Cinka István: A napló: Negyedik történet (2019. február)
Két hete kaptam egy telefonhívást. A hangot először nem ismertem fel. Egy volt osztálytársam a gimnáziumból hívott. Elmondta, hogy osztálytalálkozót szervez. Tudnék-e menni a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyre. Örömmel mondtam igent. Tizenötéve volt az érettségink. Ez a harmadik találkozónk. Az első kettőre nem tudtam elmenni, mert külföldön tanultam és végeztem a gyakorlatot. Ezért is volt még nagyobb az örömöm, hogy most majd mehetek.
Izgalommal készültem a találkozóra. Sok kérdés jött elő gondolatomban. Vajon mindenki ott lesz? Megismerjük egymást? Tanáraink is eljönnek?
A gimnáziumba időbe értem. Elég sokan a padban ültek.
-Szia, Zoli.- köszöntek rám szinte együtt.
-Sziasztok.
Elkezdődött a beszélgetés. Közben jöttek még az osztálytársak. Aztán megérkezett az osztályfőnökünk is. Szokásához híven az asztalhoz érve rátette a naplót. Mi, pedig ahogy annak idején felálltunk és köszöntünk.
-Jó napot kívánunk.
-Jó napot mindenkinek. A hetesünk?
Két lány ki is pattant a padból, jelenteni kezdett. Az osztálylétszám 28 volt. Hiányzik négy tanuló.
Dénes bácsi leült, és ahogy szokta kezébe vette a naplót. Ahogy annak idején mondta, az felel, ahol kinyílik a napló.
Mindig ez volt a módszere. Mivel a napló kinyílott oldalán két gyerek név szerepelt választhatott, aki szeretett volna felelni. Most is így történt. Csak most nem feleltünk, hanem elmondtuk életünk alakulását. A következő felelő már az volt, aki elől ült és sorba mentünk elölről a napló névsora alapján. A hiányzó négy tanulót se felejtettük el. Sajnos kettő nem közölte miért nem jött el. Az egyik rövid levélben írta, hogy alakult sora. Tamás pedig azt írta levelében jól van és nézzük meg a naplót, hogy ott van-e még a piros petty a napló lapján.
Ugyanis egy rajz órán nagyon nagy festésben volt, mikor a tanár kérte a rajzát ő vitte a rajzot is és az ecsetestálat is. Sajnos a tál kicsúszott a kezéből. Szerencsére kevés víz volt már benne. Az a napló lapjára került. Emlékszem rá, hogy segítettünk a szárításban, hogy félt Dani.
Osztályfőnökünk odalapozott a naplóban. A folt már nagyon halvány volt, de még ott volt.
Amikor mindenkiről szó esett már Dénes bácsi becsukta a naplót. Kezében tartotta, sokáig nézte. Ahogy nézte megkértük ő is meséljen magáról.
Még mindig kezében volt a napló. Szinte annak válaszolt:
- Gyerekeim látjátok a napló lapjai is már sárgák. Rég jártatok ide. Én is öregebb lettem. Számotokra a napló mindig azt jelentette feleltek, izgultok. Számomra azt jelenti, hogy ahogy a neveteket olvasom, ránézek a jegyetekre. Aztán emlékszem arcotokra. Sok minden emlék előjön a nevetek során. A napló nekem segít az emlékezésben.
- Megnézhetjük?
- Igen.
Ahogy az én oldalamat néztem tényleg emlékeztem. A matek ötösre, hogy mennyit tanultam. A magatartás hármasra, hogy vitába kerültem az osztálytársakkal.
Az osztályfőnöki után átmentünk a közeli étterembe. Ott volt több régi tanárunk is. Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk. Osztályfőnökünk pedig így búcsúzott el:
- Megint sokáig nem látjuk egymást, de lapozgatom a naplótokat és emlékezni fogok.
Ennél szebben nem is válhattunk volna el.
3757
jegmadar - 2019. február 06. 15:42:45

Akkor még mindig van értelme annak az osztálynaplónak. Valakinek emlékezés, nosztalgia.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.