Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Kovács Annamária: Lufi
A házak között megült a szmog, az ég borús volt és szitált az eső. A domb tetején lévő pad elé korlátot építettek - a vason csüngő vízcseppek várták, hogy leeshessenek, de szétlapította őket egy görcsös kéz.
A kéz megkapaszkodott a korlátban - az ujjvégek elfehéredtek, lefolyt róluk a víz. A nő felnézett az égre, majd le a városra és elkezdett üvölteni. Hang eleinte alig jött a torkából, de a hangszalagok erőre kaptak, és egyre inkább kiszakadt belőle. A nő megtörölte a száját, lerázta kezéről a cseppeket.
A fiú a pad előtt állt és a nő mögül nézte a várost. A nő hátrafordult hozzá és pár másodpercig némán nézték egymást.
- Akkor ennyi - igaz? - kérdezte a nő - Menni akarok - ezt szinte súgva mondta, egészen melegen.
- Igen, már itt az ideje - bólintott a fiú. Fejébe húzott kapucnijáról lecseppent az eső.
- Köszönöm - mondta a nő és lágyan megsimította a fiú arcát.
Felkapta a padról kézitáskáját és elkezdett lefelé ballagni a járdán - halványan mosolyogva. A fiú visszaült a pad támlájára. Zsebéből egy lufit vett elő, felfújta, megkötötte, majd elengedte. Utána a térdére támaszkodva nézte kapucnija alól a várost. Keze arcába fúródott, feltúrva rajta a bőrt. Az eső még inkább rázendített; az arra járók siettek és nem néztek rá.
Egy magas, aktatáskás, kopaszodó férfi mégis odalépett.
- Miért ülsz itt? Megázol.
- Utálom a világot- felelte a fiú.
- Utálod?
- Maga nem? - nézett végig a férfi kopott táskáján, szürkülő haján és megtört arcán.
- Nem én… nem- vágta rá, majd elnémult. Zavartan állt a fiú mellett, arrébb rúgott egy kavicsot. Nemsokára felült a támlára ő is. - Én is utálom- mondta és a tenyerébe rejtette az arcát. Az aktatáska lecsúszott a földre - fémesen koppant.
- Utálhatjuk együtt - ha akarja - nézett rá kedvesen.
Kezet fogtak és onnantól kezdve együtt utálták a világot. Az eső lassacskán elállt és kisütött a nap. Zoknijukból kifacsarták a vizet és a többi ruha is szépen lassan megszáradt. Néha beszélgettek pár szót, de inkább csak utálták a világot. Egyszer a férfi elkezdett mocorogni és valami olyasmit morgott, hogy most már kiutálta magát, de a fiú megfogta a vállát és kérlelően nézett rá.
- Csak még egy kicsit maradjon. Még nincs itt az ideje, hogy menjen - mondta. A férfi végül visszaült, mire a fiú rámosolygott.
Pár héttel később már négyen voltak.
Egy öregasszony is csatlakozott, aki fejkendővel a fején, nagy szatyrokkal járt arra. Lihegett, homloka fénylett az izzadtságtól. Csak pihenni ült le a padra, de kicsit később felküzdötte magát a fiúhoz és férfihez a pad támlájára és velük maradt. Fejkendőjét a szemébe húzva nézte a várost. Az elején még folytatta a kötést, amit mindig magával hordott, de végül csak hagyta. Időnként az ujja köré csavarta a fonalat és egy-egy csomót hagyott rajta. Mindegyiknél motyogott valamit, amit csak ő értett.
A negyedik alak egy fiatal lány volt, gimnazistaforma. Szakadt farmert és topot viselt, fogát összecsattintva rágózott. Egy reggel a parkon vágott át - cigizett és a kávéját itta, miközben ment az iskola felé. Amikor meglátta a padon ülőket habozás nélkül lefordult a járdáról és felült a néni mellé. A néni megkínálta egy kis cukorkával, amit elfogadott, ő pedig megkínálta a nénit egy szál cigarettával, amit a néni elutasított, de a férfi kért.
Eltelt egy tavasz és egy nyár is. Már az őszben jártak és az eső a körülöttük lévő avarra esett.
- Megint ki kell csavarni a zoknikat- szólalt meg a férfi.
- Nem vagytok éhesek? - kérdezte a néni.
- Már egy ideje itt vagyunk. Nem csinálunk valamit? A fenekem is zsibbad- nézett körbe a lány és próbált egy ázott cigit meggyújtani.
- Igen, csinálhatnánk valamit- sóhajtott fel a férfi.
- De hát csinálunk- felelte értetlenül a fiú. - Utáljuk a világot. Nem elég ez?
- Hát... már nem az- bökte ki a férfi egy kis hallgatás után.
A völgyből felnézve egy domb látszott. A domb csúcsán egy korlát volt és mögötte egy pad. A domb tetejéről feltörő üvöltéseket még az eső zaja sem tudta elnyomni. Nem sokkal azután, amikor már ismét csak a vízcseppek toccsanása hallatszódott, három lufi szállt fel a dombról, hogy elvesszen az égben.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.