Kovács Annamária: Rigó (2019. március)
Az arca vörös, a szeme könnyes és üvölt. Anya az ölébe veszi, érzi a másik test ringását és melegét. Lassan abbahagyja a sírást és elalszik.

A szeme kék maradt, szőke haja kis varkocsban, mint egy pálmafa áll a feje tetején. A homokozóban ül, két kézzel beletúr a homokba és az ég felé dobja. Apa elhúzza a száját és elkezdi kisöpörni mindkettejük haját.

Anyával kézen fogva lépik át az épület. A kicsik a teremben csendesek és zavartak, a szülők ki-be járnak. Anya búcsúzáskor letérdel elé, homlokon puszilja és megigazítja a két fonott copfot. Az ajtóból még egyet integetnek egymásnak. Körbenéz; már csak hátrébb van pár hely. Az egyik kislánynak színes szövetpánt fogja meg a haját. Lehajtott fejjel ül, a tolltartóját piszkálja.
Észreveszi, hogy többen is nézik őt, kicsit el is pirul, majd megrázkódik, felszegi fejét és beül a kislány mellé hátulra. Felhúzza a pólóját és megmutatja a karkötőjét, ami szinte ugyan olyan, mint ami a padtársa hajában van. Egymásra mosolyognak.

A tükörben nézi magát dacosan. Hajából kitépi a hajgumikat - a lámpafényben felsejlenek a kiszakadt hajszálak - és a sarokba hajítja. Odanyúl, szétfeszít egy pattanást és letörli a vért. A sarokból felveszi az egyik hajgumit. A tükörben vörös homlokú, oldalra fonott copfú lányt lát.

A táskából szempillaspirál, szemceruza és szájfény kerül elő. Az iskola mosdójában kihúzza a szemét, befesti száját. A folyosón az egyik fiú őt nézi lopva. Ő határozottan viszonozza és rákacsint mosolyogva.

A zene ritmusa még akkor is a fejében van, amikor hazaér. Minden szürke, a színek nem éledtek még fel. Megszagolja a haját, mielőtt elfordítja a kulcsot a zárban. Halkan nyitja az ajtót, kilép a cipőjéből, fellopakodik. Apja összefont kézzel áll a falnál. Egy pillanatra ledermed, kitágul a szeme. Apja elhúzza száját, megforgatja a szemét, majd aprót mosolyog és visszamegy a szobájába.

Az ablakból integet anyjának és apjának. A szoba üres, dobozok mindenhol. Körbesétál, megtapogatja a falat, lóbálja a kezét; végül leül az egyikre és a térdére könyököl.

Az asztalt papírok és könyvek terítik be. Mellette egy jegyzettel teli papír, a betűk mellett vésett idegességfirkák. Szőke haja barnásnak tűnik a zsírtól, szeme vörös. Kint sötét van; egy félig megivott kávéba kortyol. Nyögve felhúzza a lábát, hogy ne zsibbadjon annyira.

Lenéz a szikla pereméről, vesz egy mély levegőt. Tesz pár lépést visszafelé, kézen fogja a másikat, nekifutnak és ugranak. Sikolt, de hamar a vízbe érnek. Kibukkanva mindketten nevetnek és összekapaszkodnak. Mosolyogva fekszik fel a vízre.

Egymással szemben állnak, négy kéz fonódik egybe. Csak addig engedik el, amíg a gyűrűket felhúzzák. A másik ügyetlenkedik a gyűrűvel, ő lopva felnéz rá és aprót kacsint, a másik mosolyog. Csók.

A pálcikát ügyetlenül fogja, minél inkább a végén. Rápisil. Amíg vár, addig megmossa a kezét. Az öt perc leteltével ránéz a tesztre. Megtöröli egy darab wc papírral a szemét és kifújja az orrát. A kukába dobja mindkettőt a többi közé.

A dohányzóasztalon két üres kávéscsésze egy félig megevett keksz és kinyomtatott diagramábrák vannak, arrébb kicsivel egy sárga csekk. Ketten fekszenek a kanapén - alszanak. A másik teljesen átkarolja, a kezük is összefonódik. Telefoncsörgésre ébrednek.

Egy parkban sétálnak kézen fogva. Ősz van, faleveleken taposnak, élvezi az érett napsütést. Haján egy csíkban látszik seszínű haja, a festett rész felett. Menne tovább, de a másik nem tud, hamar kimerül; leülnek egy padra.

Az asztalnál ül, maga elé mered, a világ homályos masszává olvad. Automatikus mozdulattal söpör le fekete pulóveréről egy szürke hajszálat.

Remegő kézzel tapogatja meg csupasz fejét, alig-haját. Tányércsörömpölésre figyel fel; aznap finomfőzelék és rántott párizsi van.

Az ágyban fekszik félig lehunyt szemmel. Madarak énekét hallja kintről. Feltornássza magát és kinéz - két rigó száll el az ágról.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.