Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 18:45
Kedves Erzsike! Szeretettel gratulálok a könyvbemutatóhoz! Rose

2019.05.26. 17:41
Kellemes estét kívánok In Love szeretettel Mindenkinek!

2019.05.26. 13:44
Kedves hzsike! Gratulálok, és további sok sikert kívánok!

2019.05.26. 13:36
Kedves hzsike! Szívből gratulálok! Rose

2019.05.26. 12:26

2019.05.26. 12:25
Szépséges napot mindenkinek! Smile Föltettem a Könyvbemutatóm linkjét, nagyon jól sikerült. Boldog vagyok. Smile

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: zozone
» Online vendégek: 4
» Online tagok: 1
Csaba
Márkus Katalin: Emlék töredékek (2019. február)
Abban az évben korán beköszöntött a tél. Spórolni kellett a tüzelővel, ezért reggeltől estig a konyhában éltük mindennapi életünket. Konyhánk tágas volt, kényelmesen elfért benne öttagú családunk. Főzés, mosás, fürdés, tanulás, telente ezek a dolgok a konyhában történtek. A szobába csak éjjelre mentünk aludni. Hideg volt mint a farkasverem, de a jó vastag, libatollal tömött dunnák alatt nem fáztunk. A libatollról jutott eszembe a következő történet.
Anyánk, tavasztól őszig nevelgette saját kelésű libáit. Kukorica szedés után sorban berakta őket a tömőbe. Ha bőséges volt a liba szaporulat, a hízott libákból eladásra is került, de pár darab mindig a miénk lett. Megvolt belőle az ebédünk-vacsoránk, tolla meg kellett a dunnákhoz, párnákhoz. Pár hétig kukoricával tömte a libát, hogy szép nagy legyen a mája, és vastag legyen a hája. Mikor úgy látta, hogy a kövérségtől már alig bír állni, és nehezen veszi a levegőt, akkor megejtette a liba levágását. Ebéd után hozzá készülődött, nagy fazékba vizet tett a tűzhelyre forralni, Apánkkal megéleztette a nagy kést, és kimentek a libához...
Estefelé már finom illatok terjengtek a konyhában. A liba mája, libaháj ágyon süldögélt a tűzhelyen. Anyánk időnként óvatosan megmozgatta, hogy mindenhol alaposan átsüljön, de mégis egybe maradjon. A liba nemesebb részeit másnap sütötte a nagy lábasban, abból lett a vasárnapi pecsenye, csontos részeiből meg a leves. A sütőben héjában sült a krumpli. Imádtuk a kívül ropogósra sült, de belül finoman szétomló, forrón gőzölgő krumplit. Szegényebb napokon csak só meg egy kevés zsír került rá mutatóba, de mi úgy is szerettük...
Húgommal a nagy konyhaasztalt abrosszal leterítettük, kiraktuk rá a tányérokat, a villákat, késeket, sót, meg a teásbögréket. A tűzhely szélére húzott teáskannában, már illatozott a frissen forrázott hársfavirág tea. Boltban vett tea nálunk ismeretlen volt, mert egy terebélyes hársfa élt az udvarunkban. Nyáron a virágait megszárítottuk, majd vászon zsákokban a padláson tároltuk. Felakasztva lógtak a gerendán, így egész évre megvolt a teának való. Ha betegek voltunk, csak akkor főzött Anyánk kamilla, vagy hagyma teát...
Fölséges illatok keveredtek a konyhában, a libamáj, a sült krumpli, a hársfa tea, külön - külön is megért volna egy misét, de így egyszerre enni és inni, - az maga volt a mennyország. Anyánk, még a fakádban eltett ecetes paprikájából is tett pár darabot az asztalra. Az ilyen liba lakomában is ritkán volt részünk, disznó vágásban meg még ritkábban. Bizony, volt olyan év, hogy nem tudtunk vágni, olyan nagy volt a szegénység...
Vacsora előtt Apánk még hozott be egy kosár fát a fáskamrából, hogy a reggeli tűzrakáskor kéznél legyen. Öcsénk is abbahagyta a képeskönyvek nézegetését, olvasni nem tudott, - még óvodás korban volt. Kézmosás után körbe ültük az asztalt, hangosan elmondtuk az asztali áldást, és kezdődhetett a lakoma...
6266
Katinkakata - 2019. március 13. 19:43:09

Kedves Szabolcs!

Ugye milyen jó emlékezni? Köszönöm a látogatást, szeretettel Kata

2720
bigeszab - 2019. március 10. 19:44:12

Kedves Kata!
Szép emlékeket hoztál elénk. Örömmel emlékezem magam is a libahizlalásra, a libapecsenyére, de a sült krumplira is káposztalével. Ó, mennyi finomság!
Szeretettel üdvözöllek!
Szabolcs
Rose

6266
Katinkakata - 2019. február 02. 20:58:06

Kedves Magdi! Köszönöm, hogy olvastad írásom. Míg írtam, egy kicsit újra gyereknek éreztem magam. SzeretettelHeartKata

6266
Katinkakata - 2019. február 02. 20:53:08

Kedves Klári! Örülök, hogy írásom megérintett, és egy kicsit felidézte a gyermekkort. Ha vissza gondolok, szegénység volt szinte mindenkinél, de boldogok voltunk. Én még most is hálát adok a Teremtőnek, hogy a mi Apánk nem volt kocsmázós, és italozó. Bizony sok gyerek szenvedett akkoriban a részeges apáktól. Szeretettel HeartKata

6191
Magdolna43 - 2019. február 02. 10:25:38

Kedves Kati,
Nagyon életszerüen írod le az egykori falusi életet.Szinte hallani, ahogy a libamáj sistereg a zsírban és a fahordóban savanyított paprika illata vegyül a libasülttével.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi

6081
varonklari - 2019. február 02. 08:16:24

Kedves Kati!
Aki valaha is élt falun, az tudja, hogy milyen nagy dolog volt, ha egy ilyen lakomára sor került. Nagyon meghatóan írtad le emlékképeidet. Eszembe jutott, mikor nálunk is hideg volt a szoba, a dédim cserepet melegített, azt tette az ágy végébe. Aztán mikor anyum a kacsákat tömte az istállóba.
Köszönöm, hogy olvashattam, megérintett az írásod! Szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.