Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.17. 10:00
Kedves Jzsi Éppen most értem el egy teljesen üres fiókot felhasználónév: goromba, jelszó: terbete12 Semmi egyebet nem csinálok, míg te nem szólsz... Bővebben

2019.06.17. 09:47
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.06.16. 23:29
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.16. 23:29
Az ÚJ Tollforgató cím: Bakancslistás történet. Ezzel a címmel, vagy tartalommal várjuk prózai írásaitokat.

2019.06.16. 18:37
Ma van az APÁK NAPJA! Boldog Apák Napját mindenkinek! Smile

2019.06.16. 17:11
Kellemes, enyhet adó estét kivánok. Éva

2019.06.16. 15:48
Szép napot. Heart

2019.06.16. 15:37
Drága Katinka! Gratulálok a pályázati nyereményedhez! Szeretettel....Bab
u Rose Rose Rose

2019.06.16. 15:26
Szép délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.06.16. 12:05
Kedves Józsi! Megkaptam az ajándék Holnap Magazin legfrissebb számát és a 2009-es Holnap Antológiát! Kösztönöm szépen!

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: LevaiAnna
» Online vendégek: 2
» Online tagok: 0
Berndt Veronika: Az utolsó percig (2019. március)
A kicsiny szobát, betöltötte a falióra hangos ketyegése.
Az idős nő figyelte egy ideig az ágyból. majd halkan megszólította.
,, Mesélj nekem kérlek !"
Az óra két kattanás közt válaszolt:
,,Honnan kezdjem?"
Az idős nő elmosolyodott.
,,Az első perctől."
,,Ám legyen." -mondta az óra, és a mutatók, elkezdtek gyorsan visszafelé pörögni.
Egyszer csak megállt, és a szoba bár szinte semmit sem változott, a nő látta hogy kinyílik az ajtó.
Hangos nevetéssel kísérve, belépett egy fiatal férfi, karjában tartva, egy fiatal nőt . Körbeforgott vele, majd körülnéztek a szobában, és megcsókolták egymást.
Jó volt látni a szüleit. Fiatalon, ,boldogan. Olyan szépek voltak.
Anyja haja lazán befonva omlott a vállára. Kis piros szalaggal volt összefogva a végén. Apja izmos karja, erőtől duzzadt. Meg sem érezte a vékonyka lány súlyát.
De jó lenne újra átölelni őket. Gyenge karjait feléjük tárta, de az óra mutatói, újra felgyorsultak, és szülei a semmibe vesztek.
Egy téli naphoz ért, ,karácsony éjjelére.
Odakint, a fagyos éjszakában, a hold fénye szikrázva csillogott a kristályos havon. Odabent, a kemencében, pattogva duruzsolt tűz ,amint a lángjai a nagy akácfákat körbenyaldosták, bevilágítva a szobát.
A férfi idegesen járkált, fel és alá, kezeit tördelve, nézett a tiszta szoba felé, ahonnan kihallatszott felesége hangos jajgatása...sűrűn tekingetett a falon lógó óra felé, amin mintha megállt volna az idő, pedig órák teltek el már.
Hirtelen csend töltötte be a szobát, majd hangos gyereksírás hallatszott, és a férfi, megkönnyebbülten sóhajtott fel.
Anyja egyszer elmesélte, hogy nagyon várták őt. Sokára érkezett meg, pedig minden vágyuk az volt, hogy gyermekük lehessen.
Apja mindig azt mondta, fiú kell a házhoz, mert bizony el kell majd a segítség a földeken. Mégis, mikor megtudta hogy leánya lett, olyan boldog volt, hogy mindenkinek róla beszélt.

És az óra tovább mesélt...Mesélt a kislányról, akit látott felcseperedni.
Az anyjával a konyhában töltött órákról, ahogy megtanítja főzni.
A hosszú téli napokról, mikor apja szájharmonikán játszott, ő pedig anyjával táncolta körbe a szobát.
A barátokról, akikkel a forró nyári napokon, együtt pancsoltak a folyóba. Majd a hatalmas fák árnyékában hűsöltek.
A labdajátékokról, amiket a lányokkal játszottak, míg a fiúk el nem vették tőlük.a labdát, hogy estig rúgják egymásnak. A hideg téli napokról, amikor a befagyott tó jegén csúszkáltak. Mennyit kacagtak.
A csodás augusztusi éjjelekről, amikor a szénaboglya tetejéről nézték, a hulló csillagokat.
Apja mindig arra kérte, hogy kívánjon valamit.
És ő azt kívánta, hogy sose legyen vége, a. csillagok hullásának. És legyen mindig ilyen boldog.

Az óra, kíméletlenéül megmutatta, ahogy a lány, egy őszi nap belép a konyhába, és meglátja az anyját, aki könnyes szemmel, szótlanul ül a széken. A lány nem kérdezett semmit, csak anyja ölébe hajtotta a fejét.. .azon a napon amikor a dolgos apját elkísérték, az utolsó útjára.
Mesélt az időről, ami mindent megold...de az anyja ezt biztos nem tudta. Nem várt. Pár hónap múlva, utána ment az urának. Egyedül hagyva a lányt.
Igen....elmentek, és nem maradt semmi, ami pótolhatta volna a hiányukat. Mindent úgy hagyott a házban, ahová szülei tették.
És az idő, valahogy elsuhant. Olyan gyorsan, hogy észre sem vette, hogy úgy élte le az életét, hogy közben elfelejtett élni.
A mutatók újra pörögni kezdtek. Talán túl gyorsan, mert a mához ért. Látta az őszhajú nőt, ott feküdni az ágyban.
Nem....nem akarja látni!
Behunyja a szemét. A ketyegésre figyelt.
Az óra egyre csak számolta a perceket. Egyre lassabb kattogással.
,,Meséljek még?"- kérdezte halkan az óra.
Nem jött válasz. A kis szobában csend lett ...
Így mesélt az óra, az utolsó percig.

(Roni)
5989
Roni - 2019. június 05. 19:14:48

Dzsadri!
Köszönöm szépen!Smile

6320
dzsadri - 2019. május 31. 00:26:24

Nagyon szép történet 😊

5989
Roni - 2019. május 09. 10:24:28

Kedves Éva!
Köszönöm szépen az elismerő szavakat.
Megszépítetted a napomat vele!
Hálás vagyok, hogy időt szakítottál rám.
Ölellek:Roni😊

3654
deva - 2019. április 28. 11:42:48

Bensőséges időutazás, az élet lejátszódik az utolsó percekeben. Meghatóan szép a történet, igényesen megírva. Szeretettel olvastalak. ÉvaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.