Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.27. 00:25
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tóth A. Tamás: Napló: Harmadik történet (2019. február)
Napló
1987
Kedves Naplóm! Huszonhetedik születésnapomon jutott először az eszembe, hogy Petőfi Sándor ezt az életkort már nem érhette meg. Nem nevelhetett gyermeket, nem lehetett nagyapa, de egy lánglelkű költő maradt a tankönyvben, akiről utcákat, tereket, iskolákat neveztek el. Örökre fiatal lesz az emlékeinkben. Aztán számon kértem magamtól, hogy én vajon mit akarok az élettől. Hiszen lánglelkem nekem is van, írni is tanultam a suliban meg az egyetemen, már csak a történelem és a megfelelő szavak hiányoznak hozzá. Aztán legyintettem. Jócskán ráérek még megbolondítani a világot a következő évtizedekben, ha hinni lehet a tudománynak és a statisztikának.
1993
Kedves Naplóm! Újból születésnapom van. 33 éves lettem én. Azt mondják, hogy ez egy krisztusi kor, amikor már kezdenek a bölcsesség csírái kibújni a lélekben. Hát nekem nem akar semmi kibújni. Pedig ideje lenne valami nagyot alkotni. Igaz, békeidőkben a lélek lassabban érik. Eszembe villant, hogy József Attila sosem lehetett 33 éves. A sors addig ütötte, amíg el nem menekült a világból. Akkor inkább nem erőltetem. Lehet, hogy nem is neveznek el rólam úszódarut vagy gimnáziumot, de egyelőre üsse kavics. Van még előttem több évtizednyi esély.
2002
Kedves Naplóm! A szokásos szülinapi bejegyzésemnél tartok. Negyvenkét éves vagyok. Hát igen, Ady Endre is túl volt már az életművén ebben a korában. Sőt ezt a születésnapját nem is érhette meg. Sajnos ennyi év elég lehetett volna nekem is arra, hogy valami komolyat alkossak. Aztán eszembe jutott, hogy egészséges, szép és okos gyermekem, szép családom van és ezt semmilyen vers vagy zseniális írás nem pótolhatja. Nem lettem országháborító sem, ahogy nagyapám nevezte ezt a csöppnyi földet őrző államférfiakat, de azért elég jó állásom van. No, és persze Adyt is túléltem.
2016
Kedves Naplóm! Íme, letelt az ötvenhatodik évem is úgy, hogy szinte fel sem tűnt. Innen nézve a távoli ködben már felsejlenek a nyugdíj terméketlen, kopár sziklái. Az aktív kor vége. Bosszantó, de még mindig nem sikerült megírnom az évszázad kulcsregényét vagy megreformálni a magyar lírát. Nem baj, ha majd nyugdíjba megyek, akkor mindenre lesz időm. Reszkessen a világirodalom, amíg a tollat emelni tudom! Igaz, hogy reggelente már fáj a derekam és nem futok fel a lépcsőn kettesével, sőt ropognak az ujjaim is, de manapság már hosszú az átlagéletkor, akár még évtizedek állhatnak előttem. Szegény Vörösmarty Mihály jutott eszemben, aki sosem érhette meg, hogy ötvenhat éves legyen, mert neki csak ötvenöt adatott.
2018
Kedves Naplóm! Hát, újból szülinapom van. Már nem szívesen számolom az éveket. Egy kicsit romlik a látásom is, mert a tükörben, ha nincs rajtam szemüveg, akkor egy fiatalosabbnak kinéző arc tekint vissza rám. Persze lejjebb azért nem nézek, mert a pocakom másról tanúskodik. Tegnap volt egy barátom temetése. Zelk Zoltán és híres sora jutott eszembe, amely szerint megöregedni, az a győzelem. Egész reggel nagyon szomorú voltam, mert a barátom, aki szintén az írás útján akarta megérteni a sorsot, többet érdemelt volna az élettől. A temetőből kifelé jövet elszégyelltem magam, mert temetés ide, temetés oda, valami végtelen öröm öntötte el a lelkemet. Sütött a nap, a madarak a lombok között rendetlenkedtek, és egy lusta macska nyújtózott a kerítés tövében a délutáni szunyálásból ébredve. Az villant eszembe, hogy én még hazamehetek. És ez éppen elég.


4204
pathfinder - 2019. február 14. 15:51:35

Kedves Tollforgató!
Érdekes nézőpontú, tömör naplódhoz szeretettel gratulálok! Smile Való igaz, hogy sajnos nem mindenkinek adatik meg a megöregedés sem...
Örömmel olvastalak:
Kata Heart

3757
jegmadar - 2019. február 06. 15:40:37

Boldog 100. születésnapot!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.