Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.26. 07:09
Kedves holnapos társaim! Belekezdtem egy írásba de idő hiányában nem tudom folytatni.Elveszik
az irásom Ti hogy csináljátok? Van jó ötletek? Szív... Bővebben

2019.06.26. 07:01
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose

2019.06.25. 23:12
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.25. 19:12
Kedves Józsi! Megérkezett a jutalom antológia könyv. Nagyon szépen köszönöm! Szép estét!

2019.06.25. 15:30
További szép napot kívánok! Rose

2019.06.25. 14:35
Kellemes szép napot kívánok mindannyiunknak! Smile Coffee cup

2019.06.25. 13:42
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.06.25. 13:42
mamuszka, a regisztrációd nem törlődött. Ha belépésnél elütés vagy más hiba lép fel, nem tudsz belépni.

2019.06.25. 13:32
Kellemes délutánt olvasók, alkotók! Éva Rose

2019.06.25. 13:24
Kedves Józsi! nem értem, miért törlődöt tismét a regisztrációm. Szerencsére mostmég visszafogadott. Segítségedet köszönöm Sarolta

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: kttimi
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Kacsó Krisztina: Álarc: Nyolcadik történet (2019. március)
Álarc

Kati csalódottan rakta le az ódivatú mobiltelefont az előtérben álló nyikorgó asztalra. Forró könnyek égették az arcát. Az apró gyöngyöknek kinéző könnycseppek szenvtelenül siklottak le a nyakán, hogy aztán pacát hagyjanak a kopott rongyszőnyegen. Az asszony egy elnyűtt mackónadrágban és egy fehér, valaha szebb napokat látott pólóban támaszkodott a falnak. A hátát jólesőn hűtötte le a jéghideg téglafal, mégis egész testében reszketett. Arcát tehetetlenül és kétségbeesetten temette egyik kezébe, míg a másikkal csapzott hajába túrt. Még tegnap mosta meg, de máris úgy nézett ki, mint egy madárijesztő. Sampon és mindenféle kencefice nélkül kellett megoldania a tisztálkodást, ezért hiába fürdött, másnap ismét úgy nézett ki, mintha az utcán töltötte volna az éjszakát.
A reményvesztett asszony az asztalkához kúszott, hogy megnézze mióta ült a hideg folyosón. Idegesen kapott a fejéhez, amikor meglátta, hogy már dél is elmúlt. Erőt vett magán és a konyhába igyekezett. Hevesen tépte fel a szekrényajtókat. Zsemlemorzsa, egy kevés liszt, édespaprika és egy csészényi kristálycukor volt a készletük. Görnyedt testtartással térképezte fel a hűtő tartalmát is. Párizsi, tojás, lecsókolbász, savanyú uborka. Elfintorodott. Úgy látszik a mai menü is rántott párizsi lesz. A gyerekek szeretik, de nem adhat nekik mindig ugyanazt. A gondolattól, hogy a szegénység ismét KO-val győzött, legörbült az ajka. Már majdnem ismét elkámpicsorodott, amikor kulcscsörgést hallott. A legelbűvölőbb mosolyát öltötte magára. Balázska nem láthatta, hogy az anyja az élet nevű darálóban vergődött, ezért a legideálisabb anyai maszkot vette fel, amelyet eddig még egyik gyermeke sem látott.
Kati a gyerekszobába terelte legkisebb csemetéjét arra biztatva, hogy kezdjen a leckéjéhez és mire befejezi, addigra a többiek is megérkeznek, hogy aztán együtt vacsorázzanak. A 10 éves gyermek még nem volt éhes. Három testvérével ingyen ehettek az iskolában, ahol sokkal finomabb ételeket szolgáltak fel nekik, mint amelyet az anyja valaha is főzött.
***

Kati a lehető legvékonyabbra szelte fel a párizsit, hogy mindegyik gyermeke legalább egyszer repetázni tudjon. Norbi, a legidősebb épp az előbb hívta, hogy a barátnőjénél tölti az estét, akinek az anyja meghívta raguvacsorára. Kati vegyes érzései úgy kavarogtak a bensőjében, mint őszi falevelek a szélben. Egyrészt örült, hogy a többi gyermekének több étel jut, de mérhetetlen szomorúság is lakozott a szívében, mivel a 17 éves kamaszfiú már alig töltött otthon egy kevéske időt. Arra hivatkozott, hogy szerelmes, de az asszony tudta az igazságot. Nem bírta maga körül a nyomort, ami félig felnőtt testét már csak nem olyan élvezettel nyomorgatta, mint az anyjáét.
Az asszony összesen 20 karika párizsit panírozott be gondosan. Elégedetten dőlt hátra a széken, hogy kiszámolja mennyi fog elfogyni, mivel bízott benne, hogy még reggelire is marad az estebédből.
- A 10 éves Balázska kettőnél többet nem bír megenni. Józsika 12 éves, ő fociedzésen van, bizonyára éhesen fog valamikor hat körül beesni az ajtón. A kis Kati 14 éves, de épp abban a korban van, amikor tetszeni akar a fiúknak, így ő sem fog sokat enni - motyogta csendesen az asszony. - Reménykedek benne, hogy reggelre is marad. Többet nem tehetek - sóhajtott egy nagyot.
A keserűség maszkján át a volt férjére gondolt, aki miatt ilyen lehetetlen helyzetbe kerültek. Istvánt lopáson érték, ezért kirúgták a munkahelyéről. Már akkor is ivott, csak titokban. Eleinte csak szórakozásból hozott el kisebb, majd nagyobb alkatrészeket az üzemből, míg egy nap lebukott. A lejtő elég meredeknek bizonyult. Először csak esténként részegedett le, majd reggel is egy felessel nyitotta a napot. Fájdalmát és dühét is az italba fojtotta és az összes frusztrációját a családján vezette le. Kati a szokásos bántalmazó párkapcsolat élő példája lett.
Az éjszaka közepén menekült el a gyerekekkel az anyjához, aki mindannyiszor, amikor Kati panaszkodott neki, megígérte, hogy segítő kezet nyújt. Akkor éjjel az értetlenkedés álarca mögé rejtőzve, széttárt karokkal csak annyit mondott, hogy ő nem emlékszik arra, hogy menedéket ígért a gyermekének és az unokáinak, így Katinak máshol kellett meghúznia magát. Anyaotthonba kerültek, de mivel sikerült munkát találnia, így onnan is el kellett jönniük. Kivettek egy ócska albérletet és nagyjából jól is voltak addig, míg Magdika, a takarítócég álszent főnökasszonya be nem hívta az irodájába. Mézes-mázosan hellyel kínálta, hogy aztán közölje vele, hogy a sok hiányzás miatt meg kell tőle válnia.
Kati már éppen ismét elkámpicsorodott volna, ha Balázska nem tűnik fel a konyhában, hogy segítséget kérjen tőle a matek leckéje megírásában. Az asszony, képzeletben egy álarcokkal teli szekrényben matatott, hogy ismét a legelbűvölőbb maskarát öltse magára. Habár nagyon sokat nélkülöztek, Kati mégsem akarta a szívének legkedvesebbet a nincstelenség sivár világába ráncigálni. Anyai karja féltőn óvta a legkisebbet, éppen elég volt a másik három gyerkőcnek a szemébe nézni. A tekintetükben az üresség végtelenje kígyózott és Kati szíve mindannyiszor apró darabjaira hullott.
***

A gyerekek a szokásos ricsaj közepette vacsoráztak meg, majd a nappalinak nevezett helyiségben játszottak. A tévét már réges - rég eladták, Katinak jól jött az a kevés pénz is, amit érte kapott. Az asszony már nem volt annyira reményvesztett, amikor vacsora közben a lánya elmesélte, hogy látott az iskolában egy álláshirdetést, ahol adminisztrátort kerestek. És a kisbolt kirakatában is reklámoztak valamilyen munkát, de arra már nem emlékezett, hogy milyet.
Kati lefekvés előtt a szekrényhez sétált, hogy keressen magának valami elfogadható kinézetű ruhát, amelyet a másnapi interjún viselhet. A vállfákon úgy lógtak a ruhák, mint színes halotti leplek. Egyik ócskább volt, mint a másik. A fáradt tekintetű asszony közelebb lépett a szekrényhez és találomra megérintette az egyik favállfát, amit még nászajándékba kaptak az anyósáéktól. A bordó szövetszoknya már rég kiment a divatból, a hozzá tartozó virágos selyeminggel és a borvörös kötött kardigánnal együtt, de Katinak nem sok választása maradt. Ruhák terén sem. Gyorsan belebújt a ruhába és a fürdőszobába tipegett az egész alakos tükörhöz. Egy öregedő, a feje tetején kopaszodó, petyhüdt, ráncos arcú asszony nézett vissza rá csúfondárosan. Végigsimított az arcbőrén, ami úgy sercegett az ujjai alatt, mint egy használatlan smirglipapír. - Elkelne egy kis arckrém - motyogta az orra alatt. - Meg egy kis pirosító sem ártana a sápadt arcbőrömnek - tette hozzá. A keze önálló életre kelt, hogy belecsípjen az orcájába. - Na, így mindjárt más - nézett a tükörképével farkasszemet.
Az egyszemélyes divatbemutatót követően az elégedettség maszkja simult az arcára. Derűlátása egészen az első interjúig tartott. Reggel vidáman ébresztette a gyerekeket és még pár palacsintát is sütött a rántott parizer mellé, amit a három csemetéje öleléssel és puszival hálált meg.
***

Kati idegesen topogott az iskola gazdasági ajtaja előtt. Rajta kívül senki más nem várt bebocsátásra. Kezében a szokásos önéletrajz, amin csak néhány sor árválkodott. Nyolc általánosa volt és ruhaipari végzettsége. Szinte dolgozni is alig dolgozott, hiszen az iskola elvégzése után megismerkedett a leendő férjével, majd sorban jöttek a gyerekek.
Megrándította a vállát és arcán egy magabiztosabb álarccal várakozott tovább. Az ajtóra erősített táblán ez állt: Rudovszkiné Balogh Irén. Elmosolyodott, hiszen szentül hitte, hogy a nők összetartanak és segítik egymást a bajban. Aztán még ott volt egy másik ütőkártyája is. A lánya is az iskolába járt. Kati meg volt róla győződve, hogy a délelőtt sikeresen zárul.
Egy órával később kisírt szemmel ült a parkban. Soha korábban ilyen megalázó helyzetbe nem került. Rudovszkinéhoz képest egy sátánfajzat maga lehetett a megváltás.
- Egy ördögfajzat...komolyan mondom...ez az asszony - dörmögte maga elé mit sem törődve a bámészkodókkal.
Sejtette, hogy manapság nem elég a mosoly álarca mögé bújni, produkálnia is kell valamit, de azt azért nem gondolta volna, hogy pont egy másik nő fogja a földbe döngölni. Rudovszkiné tisztán és érthetően a tudtára adta, hogy ruhaipari végzettséggel azért csak nem kellene egy adminisztrátori állásra jelentkeznie. Távozásnál még éles késként mártotta meg benne epés megjegyzését. Gúnyosan tette szóvá a nem éppen interjúhoz öltözött külsejét. A megtört asszony, sírástól fuldokolva tépte le magáról a jómodor álarcát, ami alatt úgy fulladozott, mint egy füsttel teli szobába ragadt passzív dohányos.
***

A bérleményükhöz közeli kisboltba érve már mosolyogni is tudott, habár inkább tűnt az vigyornak, mint jókedvnek. A kirakat koszos üvege azt adta vissza, amilyen valójában volt. Öregnek, elnyűttnek és szárnyaszegettnek. De kellett az állás, így nem visszakozott. Bízott benne, hogy még némi előleget is kérhet, és fejedelmi lakomát készíthet a gyerekeknek. Már amennyire a paprikás krumplit annak lehet nevezni.
Tíz perc sem telt el, Kati lehorgasztott vállal bandukolt a repedésekkel szétszabdalt járdán. Az egyikben majdnem meg is botlott. Talán ez volt a szerencséje. Egy városi lap, a Metropolisz került a kezébe. Már számtalanszor kérte az újságkihordót, hogy az ő levélszekrényükbe is dobjon be a lapból, hiszen tele volt kuponokkal, de a fiatal, csenevész fiú a füle botját sem mozdította. Talán a sors akarta, hogy ne kapjon az újságból, hogy ne lássa meg a hirdetést, ami nem neki szólt, nem őt hívta, Kati azonban képtelen volt levenni a szemét róla. "Nőként eleged van a nyomorból és a nincstelenségből? Eleged van abból, hogy mindig visszautasítanak, amikor állásinterjúra mégy? Akkor jelentkezz a lenti telefonszámon és meglátod, hogy nem fogsz csalódni. A jövőben nem lesz okod idegeskedni, mert soha többé nem leszel pénzszűkében. Ne habozz! Hívj! Segítek!"
***

Kati álmosan nyitotta ki a szemét. Először azt sem tudta, hol van. Beleszimatolt a levegőbe. Még szoknia kellett a tiszta, friss illatot és az új lakás atmoszféráját. A lakásban csend honolt, a gyerekek még iskolában voltak.
Boldogságába egyedül a folyamatos izomfájdalom rondított bele és a lüktetés, amit az altestében érzett, amikor nehézkesen felült a puha ágyon.
A padlón heverő táskájára vándorolt a pillantása, melyből egy álarc kandikált ki. A fekete bőrön, az ablakon beáramló nap sugara jókedvűen simított végig.
Komótos léptekkel sétált a fürdőszobába. Megnyitotta a zuhany csapját és élvezte, ahogy a tűzforró cseppek égetik minden testrészét. Vágyott rá, hogy a perzselő víz skarlátvörös színt égessen a bőrébe. Azt akarta, hogy a víz sikálja le róla a mocskot. A mocskot, amivel a mohó kezek szennyezték be minden éjszaka. De ezen a munkán múlott minden. A gyermekei és a saját jövője. A megélhetésük, és most már a boldogságuk is.
A kliensekre nem volt panasz, igaz egyesek már az anyatejjel szívhatták magukba a perverzitást, amitől a lelkük torz masszává formálódott. Kati szinte gondolkodás nélkül mondott igent a munkára, mert így legalább nem fenyegette a veszély, hogy elveszíti a gyerekeit, vagy, hogy utcára kerülve éhen vesznek. Nekik azt hazudta, hogy egy másik városban, egy bevásárlóközpontban kapott árufeltöltő állást. Amióta jobban éltek, a nagyfia sem éjszakázott másutt, így Kati nyugodt szívvel hagyta magukra őket.
Igent mondott a munkára, pedig a gyomra minden egyes éjszaka gyorsabban forgott, mint a mosógép dobja, hiszen nem éppen úriemberek igényeit kellett a nap legsötétebb óráiban kielégítenie. Aztán már azon izgult, hogy nem lesz - e túl öreg az ősi mesterséghez. De nem kellett aggódnia. A főnöke jófejnek bizonyult. A kezébe nyomott egy fekete domina álarcot, amiben dolgozhatott, és ami fekete lepelként fonta körbe az arcát, hogy elrejtse annak mély barázdáit és a szégyen pírjait. Kati sokféle álarcot húzott magára az évek során, hogy valahogy túlélje az életet. Ennek ellenére csakis az éjfekete maszk adta meg számára azt az oltalmat, amire mindig is vágyott. Biztonságban tudta a gyermekeit és semmi más, csakis ez az egy dolog számított.
5932
KRISZTinA - 2019. március 04. 16:32:37

Kedves Pathfinder!

Nem gondoltam volna, hogy ilyen reakciót vált ki az írásom. Surprised
Szegény Katinak egyelőre nincs más választása, viselnie kell a fekete álarcot. Grin
Köszi a kedves soraidat! Heart

4204
pathfinder - 2019. március 04. 11:48:33

Kedves Tollforgató!

Ez a történet ütött. Szinte szó szerint... De anyaként át tudom érezni én is Kati anyai ösztönét: bármit a gyerekeiért! A végső elszámolásnál ezt senki nem róhatja fel neki, hiszen a szeretteiért tette, még ha neki magának nehéz is volt esetleg a döntés. Mondjuk a jófej főnök nagy előny, de remélem azért hamarosan talált magának más munkát. Wink

Szeretettel gratulálok:
Kata Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.