Auerbachné Tóth Katalin: Napló: Első történet (2019. február)
Nemrégiben kerestem valamit a fiókban, és néhány A3-as méretű rajzlapba bekötött és rajzokkal díszített füzet akadt a kezembe: tinédzserkorom naplói. Beleolvastam. Hát… Nekem senki nem mondja, hogy nincs időutazás, mert amit én ott átéltem, míg a régi naplóimat olvastam…!

Gyerekkoromban elég sokáig vezettem naplót, de nem folyamatosan. Először olyan 9-10 évesen, még az olvasási mániám kialakulása előtt. Két kis füzetkét kaptam, világoskéket, de kislányos mintával. Az egyik telefonnotesz volt, a másik egy sima füzet. A telefonszámok szépen gyűltek benne, meg az áthúzások is. Nagypapám számát még mindig nem volt szívem kihúzni belőle. A füzetbe viszont néha több hét eltéréssel írtam csak egy-két mondatot.

De a bekötött, 4 egyforma füzet már sokkal érdekesebb. Azt már 13 évesen kezdtem el újra írni, általános iskola hetedikben. Napok, vagy esetenként akár 1-1 hét is kimaradt, de hetek sose. És már nem is egy-két mondatot írtam, hanem egész bekezdéseket, néha oldalakat is, egy-egy naphoz. Érdekes volt szembesülnöm az egykor volt tizenéves csitrivel, aki én voltam valaha, hogy mi volt neki éppen akkor fontos. Íme, a leggyakrabban előforduló témáim az alábbiak voltak:
Már akkor is írogattam: egy létező mesesorozathoz találtam ki egy szereplőt, aki én magam voltam, és az ő kalandjait írtam le. A naplóból pontosan nyomon követhetőek az egyes részek, hogy melyiket mikor írtam, kivéve az első 4-5 részt. Pedig kíváncsi lennék arra, hogy hogy is találtam ki őt, aki én voltam? De akkorról nincs feljegyzésem, szóval ez már az idő homályába vész, mert már én sem emlékszem rá, hiszen még nem voltam 13, mikor őt kitaláltam. A rajzfilm sugárzási adatairól pontos adataim vannak, így tudom, hogy 92-93 fordulójára tehető az az időpont, amikor ő megszületett a fejemben. Érdekesség, hogy ezeket a bejegyzéseket a naplómban mindig titkosírással írtam. És bár nehezen és döcögősen megy a visszafejtés, de még mindig tudom az alkalmazott kódrendszeremet. Anélkül már elolvasni sem tudnám, mert az egyetlen kódkulcs, amit készítettem hozzá, szerintem már régen elveszett…
Aztán persze az iskolai cselekményekről is írtam: ki kivel van éppen haragban, mi történt az órákon. De főleg a vicces jelenteket, beszólásokat szerettem leírni. Volt egy kedves férfi tanárunk – Isten nyugosztalja, nemrégiben halt meg szegény –, aki nem egy kis ember volt, se magasságra, se körméretre. Egyik farsangon a diákokkal előadta a Hófehérke és a hét törpét. Természetesen, ha már farsang, Hófehérke ő maga volt. A mai napig hallom a tükröt, ahogy mondta a gonosz mostohának: „Szép vagy, szép vagy, no de ácsi! Szebb nálad a Péter bácsi!” De ezen kívül még sok-sok farsang volt leírva…
Meg az osztálykirándulások! Azokról sokat tudnék írni… Nem is olyan régen egy általános iskolai osztálytalálkozón vita alakult ki róla, hogy melyik évben vajon hol is voltunk? Elmondtam sorban mind a négyet. Voltak viták, de aztán naplófotókkal alátámasztva a Facebook zárt csoportjában megosztottam velük a naplómból a dátumokat-leírásokat. Hú, annyi hozzászólást talán még soha egy képemhez nem kaptam, mint ahhoz a négyhez! És egyik-másik hozzászólásból kiéreztem, hogy irigyelnek a naplóm miatt… Hogy vezettem, és hogy egyáltalán még megvan.
Sulin kívüli eseményekről is írtam, azok főleg családi események voltak. Például, amikor kaptunk ez cicát a húgommal, na, még Peti cicáról születtek ott bejegyzések, hogy mikor mit csinált. Mert bizony, amíg fiatal cica volt, voltak érdekes megmozdulásai. Például mikor még félig kölyökként felmászott a függönyön majdnem a plafonig. A körme meg beakadt, lejönni már nem tudott, csak nyávogott ott keservesen. Leszedtük a húgommal, és emlékeim szerint onnantól nem is akart többet felmászni a függönyre. Vagy a nagy családi összejövetelekről az unokatestvérekkel, hogy milyen jó volt együtt játszani vagy csak összejönni és beszélgetni. Egyszer nem sokkal az után, hogy apukám megismertetett az ABBA együttessel, a nagybátyáméknál voltunk, akiknek volt bakelit lemezjátszójuk és ABBA-lemezük hozzá. Még a nagymamám hozta nekik Bulgáriából. A lemezen cirill betűkkel voltak felírva a dalok címei. A nagymamám olvasta el, bár bolgárul nem, csak szerbül tudott, és fordította nekem magyarra. Én meg hallgattam az angol dalszöveget, és próbáltam a magyarul körülírt címet megtalálni angolul a dalok szövegében. Le is írtam mindet, amit a mama mondott, és amit én valószínűsítettem címnek. Azt már most teszem hozzá, hogy néhány évvel később, amikor már volt internet, rákerestem a számok címére, és csak egy hibádzott, de ezt a bakelitről kazettára másolt kazetta címlistáján ellenőriztem és javítottam ki csak.

Középiskola másodikban – azaz 16 éves koromban – egyre ritkultak már a bejegyzések. Azt hiszem egyre több lett a tanulnivaló, és egyre kevesebb időm volt írni. Vagy csak kedvem nem volt már? Ki tudja? Amikor az utolsó füzet betelt, valahogy elmaradt a következő megnyitása. Bár ebben valószínűleg a testvérem kíváncsisága is közrejátszhatott, aki egyszer beleolvasott a naplómba, amit én nagyon zokon vettem. Utána már csak digitálisan írtam naplót, jelszóval védve, hogy ne olvashasson bele senki.

Valahol talán a külső merevlemezem bugyraiban talán még megvan egy-két imígyen számítógépen írt naplóm is, amiket, emlékszem, évekre lebontva mentettem el word dokumentum formájában. Hm… Azt hiszem kedvet kaptam hozzá, hogy előkeressem azokat is. És el is fogom olvasni őket - ha egyáltalán még tudom a jelszót, amivel levédtem őket…
4204
pathfinder - 2019. június 03. 15:16:29

Kedves Druszám!

Szerencsém volt, nem kellett sokat költöznöm eddig, így meg tudtam őrizni őket. Meg aztán az a mesesorozatom, amihez a szereplőt kitaláltam még mindig nagy kedvencem, az a szereplő időről időre eszembe is jut, így még mindig nagyon kötődök a régi naplóimhoz. Még akkor is, ha akár 10 évig a kezembe sem vettem őket... Nosztalgiázni lehet, csak ne ragadjunk a múltba. De időutazni igenis lehet és jó!

Köszönöm, hogy itt jártál és olvastál:
Kata

4204
pathfinder - 2019. június 03. 15:14:04

Kedves Mária!

Jó ötlet, csak igazából úgysem osztanám meg nyilvánosan senkivel, akkor meg jó a word vagy a vonalas füzet is Grin

Köszönöm, hogy olvastál!
Kata

4204
pathfinder - 2019. június 03. 15:12:36

Kedves Pille!

Nálam is voltak egy-két mondatos bejegyzések is, de alapvetően szerettem írni, ezért napló formában örömmel élem ki e hajlamomat, azért lett nekem több mint egy bejegyzésem Smile

Köszönöm, hogy itt jártál!
Kata

5772
Kata1984 - 2019. május 21. 17:52:13

Kedves Kata!

Rengeteg naplót írtam életemben, kb 13 éves kormtól 18 éves koromig, és néhaz még utána is. Azt mondják nem jó a múltban élni, de ezeket visszaolvasni mégis felejthetetlen volt, és jó kedvre derített. Sajnos önhibámon kivül elvesztek! Pedig tanulni is lehetett belőlük sokat. Szerencsés vagy, hogy te ilyen időutazásban vehettél részt. A Péter bácsis részen jót nevettem. Smile

Szeretettel olvastalak: Rose

Kata

3757
jegmadar - 2019. február 06. 15:33:11

Blogolni, blogolni! Szép emlék a naplóírás.

1593
MT - 2019. február 03. 03:34:14

Nagyon örültem annak idején az első naplómnak. Na de mit is írjak bele?!
Évek múlva kislányom kért tőlem egy füzetet, amibe rajzolhatna. Odaadtam neki, de előtte nosztalgiáztam...
Hm... egyetlen bejegyzés: november 3.: Leesett az első hó!
Aminek ugye annyira örültem, jött a szánkózás, hóemberépítés, hógolyózás... a naplóírást bezzeg elfelejtettem.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.