Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.20. 13:08
Kedves Szerkeszto Ur! Az utolso foltett versemnel a cimnel a kekkel szobol egy "k" eltunt. Nem tudom hogyan javithato? Udvozlettel: Maria

2019.05.20. 07:23
Szép napot és hetet kívánok, mindenkinek, szzeretettel, Magdi

2019.05.19. 23:33
Szia Józsi! Levél ment, Smile

2019.05.19. 22:23
Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.19. 21:10
Szép álmokat kívánok szeretettel Mindenkinek! Heart

2019.05.19. 20:18
Magdolna 43 Szép estét kívánok Rose!

2019.05.19. 02:06
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.18. 18:13
Szép délutánt mindenkinek! HeartMiklós

2019.05.18. 17:01
S Heartzép napot kívánok szeretettel!

2019.05.18. 11:41
Szép napot, Jó hétvégét mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: Freyvirag
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Szabó Benjámin: Démon
Az egész egy félelemmel kezdődött. A fiatal fiúnak a legnagyobb félelme a kutya volt. Mindig is vérengző szörnyetegeknek tartotta őket, akik csak fájdalmat tudnak adni. Így is érzett akkor is mikor egy vaskerítés előtt állt. A kerítés túloldalán pedig egy hatalmas nagy éj fekete komondor volt, aki egyfolytában csak ugatta a srácot. Az ugatás közbe ki-ki villantotta a csont fehér hegyes fogait. A fiú inkább tartotta a távolságot a kerítéstől és úgy ment el. A komondor még egy darabig ugatta őt, hallotta a hangját messziről is.
Minden egyes nap ezen az útvonalon kellet átmenni, hogy az iskolájába érjen. Minden egyes nap megugatta a komondor a srácot. Az egyik napon éppen hazafelé tartott egy nehéz nap után az iskolából és elfelejtette, hogy már annál a kerítésnél jár, így nem kerülte el távolra, hanem mellette sétált el. Ezt a kutya ki is használta, mert szinte halálra ijesztette a srácot, annyira, hogy a mobilja is kiesett a kezeiből. Éppen kint volt a kutya gazdája is, aki egy öregember volt. Egyedül élt a házába, szinte senki se volt neki csak a nagy komondor kutyája.
- Nem harap, kedves! - mondta a srácnak, aki éppen szedte felfele a darabokra esett telefonját - Csak védelmez engem - és ezzel letette a komondor tálkáját teli finom falatokkal.
- Biztos! - szólt vissza a srác a hangjában hallatszódott egy kicsit a félelem.
- Tudod, a neve Démon. De ne tévesszen meg a neve, ugyanis Ő az én angyalom.
- Oké - közben összerakta a széthullt mobilját - Nos, viszlát - és elindult, de a kerítés sarkából visszanézett - Szia Démon!
Az egyik hétvégén gördeszkával ment el Démon kerítése előtt, de a kapuja egy kicsi résre volt nyitva hagyva. Ki is használta ezt a lehetőséget a kutya és kijutott a kerítés mögül, elkezdett szaladni utána. A srác jobban belehúzott a tempóba, de Démon csak futott utána. A félelmet a srácban kezdte felváltani valami más érzés. Kellő távolságtól Démontól visszakísérte a kerítéshez, de akkor valami borzalmas történt. Az idős bácsit éppen a mentőbe tették befele. A kutyája odaszaladt hozzá, de mentősök elkergették onnan. Futott a mentő autó után kitartóan, de hiába, az gazdája sohasem jött vissza.
Napok teltek el azóta, Ő még mindig várja, hogy a gazdája visszajöjjön érte. Ott ült hűségesen a kapun belül, bár nyitva volt, de nem hagyta el a területét. A srác minden egyes nap figyelte, hogy még mindig ott van, hűségesen várja haza az életét. Kezdett meglátszódni rajta az idő, a szőre nem volt kezelve, soványodott is. Nem bírta tovább a fiú és az egyik nap vitt neki ételt, igaz még csak a kapu bejárata elé tette le, de sajnos a kutya nem foglalkozott vele. A szomorúságtól, hogy az, akit mindennél jobban szeretett, egyszerűen elhagyta. De a fiatal fiú nem adta fel a küzdelmet. Minden egyes nap napi kétszer, mikor ment az iskolába és mikor jött haza fele mindig vagy adott neki élelmet vagy vizet. Most már megmerte simogatni a legnagyobb félelmét és ezzel meg is szűnt a félelme. Felváltotta a szeretet és ezt érezte Démon is és elkezdett enni és inni. Mikor meglátta a srácot akkor már nem ugatta, mint mikor az elején, hanem csóválta a farkát. A kezeiből vette el a falatokat, simogatta és játszott vele.
Az egyik játszás után nem ment vissza a kerítés mögé. Követte a srácot és észrevette.
- Gyere, Démon! - és ezzel most már együtt mentek haza. Lehet, hogy a srác szeretete mentette meg a halálos szomorúságtól és ennek hála jeléül Ő oda adta neki az életét. Most már megint volt kiért élnie Démonnak.
Otthon megfürdette most már a saját Démonját és adott neki egy kis ajándékot. Egy fehér nyakörvet volt rajta egy szív alakú medállal, amibe Démon volt írva. Feltette a nyakára és innentől a srác lett a gazdája.
Nagyokat játszottak együtt. Adott neki egy foci labdát. Imádott vele focizni. Szinte a labdáért még a fára is felmászott meg a létrára is. Újra megtalálta a boldogságot Démon.
- Nézzük ki a gyorsabb! - órákig tudtak szórakozni egymással a srác és Démon. Tanított neki különféle trükköket, amit sikeresen meg is tanult, ahhoz képes, hogy már nem volt fiatal kutya.
Elkezdődött az iskola ismét és a srácnak mennie kellet. Mivel barátságos környéken éltek így megengedte Démonnak, hogy minden nap elkísérje a buszmegállóig. Egy idő után megjegyezte, hogy a gazdája mikor tér vissza hozzá és onnantól kezdve nem csak kikísérte, hanem minden délután ott várta a buszmegállóba élete szerelmét, mert ilyen szemmel nézett a srácra. A fiú is örömmel szállt le a buszról, tudva, hogy a Démonja már ott várja őt. Néha egy nehéz iskolai nap után a kutya lehelt ismét bele életet. Egymásra találtak.
De aztán jött a sötétség ismét. Egy nap, mikor leszállt a délután a buszról, Démon nem volt ott. Körbenézett kereste a kutyuskáját, de nem látta sehol. A távolba egy tömeg kezdett gyülekezni valami körül. Ott sietett, hogy Ő is megnézze.
Mikor a tömeg között megpillantotta, hogy mi körül gyűltek oda, akkor minden összeomlott. Félre lökte az előtte állókat, hogy közelebb kerüljön Démonhoz. A saját kutyája feküdt a földön, a fekete szőrén ragyogtak a vérfoltok a napon. Nagyon nehezen szedte a levegőt a kutya. A srác letérdelt mellé és elkezdtek a véres földre hullani a könnycseppjei. Simogatta a fájdalmakkal teli testét a kutyának.
- Démon! - ejtette ki a száján, de a mellettük lévő személyek nem igen érthették, mert a sírás miatt elcsuklott a hangja. Démonnak a fehér nyakörve már felszívta a vérét. A szív alakú medált is összemaszatolta.
Gyorsan a kezei közé fogta a szenvedő kutyust és felemelte, akár milyen nehéz is volt. Kitört a tömeg közül és elkezdett vele futni. A szerencséje az volt, hogy a buszmegállóhoz közel volt egy állatorvosi rendelő. Rohant vele, ahogy csak tudott, nem számított, hogy már a mai nap alatt lefutott pár kilométert testnevelés órán és csak arra vágyott utána, hogy otthon tudjon pihenni.
Elérkezett a rendelőhöz, de már nem volt nyitva. Hogy lett volna már ott az állatorvos este hat óra után. Nem bírta tovább, óvatosan letette a járdára. A fehér pólóját összekente a vér, de nem foglalkozott vele. A kezei is tiszta olyan volt. Az utolsó erőfeszítésébe még Démon a gazdája szemeibe nézett.
Lezajlott előtte minden, ahogy megismerte a srácot. Ahogy kiszökött utána, mikor kerékpározott. Az, hogy Ő kitartott mellette, mikor az öregember elment. Az első falatra, amit kapott tőle, az első simogatásra, az első ölelésre. Látta az örömtől való mosolygós srácot, ahogy játszott vele, megfürdette, futott a busz mellől hozzá, mikor leszállt. Az utolsó, amit látott és érzett, az miképp oda adta neki a nyakörvét a nevével jegyzet medállal. Nem érzett most már fájdalmat, mert tudta, hogy igaz Ő most elmegy, de mindig élni fog a fiú szívében. Hallotta, ahogy még mindig szólítsa a nevét, de egyre távolabbról és gyengébből. Egy utolsó könnycsepp csordult ki a szemeiből és végett ért.
A fiú ebből nem érzett semmit, nem tudta, hogy ezeket gondolta Démon, csak azt tudta, hogy a legelső és legszeretőbb társa nincs többé. Hulltak a könnyei a szemeiből, némelyek rá Démonra. Magához szorította az eltávozott barátja testét és csak pityergett. Neki is előtörtek a szép, boldog emlékei róla. Ahogy nézte Őt a kerítés mögül, ahogy simogatta a hasát, ahogy futkostak a zöld füves földön.
Ő miatta győzte le félelmét a kutyák iránt. Démon tanította meg, hogy nem vérszomjas vadállatok, még ha annak néznek is néha ki, hanem csupa szív szerető élőlény. A határtalan vidámságot, szeretettet amit kitudott fejezni iránta. Démonnak Ő volt a tökéletes társa. Nem azért barátkozott vele, hogy utána cserébe várjon is valamit. Nem! Démon csak maga miatt szerette, képes volt a saját élete elé helyezni a társát, mivel nem gazdája volt, hanem valami sokkal több. Valami, amit emberi ésszel nem lehet felfogni, megérteni. Neki nem kellet sok drága finom cuccok. Nem vágyott semmi másra csak arra, hogy a társával legyen. Ez teljesült is neki. Elvesztette az egyik társát, de megtalálta a másikat is. Nem veszett el a szomorú sötétségbe, hanem rá talált a fény. Ezt köszönése jeléül Ő meg bearanyozta a srác mindennapjait, mivel nem tudott mással megköszöni neki, így oda adta az életét, Ő miatta élt tovább. Egy kutyának nem kell luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák. Beéri egy útszéli talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. Ő csak szeretetet kér és ad. Nincs benne irigység, rosszakarat vagy gyűlölet. Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre, és nem leli örömét a bánatomban. A kutyának csak egy célja van az életben: elajándékozni a szívét és Ő neki adta.
Még mások elvesztek volna az élet rossz pillanataiba, addig Ő felismerte a benne lévő jókat. Ami inspirációt nyújtott neki tovább, hogy elérje az álmait. Ezt felhasználva küzdött az életben. Sikeresen elvégezte a középiskolát. Az álmait megtartva tovább ment állatorvos felé, hogy senki mással ne történjen olyan, mint vele. Még folyamatban van a tanulással, de már most önkénteskédik a falujába.
Így nem is egy ártatlan kis életet mentett meg az elmúlástól. Mikor segít nekik, akkor érzi, hogy jót cselekszik. Tudja, hogy odafent figyeli a Démonja és boldogan nézi, amit elért. Ezért Ő sem feledkezik meg róla. Mindig az egyik zsebébe ott lapul a szív alakú medál.
Hogy honnan tudom mind ezt. Onnan, hogy az a srác én magam voltam. Ő volt az saját angyalom, mert néha az angyalok szárnyak helyett bundát és négy lábat választanak. Ő egy valódi álom volt.
Mert az élet álmokat teremt. Az álmok életet teremtenek.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.