Szigeti Kristóf: Sztornó
Seleznyik megunta a beszédet. Megunta a dumát meg a rizsát. Ingerült lett a bekezdésektől és a mondatoktól. Írtózott a betűktől, a hacsektól, a tildétől és az umlauttól. Elhatározta, hogy összeszámolja és rendbeszedi a legszükségesebb szavakat. Tételesen feljegyzi a legfontosabbakat a világ nyelveinek mindegyikét tekintve. A többi dolog nélkül meg csak meglesz valahogy. Gondolta először, mivel azonban nem beszél idegen nyelveket, úgy döntött, hogy a magyar nyelv mélyeibe fogja beleásni magát..
Hogy elhatározása komolyságát bizonygassa, napokig nem evett és nem ivott, íróasztala lámpájának sovány fényében töltötte minden idejét. Lexikonok, kódexek és értelmező szótárak tömegén rágta át magát, kigyűjtve a legfontosabb a szavakat, melyekkel az összes kérdés megválaszolható. Egy hét nem több, míg megversenyeztette és összemérette őket. A végén telt lelkesedéssel olvasta fel magának, ahogy berregnek, bugyognak és hömpölyögnek a legfontosabb szavak.
Az időközben elhanyagolt teendőinek súlya már a lépcsőfordulóban utolérte. Megígérte, hogy leviszi a megözvegyült Csepcsi néni vizsláját a futtatóba. Már csak messziről hallotta, ahogyan felelőtlen fráternek nevezi, amiért szó nélkül otthagyta. Barátnője (S. Lili, maszkmester, kontyolt, csacska) megjegyezte, hogy ő szereti és fontosnak érzi azt az ízt és lendületet, ahogyan neki udvarol. A városban tett séta közben jött rá, hogy bizony a gitárról a húrt, az autóról a dudát, a villát meg a kést, a váratlan izgalmakat és még néhány szép mozdulatot mind lefelejtette a listájáról.
Növekvő aggodalmának több tetőpontja is volt. A túrótortából is kihagyta a málnát. Magyar létére megfeledkezett a tejfölről és a paprikáról. Szégyelte magát, hogy röpke napok alatt írtotta ki a hazai állat- és növényvilág nagyrészét, vette semmibe a fizika törvényeit, tette értelmetlenné a hazai irodalmi remekműveket. A csét és az emmet száműzni az ábécéből pedig gyermeki felelőtlenségre vall. Miután hazaért, szégyenében magára zárta az ajtót, leengedte a redőnyt és visszaült az asztala elé. A lapot maga elé vette és keresztbe áthúzta.
Mindig tudni, hogy mi a fontos, gondolta, majd lefeküdt, mert tudta, hogy azt, amit ma simán elrontott, holnap már nehéz lesz visszacsinálni.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.