Auerbachné Tóth Katalin: Christian
- Ne bomolj, Lil' C!
- Muszáj odamennem, Capt'n!
- Futás, ha mondom, nem hallod a szirénákat?

A két férfi nem emelt hangon, de mégis keményen vitatkozott. A Lil' C-nek nevezett férfi (becsületes neve Christian volt, de miután fiatal volt, rajta ragadt a "little" rövidítése is), tanácstalanul álldogált és nézett egy kétségbeesetten hadonászó nő felé. A Capt'n-nek nevezett férfi (vagyis captain, kapitány, a banda vezetője), ellenben rászorított Christian kezére, úgy akarta rábírni, hogy azt tegye amit ő mond.

A nő, akit Christian nézett, egy autó mellett állt. A piros kombi minden ajtaja zárva volt, a nő pedig hisztérikusan rohangált mellette fel-alá, miközben segítségért kiabált, miközben az autóból gyereksírás hallatszott. De ez New York, a legtöbb ember tudomást sem vett se a nőről, se a sírásról. Talán mert a nő fekete volt, ki tudja?

Christian döntött.

- Menj, Capt'n. Tudod jól, hogy nem köpök, akkor sem, ha nem sikerül lelépnem. Ismersz! Bízz bennem!
- Hát jó. De ha köpsz, akkor... - a kapitány jelentőségteljes mozdulattal húzta el a jobb mutatóujját a nyaka előtt, jelezve, hogy mit nem mondott ki.
- Megértettem. Köszönöm! - ezzel Christian kirántotta a kezét a kapitánya szorításából, és a nőhöz szaladt. Futás közben bújt ki a melegítő felsőjéből. Hogy már annak a csuklyája nem takarta, láthatóvá vált a félhosszú szőke haja. A felsőt lazán a derekára kötötte úgy, hogy ne látszódjon a csuklyája.
Közben a kapitányt elnyelte a város sok kis sikátorának egyike. A szirénaszó pedig egyre közelebbről hallatszott.

- Bennszorult a pici? - lépett oda Christian a nőhöz, a kocsira nézve.
- Igen. - nézett fel a nő. Ahogy a férfi, ő sem köszönt. Igaz, más-más okuk volt rá: a férfi azért, mert sietett, a nő pedig meglepődve, hogy valami mégiscsak segít neki. - Bezártam véletlenül, és a kulcs is benne van. Bobby még csak 8 hónapos, nem tudja kikötni sem magát, nem hogy kinyissa az ajtót! Tud segíteni? Vagy be kell törjük az autóm üvegét? Bobby mégiscsak fontosabb...
- Nyugalom, megoldom törés nélkül! - bólintott a fiatal férfi a nő felé, aki alig lehetett talán 5-6 évvel idősebb nála. Mégis, most a nő tűnt elveszettebbnek.

Christian körbenézett, és talált egy fém drótot a földön a kocsitól nem messze. Elkezdte hajtogatni, miközben a nő továbbra is a kezét tördelte, de már csendben nézte, hol a gyermeket az ablakon keresztül, hol azt, hogy mit csinál a férfi. Utóbbi néhány mozdulattal a kívánt formába hajtogatta a drótot, és az autó ajtaja mellett már be is tolta a vezető ajtajánál.

A szirénázás már egész közel szólt. Tipikus New york-i ezt már meg sem hallja, hiszen állandóan szól egy ekkora városban valami: hol a mentők, hol a rendőrök, hol a tűzoltók, az esetleges autó- és üzletriasztókról nem is beszélve. Csak Christian érezte úgy, hogy a sziréna lassan a feje mellett szól. Próbált arra koncentrálni, hogy kinyissa az ajtót, lehetőleg minél hamarabb.

Egyszer csak az ajtó kattant egyet, és kinyílt.

A sziréna elhallgatott.

- Köszönöm, köszönöm! - A nő szavai ugyan Christian-nak szóltak, de már ugrott is, hogy a központi zárat nyitva kivegye a gyermekét a hátsó ülésről.

Christian már épp szó nélkül el akart tűnni, mikor meglátta az autó mögött álló rendőrautót, két rendőrrel. Csak nézte őket, és azon gondolkodott, hogy mit csináljon? Az - egyébként illegálisan tartott - fegyverét takarta a derekára kötött melegítője, és különben sem akarta volna a nőt veszélyeztetni. Így csak farkasszemet nézett a rendőrökkel. A rendőrök lassan odasétáltak.

- Mi folyik itt, asszonyom? Bántotta önt ez a férfi? - fordult az idősebbik, jó 40-es, vörös hajú, tipikusan ír kinézetű rendőr a nőhöz.

A nő Christianra nézett, és a gyermekét magához ölelve megrázta a fejét:

- Dehogy is, biztos úr! Segített nekem kiszabadítani a fiamat az autóból!
- Úgy? Mi pont két autótolvajt üldöztünk, akik gyalog menekültek erre. Mindketten fekete nadrágban, fekete kapucnis pullóverben voltak. - mérte végig jelentőségteljesen Christian-t, a piszkosszürke pólójában, fekete nadrágjában, fekete felsőjével a derekán. - Nem lehet, hogy te vagy az egyikük, akit keresünk?

Christian nagy levegőt vett. "Itt a vége, a rendőr tudja, hogy én voltam az egyik! De akkor sem fogom a csaj életét veszélyeztetni az ellenállással.! Néger, nem néger, ő is ember! Feladom. Capt'n-nek igaza volt, nem kellett volna megállnom. Akkor ennyi volt..." De mire ki is mondta volna, hogy ő volt valóban az egyik tettes, akit a rendőrök üldöznek, a nő megelőzte:

- Na de biztos úr! A fiatalember már vagy 10 perce itt áll mellettem és próbálja kiszabadítani a fiamat! Így nézne ki egy bűnöző? Menekülés helyett ugyanazt csinálná, amiért üldözik?

A rendőr végigmérte a férfit és a nőt. Látszott, hogy a nő szavai nem győzték meg teljesen. Nézte őket vagy egy percig, majd lassan elmosolyodott, és közölte:

- Fiam, most az egyszer nem feszegetem a kérdést. De legközelebb nem leszel ennyire szerencsés. - azzal hátat fordított nekik, visszaült a rendőrautóba, és továbbálltak.

A nő csodálkozva nézett a férfira:

- Hát tényleg téged kerestek?
- Igen, asszonyom... Köszönöm! És legközelebb legyen óvatosabb az autóval!

Megsimogatta egy óvatos mozdulattal a kisfiú fejét, majd vissza sem nézve elfutott. Talán mert ő is segített, most az egyszer az őrangyala is segített neki, és nem hagyta, hogy a rendőr elkapja. De tudta, aki ebből él, az bizony előbb-utóbb a börtönben köt ki. Christian hálás volt érte, hogy neki nem most kellett a rácsok mögé mennie...
4204
pathfinder - 2019. február 28. 16:01:38

Kedves Ida!

Én is elgondolkodtam azon, hogy vajon mitől lesz valaki bandataggá, mi viszi a bűnbe. Mert sokszor valóban nem a pénz a motiváció, mint sokan gondolják... Ki tudja, lehet hogy Christian is átgondolja saját életét. Kívánom, hogy ne legyen legközelebb, amikor szemtől szemben áll a rendőrrel.
Köszönöm szépen, hogy itt jártál és megtiszteltél azzal, hogy elolvastad és írtál nekem!

Köszönöm! Szeretettel:
Kata Heart

2678
Emperor - 2019. február 28. 15:40:21

Kedves Kata!

Nagyon kedves történetet írtál. Ki tudja, mi visz rá egy embert olykor a rablásra... lehet, hogy belül emberibb annál is, aki sosem lopott. Talán egy ilyen esemény, egy ilyen találkozás, vagy az, hogy megúszta, de többé nem kockáztat... lehet, ez egy olyan pillanat, hogy megtér, mert segített valakin, s jó dolog másokon segíteni.
Nagyon tetszett!

Szeretettel,
Ida

4204
pathfinder - 2019. február 28. 09:31:30

Kedves Magdi!

Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaidat és hogy olvastál!

Köszönöm szépen:
Kata Heart

4204
pathfinder - 2019. február 28. 09:29:35

Kedves Maria!

Örülök, hogy itt jártál és olvastál! Mostanában én is ritkábban jövök csak, sajnos.

Köszönöm szépen a kedves szavaidat:
Kata Heart

6191
Magdolna43 - 2019. február 25. 16:56:12

Kedves Kata!
Szórakoztató történetedhez szeretettel gratulálok.
Magdi

5555
Maria HS - 2019. február 25. 16:38:15

Kedves Kata!
Ritkán tudok itt lenni, de ilyenkor szeretettel olvasom írásodat...tetszett, gratulálok: Maria

4204
pathfinder - 2019. február 25. 14:16:50

Kedves Babu!

Érdekes,h a szereplők nálam maguk irányítanak... Én azt akartam, hogy a rendőr kapja el a fiút... De ő most elengedte. Legalább nem lett szomorú a vége, mint a Kivégzésnek, amiért kaptam sokat tőletek Wink
Köszönöm szépen, hogyHeart itt jártál és írtál nekem!

Szeretettel köszönöm:
Kata

5548
babumargareta - 2019. február 24. 17:42:33

Drága Kata !
Nagyon kedves torténetet hoztál nekünk !
Minden jó ,ha a vége jó !-szólásnak itt
nagy jelentősége volt .Wink
Szeretettel gratulálok kedves, érdekes irásodhoz.....Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.