Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.03.24. 09:39
Legyen szép napsütéses a pihenő napotok! Éva Rose

2019.03.24. 09:09
Szép napot kívánok! Wink Miklós - Kedves Józsi, küldtem pár napja egy javítási kérelmet az e-mail címedre. Smile

2019.03.23. 23:55
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.03.23. 20:53
Szép estét mindenkinek! HeartMiklós

2019.03.23. 20:40
Szép éjszakát kívánok szeretettel ! Heart

2019.03.23. 18:38
Jó éjszakát mindenkinek!!! Rose

2019.03.23. 15:02
Szépséges szombatot mindenkinek! Smile

2019.03.23. 11:21
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.03.23. 09:22
Kellemesen eltöltött hétvégét kívánok Mindenkinek! Smile Rose

2019.03.23. 06:50
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose https://www.youtu.
..qX8Sx_UZS0

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: RozaBraun
» Online vendégek: 1
» Online tagok: 0
Bakos József: Esti mese
Az ajtó üvegén keresztül a kislány jól látta nagyapja alakjának sziluettjét. Csendesen lenyomta a kilincset, és benyitott. Apró kis lábai puha szőnyegbe süppedve közeledtek az íróasztal felé, ahol az őszes hajú férfi a számítógép monitora előtt viharos gyorsasággal gépelt a klaviatúrán. Új történet volt születőben.
A kislány puhán, csendesen lépkedett a félhomályban, még a lélegzetét is visszafojtotta. Göndör, barna hajfürtjeit, amelyek játékosan arcába hullottak minden lépésnél, többször is félresöpörte. Most nem tartották színes csatok, és hátul sem volt copfban összekötve.
Amikor már csak karnyújtásnyira volt, felemelte a kezét, és puha kis tenyerével befogta a férfi szemét.
– Találd ki, hogy ki vagyok! – suttogta két kis kuncogás között.
– Várjunk csak… – töprengett játékosan nagyapa. – Szellem nem lehetsz, mert azok ide-oda suhannak. Az éjszakai manócskák csak éjfél után bújnak elő, a vuclik az ágy alatt laknak, és félnek az emberektől. Akkor nem lehetsz más, csak az én édes kisunokám – mondta, majd megfordult, és egy mozdulattal az ölébe emelte a kislányt. Belenézett hatalmas, barna, mosolygós szemeibe, és pajkosan összeráncolt homlokkal kérdezte:
– Mi járatban errefelé, kisasszony? Álomország zárva tart?
A kislány nagyapó nyakába csimpaszkodott, két kis puszit nyomott mindkét oldalról az arcára és csak utána válaszolt.
– Nem tudok aludni. Mesélsz nekem Borzi úrról?
Nagyapó felállt, és karjában tartva unokáját a másik szoba felé indult.
– Nem is tudom… Már mindent elmeséltem róla.
– Nem is igaz! Mindig vannak új meséid – hízelgett a fitos orrú éjszakai látogató.
– Hááát, végül is van még egy történet, amit eddig nem mesélhettem el.
– Miért? – kerekedtek ki a kislány szemei.
– Hmm. Nagyon titkos mese. Csak jó kislányoknak mesélhető el.
– Én jó voltam. A répát is megettem ebédnél, és kezet is mostam. A vacsoránál pedig csak egy kicsit játszottam a sültkrumpli katonákkal.
Mindketten elnevették magukat.
– Na jó, legyen! – egyezett bele nagyapó, és az ágyba fektette a kislányt, majd betakarta a Micimackós paplannal, megsimogatta kerek kis arcát, és belekezdett a történetbe: – Egyszer, egy szép napon Borzi úr úgy határozott, meglátogatja vauföldön lakó legkisebb testvérét…

***

Amikor a mese végéhez ért, az édes kis arcot nézte. A kislány csukott szemmel, kipirult, boldogságtól csillogó arccal pihent. Egyenletesen szuszogott. Nagyapó nem figyelte, mikor aludt el, de a történetet befejezte, nem hagyta félbe.
Csendesen felállt, lekapcsolta az éjjeliszekrényen álló lámpát, apró léptekkel kisétált a szobából, és visszaült a számítógép elé.
– Ne maradj fent sokáig! Reggel te viszed iskolába Évit! – lépett be felesége, tenyerét végigsimítva az őszülő hajfürtökön.
– Írok még egy-két oldalt, valami eszembe jutott, és megyek én is aludni – fogta meg a puha, kissé ráncos, de még mindig bársonyos kezet, és apró csókot adott rá, majd felállt, és megölelte az asszonyt. – Jó éjt, drágám!
– Jó éjszakát! Siess hozzám, még a manók érkezése előtt! – mosolyodott el a nő, és elindult a hálószoba felé.
Az író leült, nyitott egy üres oldalt, és lenyomta az első néhány billentyűt. Az új kötet címe megszületett:

„Napló az utókornak”
6266
Katinkakata - 2019. február 22. 21:25:25

Kedves Józsi!
Szívet-lelket melengető történetedet öröm volt olvasni. Eszembe jutott drága nagyapám, aki téli estéken kukorica morzsolás közben mindig mesélt nekünk.
Szeretettel gratulálokSmileKata

5548
babumargareta - 2019. február 22. 16:47:34

Kedves Józsi !
Ilyen szép történetet csak az tud irni ,akinek unokája van !
A nagypapákat különösen szeretik az unokák !
Kedves történetedet szeretettel olvastamIn Love unokámra gondolva !
Babu

1403
titanil - 2019. február 22. 16:39:23

Kedves Józsi!
Az élet legszebb pillanatai, amikor a nagyapa és az unoka együtt töltenek, különösen, amikor a szép mese az unokát álomba ringatja. Erről az aranyos történetről eszembe jutott az Állami Áruház című film, amikor Gózon Gyula mesélt az unokájának...
Sok szeretettel olvastalak: Magdi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.