Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.26. 07:39
Jó reggelt, szép napot! Köszönöm a versem javítását! Üdvözlettel Éva Rose

2019.05.26. 04:23
Szép vasárnapot.Szaladj
on el mindenki szavazni, ezzel tartozunk gyermekeinknek , unokáinknsk. Heart

2019.05.25. 23:49
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.25. 20:01
Gratulálok minden nyertesnek szeretettel!! Heart Rose

2019.05.25. 19:59
Gratulálok a nyerteseknek!

2019.05.25. 19:48
Kellemes estét kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.25. 15:30
Gratulálok, kedves Fényszóró Lány!

2019.05.25. 13:51
Köszönöm szépen! Még soha nem nyertem semmit versemmel! Smile

2019.05.25. 11:05
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.25. 10:43
Szép napot mindenkinek. Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 1
silberin
Tóth Györgyné: Egy kutya élete (2019. február)
Német juhászként születtem, egy kutyaházban, többen voltunk testvérek anyánk nagy szeretettel gondozott bennünket, megszoptatott megmosdatott, érdes nyelvével nyalogatott. Hozzábújtunk melegedni, nagyon jó életünk volt, mig egyszer elkezdtünk fogyni, eltűnt egy - egy testvérünk, már csak páran voltunk, mikor engem is elvettek a mamitól, beraktak egy autóba sokáig mentünk. Nagyon rosszul voltam, sírtam, hívtam a mamit, de nem jött .
Hirtelen megálltunk, felkapott a Félelmetes Nagy Ember és sietett a házba velem. Nagyon
megijedtem, csendhez szokott füleimnek túl nagy volt a zaj sokan voltak, mikor beleptünk, tűzijáték a tortán, mindenki kiabálta " Boldog szülinapot! "A Félelmetes átadott a fiúnak
- Tessék itt az ajándékod!
- Van kutyám! Ide nézzetek! Van kutyám!
Azonnal elkezdett szaladgálni, ugrálni velem, nem törődve azzal, hogy rosszul vagyok, félelmemben bepisiltem, vagyis nem be hanem a fiú ünneplő ruhájára, ettől olyan dühös lett, hogy jó messzire elhajított.
- Fújj de büdös! - át kellett öltözni neki.
Ettől kezdve már nem nagyon törődött velem, ha szerettem volna békülni, elzavart büdös dögnek nevezett. Ha jöttek a barátai akkor oda hívott játszottak velem, de figyelembe sem vették, hogy élőlény vagyok.
A házhoz ahova vittek tartozott egy kis udvar, ha nyitva volt az ajtó bementem, nagyon a kedvükben akartam járni, gondoltam jót teszek és talán jobban szeretnek, elloptam amit találtam. Papucsot, ruhát és szétrágtam, volt amit elástam a kertben, elültettem, ahogy tőlük láttam, hogy ássák a földet és beleraknak valamit.
Átszabtam a függönyt lerágtam az alját, hogy ne legyen olyan hosszú. Vártam, hogy megdicsérnek szorgalmas munkámért, de nem, ilyenkor előkerült a vessző ami nagyon suhogott mikor porolták a bundámat, közben kiabáltak.
- Rossz kutya! - dehogy voltam én rossz, csak tudatlan.
Akkor nagyon megharagudtak rám mikor a konyhában akartam segíteni lerántottam a terítőt az asztalról, gondoltam milyen jó lesz az udvaron húzogatni. A nagy csörömpölésre, mert rajt volt a sok tányér, ami persze mind összetört, bejött a Félelmetes, hozta a vasszőt és nagyon elpáholt vele, mindenem fájt alig tudtam odébb vánszorogni.
Nagy haragjukban döntöttek a sorsomról.
- Meg kell kötni! - az udvaron a nyakörvemhez láncot rögzítettek.
Ott voltam kikötve a tűző napon, enni adtak, vizet is töltöttek, tudtam inni, amig fel nem borítottam az edényt, nyüszítve könyörögtem, hogy engedjenek el, a lánc, húzza a nyakamat, de ők ezt nem értették.
Nem adták vissza a szabadságomat, rövidültek a napok, egyre nagyobbra nőttem, nagyon nehéz volt a lánc, próbáltam letépni, nem sikerült, nagyon bánatosan teltek napjaim.
Ha a fiúnak ismét jöttek a barátai elengedett. Jó volt ismét szabadon, végre mozoghattam, örömöm nem tartott sokáig, mert elkezdtek játszani velem, rángatták a farkamat, fülemet cibálták, valamelyik rám akart ülni nagyon nehéz volt, hirtelen nem tudtam mit tenni elkaptam a nadrágját, ami szét szakadt, megint nagyon kikaptam, kiabáltak velem, a fiú azt mondta:
- Nekem nem kell ilyen vadállat! Másik kutyát akarok!
Eldőlt hát a sorsom.
Jött Félelmetes, berakott az autóba és elindultunk, nem tudtam hova megyünk, már azt hittem visszavisz mamihoz, mikor hirtelen megálltunk. Az út egyik oldalán erdő, másik felől rét, sehol egy ház, ilyen helyen még nem jártam. Kiszállított, mondta, hogy fussak, nem kellett biztatni, futottam egy kört, mikor visszafordultam, láttam, hogy elindul az autó. Elment! Engem itt hagyott, gondoltam, majd visszajön értem. Ültem az út mellett vártam, éhes és szomjas voltam, sok autó elment, de ő nem jött, közben a napot is elvette a sötétség, éjszaka nagyon félelmetes hangokat hallottam az erdő mélyéből. Fújt a szél a levelek zizegve hullottak, ágak törtek recsegtek ropogtak.
Hideg volt, eleredt az eső nagyon fáztam, a bundám csupa víz lett, féltem egyedül a sötétben.
Nyüszítve sírtam, még kölyök vagyok, csak hat hónapja hogy a világra jöttem. Autók mentek, pocsolyák voltak az úton rám fröcskölték a sarat, nem csak vizes, hanem csupa sár is lettem.
Az elhagyatottság a magány még nagyobb súllyal nehezedett rám mint a lánc ami a nyakamon volt, már bele süppedtem a kétségbeesés sötét poklába, mikor ismét világos lett megállt egy autó mellettem. Kiszállt egy ember belőle, beszélt hozzám, hangja kedves volt, adott egy kiflit, megettem, mert nagyon éhes voltam, aztán még egyet, nagyon jól esett. Elővette a telefonját beszélt valakivel, nem sokára még egy autó jött, ebből már ketten szálltak ki, hívogattak, de féltem, hátha hozzák a vesszőt megsuhintgatnak vele, vagy ők is belém rúgnak mint a Félelmetes, menekültem volna de már ahhoz sem volt erőm.
Váratlan a nyakanra hurok került, hogy ne tudjak elfutni, jó meleg takaróba bugyoláltak beraktak az autóba és vittek valahova, ahol meleg vízben meg fürdettek, megszárítottak. Orvos jött és megvizsgált, hogy nem vagyok e beteg, tűvel megszúrt, vért is vettek, amit elvittek valahova.
Azt mondták karanténba kell rakni és majd meglátjuk, nem tudtam mi az, de nekem már mindegy volt. Teltek a napok, kaptam finom ételeket, gyógyszert, kikerültem a többi kutya közé, akikkel már tudtam együtt ugatni, elmondták, hogy menhelyen vagyunk, ha jönnek látogatók, valamelyikünk megtetszik azt hazaviszik lesz családja, otthona.
Ettől nem lettem valami boldog, mi lesz velem, ha másik Félelmetes jön, aki vesszővel ver és belém rúg ha rossz a kedve?
Egyik nap jöttek, apa anya és a kis szőke lány, nézelődtek, sok kutya volt aki jó gazdára várt, a kislány egyenesen hozzám szaladt, oda nyújtottá a kezét én megszagoltam, ő simogatta a fejemet, keze nyomán melegség futott át a testemen, éreztem mi összetartozunk, közölte szüleivel.
- Őt akarom! Ő az enyém!
Először nem lelkesedtek az ötletért mondták,
- Kislánynak nem való ilyen nagy kutya.
- Nekem akkor is ő kell!
Gyorsan lezárták a vitát, hozták a pórázt és már vezettek is az autóhoz, elindultunk az ismeretlenbe.
Megérkeztünk, kiszálltunk a háznál ahol laktak, nagy kert, az udvarban sok növény és furcsa lények, milyeneket még nem láttam. Először is egy szőrgombóccal találkoztam, ami nagyon ijesztő volt, még ugatni sem tudott, csak nyávogott és morgott, arrébb valami tollas kétlábú lények kotkodácsoltak, hápogtak. Meglepődtem mekkora a falka! Rájöttem ez lesz az új otthonom, nagyon szépen beszéltek velem, megsimogattak becézgettek, nem tudták hogy hívjanak. Neveket soroltak mire figyelek, mikor
Brúnó hangzott el felkaptam a fejemet oda mentem, azóta így hívnak. A gazdi elvitt kutyaiskolába, ahol megtanultam amit egy jól nevelt okos kutyának tudni kell, mert a gazdik nem tudnak értelmesen ugatni igy nekünk kell az ő nyelvüket érteni.
Gyorsan megbarátkoztam új gazdáimmal éreztem szeretetüket, már a család tagja lettem, sok finom falatot kaptam, nem volt vessző, senki sem rúgott belém, a kislánnyal nagyon szerettük egymást, játszottunk, labdáztunk. Gazdimami enni adott simogatott, a Vezér, minden szavát lestem.
Megbarátkoztam az udvar népével, békét kötöttünk Miuval, már nem morgott ha meglátott, bejött aludni a házamba. Sokszor mentünk négyen kirándulni, szaladgáltam, nem kellett félni, hogy ott felejtenek az út mellett.
Gazdimami gyakran ment futni, hogy az emberek miért futnak nem értettem, de mindig elkísértem, egyszer lemaradtam tőle, mert sürgős dolgomat csak a bozótosban elbújva illett elvégeznem, hirtelen mami hangját hallottam, hogy nekem kiabál.
- Brúnó! Brúnó! Segíts!
Futottam, ahogy a lábam vitt, láttam egy félelmetes ember bántja, a mamit tépi a ruháját, rángatja.
Felülkerekedett bennem az ősi ösztön az iskolában tanultakkal kiegészítve, elkaptam a támadót. A karját átharaptam nem éppen apró fogaimmal, most már ő ordított segítségért, de engem ez nem zavart, földre vittem, két mancsommal a mellére tapostam, fogaimat villogtatva morogva közöltem vele, ha megmozdul szét harapom a torkát. Elvoltunk így addig amig megérkeztek a rendőrök, kiket más arra futók hívtak. Gazdimami szólt, hogy engedjem el, elengedtem, de a rendőrök elől nem
menekülhetett, kattant a bilincs a csuklóján, nagyon megdicsértek, mondták,
- Okos, bátor kutya!
Haza mentünk, mami elmondta mi történt, finom falatokat kaptam mindenki engem ünnepelt, nagyon örültem azt hiszem felnőttem, meg tudom védeni a családomat, ahogy ők is engem!

Megkérdeztem Brúnót, mit üzenne az embereknek?

- Ne rakjanak láncot a kutyák nyakára, ha igen akkor próbálják ki a saját nyakukon, milyen az élet a lánc végén és ha úgy érzik kellemes akkor viseljék!
A másik: a kutya nem játék!
Mi is érző lények vagyunk, tudunk szeretni és nekünk is jól esik ha szeretetet kapunk!
524
BogIcu - 2019. február 02. 10:39:41

Kedves Magdi!

Az első gazdinak valóban nem való kutya, és nem azért, mert gyerek, hanem egyszerűen nincs lelkivilága. Nem a kutya a rossz, hanem az ember, ez örök érvényű igazság!
Örülök, hogy Brúnó megpróbáltatásai után szerető családra talált. Hűségével, odaadásával meghálál minden kedves szót, simogatást.

Nagy szeretettel olvastalak, gratulálok írásodhoz!Rose
Icu

6191
Magdolna43 - 2019. február 02. 09:18:26

Kedves Klari!
Köszönöm, hogy olvastad Brunóról szóló irásomat.
Gyerekkorom óta mindig volt kutyánk, most is van,mindig csodáltam hűségüket, okosságukat
Sok szeretettel,
Magdi

6081
varonklari - 2019. február 02. 08:15:23

Kedves Magdi!
Megható, ahogy Brúnó élettörténetét megírtad. Igazi jó sora lett, mert olyan emberekhez került, akik valóban állatbarátok. Gondolom, hogy van, vagy volt saját kutyád?
Szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.