Bubrik Zseraldina: A visszapillantó tükör (2019. március)
Egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. Gondolataim mindig hozzád vezetnek, nem tudom lezárni a múltam. Egy éve nem találkoztunk, gondoltam felhívlak. Néztem, néztem a mobilom, már lassan nyúltam felé, de nem mertem felvenni. De, hát mitől is félek? Nem fog bántani a telefon. Te is mindig olyan kedves voltál, Te sem fogsz bántani. Lehet, örülni fogsz, amiért felhívlak. Jó! Nem várok tovább! Felemelem, megkeresem a számod, és már hívlak is... De mit mondjak? Hiányzol, szeretném újra kezdeni...
Már csörög is. A szívem olyan lüktetésbe kezdett, hogy már nincs is a helyén.
A csörgés abbamarad, majd a sípszó után meghallom a gépi hangot:
- A szám már nem létezik...
Szomorúan tettem le a telefont. Olyan érzésem támadt, mintha a szívem szomorú dalát egy hegedű mély hangján játszaná le. De nem adtam fel. Nem kell nekem telefon, se tudakozó, hisz tudom merre laksz. Két perc sem kel, és már indulok. Cipő, kulcs, táska, és szaladok a lépcsőn lefelé, a garázs felé. Olyan érzésem támadt, mintha ez lenne az utolsó alkalom. Negyven percbe telt, mire elértem abba a hosszú utcába, ahol laksz. Emlékszem, hogy a jobb oldalon, de a házszám nem jutott eszembe. Nem baj, az út vége felé lassítok.
Azt a kutya fáját! Már majdnem az utca végére értem, de még nem találom a házat. Lassabban megyek, reménykedem benne, hogy kint leszel az udvaron. Valami dolgod lesz, és én meglátlak. Még lassabban megyek. Nem hiszem el, hogy nem emlékszem, hogy pontosan hol laksz. Ó...végre látok valakit a csapnál. Megfordult, locsolóval a kezében, ránézek az arcára...de nem Te vagy. Megyek tovább, és már megérkeztem az utolsó házhoz. Megállok, belenézek a visszapillantó tükörbe. Az utca üres. Senki sem jön erre felé. Még várok. Hátha épp a boltba mész, vagy sétálsz egy kicsit. Tudom mennyire szereted nézni séta közben a körülötted lévő környezetet, és főleg a madarakat. Kérlek...lépj ki a kapun, hadd lássalak! Becky, látnom kell téged!
Órákon át néztem ki a visszapillantó tükörből, majd feladtam a reményt. Szomorú voltam, elindultam haza.
Eltelt egy év, és még mindig egyedül vagyok. Nem tudlak elfelejteni. Ennek a telefonnak is most kell megszólalnia? Ismeretlen szám. Nincs kedvem senkivel sem beszélgetni. Pár csengés után csend lett. Visszatértem gondolataimhoz, amikor jött egy sms. Megnézem, hátha fontos.
" Helló Tim! Becky vagyok. Zavarhatlak egy picit?"
1867
Zseraldina19 - 2019. május 06. 21:43:16

Kedves Manyo!
Köszönöm szépen!

5824
Manyo - 2019. április 28. 12:48:59

Szép!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.