ház-átép... Bővebben

2019.04.25. 12:17
Szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.04.25. 10:55
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.04.25. 10:31
Kellemes napot kívánok szeretettel Heart Mindenkinek !

2019.04.24. 21:29
Szép estét és Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.04.24. 21:29
Javítottam István.

2019.04.24. 17:34
Kellemes estét kívánok szeretettel! Heart

2019.04.24. 15:28
További szép napot kívánok a Holnap Magazin Főszerkesztőjének,
Munkatársainak, Alkotóknak, Olvasóknak ! Heart Nagyon szépen köszönöm a figyelmét ... Bővebben

2019.04.23. 21:45
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: ThiefOfKings
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 2
theblacksheep, ralyi
Berec Judit: Ez tényleg szerelem
A kihalt váróteremben ültem apával. Talán zöld székek voltak alattunk, de az is lehet, hogy kékek. Zöldeskékek. U alakban. Sütött a nap az apu háta mögötti tágas ablakon keresztül. A falak fehérek voltak és minta mentesek. Tavasz volt. Apu anyut hívta telefonon. Nem volt könnyű neki elmondani a dolgokat, hát még bennem milyen érzések kavarogtak. Most már tudom, hogy kell rommá tenni egy éppen kamaszodó gyerek úgy is világfájdalmakkal teli életét. Hatalmas gombóc volt a torkomban, nem láttam semmit a szememet eltakaró könnyfüggöny miatt. Nem sírtam, akkor és ott nem tudtam fizikai könnyeket hullajtani. A lelkem sírt a szemem helyett is. Én bárhol bármikor képes vagyok sírni. Az a nap óta biztosan. Nem. Csak ennyi volt az egész. Egy tilalom. Egy óvás. Megóvni magamat magamtól. Eltiltani a pici lányt az életét jelentő közösségtől. Azóta szüntelen ő(ke)t látom mindenhol. Fáj, még mindig fáj. Száz tőrrel döfték át a gyereklelkemet. Akkor és ott, az újvidéki kórház u alakú várótermében.

Segíts Istenem, hogy így tíz év múltán elengedjem őket. Engedjem, hadd menjenek. Vigyék magukkal a fájdalmamat jó messzire, hadd landoljanak vele az almafán.
6191
Magdolna43 - 2019. január 24. 12:59:15

Kedves Judit!
Még felnőttkent is nehéz megélni azt, hogy amit tegnap boldogan csinaltál, holnap már tilos.
Sok szeretettel olvastam fájdalmas történetedet,
Magdi

6236
berecjudit - 2019. január 24. 12:51:12

A veszteség feldolgozásában pedig segített a Quimby zenekar és az ő Most múlik pontosan számuk, amit párszor idézek is az írásban.

6236
berecjudit - 2019. január 24. 12:41:45

Kedves Klári és Kata!
Régen néptáncoltam, de egy betegség miatt ott kellett hagynom a táncot, s ez azóta is fájdalommal tölt el. A táncosokat és az ő sikereiket pedig látom nap mint nap.

5772
Kata1984 - 2019. január 19. 16:41:39

Kedves Judit!

Segíts, kérlek megértenem! Kiket, és hogyan veszítettél el?

Szeretettel olvastam szívszorító történetedet: Rose

Kata

6081
varonklari - 2019. január 18. 13:24:37

Kedves Judit!
Nagy kérdés, nehéz válasz, hogy ki is tud segíteni abban, hogy a múltat magunk mögött hagyjuk, el tudjuk engedni? Talán az idő, de nem biztos, hogy valaha is ott" landol" majd az almafán??
Szomorú történetedet szeretettel olvastam: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.