Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.06.19. 22:48
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.19. 22:42
Mindenkinek jo ejszakat kivanok. Rose

2019.06.19. 20:29
KedvesyAdmin, , tisztelt főszerkesztő úr, foogadjátok hálámat az óriási segítségért! Tisztelettell: János

2019.06.19. 17:04
Józsi köszönöm a javítást.

2019.06.19. 11:12
Szép napot mindenkinek! HeartMiklós

2019.06.19. 10:57
Kellemes napot kívánok szeretettel! Heart

2019.06.19. 09:53
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.06.19. 06:05
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose https://www.youtu.
..gphiFVVtUI

2019.06.18. 23:38
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.06.18. 22:02
Szép jó éjszakát mindenkinek! Rose

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: bbetti93
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Bige Szabolcs Csaba: Látogatás Alice-nál (mese, de tanulság is van)
Egyik délután a kedves Alice meghívott mindkettőnket, látogassuk meg egy uzsonna erejéig, s a kertjét is megtekinthetjük, ha kedvünk van hozzá. Így aztán párommal együtt felkerekedtünk, és bekopogtattunk Alice ajtaján. Nagyon kedvesen fogadott és azonnal kakaókávéval és mézeskaláccsal kínált.
Leültünk a kis zsúrasztal mellé és beszélgettünk mindenféle fontos és kevésbé fontos dolgokról. Mivel tudtuk, hogy a világot megváltoztatni nehéz dolog, inkább saját mindennapi dolgainkról csevegtünk. Elmondtuk, hogyan élünk, miket csinálunk, s mivel foglalkoznak a gyermekeink. Mert, ugyebár egy szülőnek mi lehetne más beszédtémája, mint a gyermekei?
Alice is elmondta, mi újság van náluk az iskolában, ki a legjobb barátnője és a kedvenc tanára.
Uzsonna után megkérdezte, szeretnénk-e megtekinteni a kertjét, amiről annyit írnak mostanában - még könyveket is. Igaz, nagyon szép kert!
Mondtuk, hogy nagyon szívesen! Hogy szíves-örömest!
Örömében tapsolni kezdett, s mondta, menjünk a szekrényhez.
Kérdően néztem a páromra, vajon jól értettem? A szekrényhez? De hát a szekrény, nem itt van, az a május 35-ben szerepel! Vagy mégis? Alice oldotta meg a rejtélyt, mert odalépett a nagy szekrényhez és eltolta az ajtaját. Ott volt a tükör az ajtó mögött. Tükörország bejárata. Meg is magyarázta mindjárt, hogy azért rejtette az ajtó mögé, nehogy véletlenül valaki átlépjen rajta és eltévedjen. Mi azonban ne féljünk, mert majd együtt megyünk és ő vigyáz minden lépésünkre.
Megindultunk hát, kézen fogva, s már ott is voltunk a tükör másik oldalán. Egy addig nem látott ajtón keresztül pedig kijutottunk a kertbe. A gyönyörű kertbe!
Mindenütt virágok - kicsik, mint egy húszfilléres és nagyok, mint egy cintányér. A szivárvány minden színében pompáztak, ott díszelegtek a fű közt, a fákon, a bokrokon.
Alice boldogan ugrándozott, futkározott a virágok között, s intett, menjünk utána. Követtük és hamarosan észrevettünk egy nagy vasrácsos kaput, ami kitárva hívogatott. Páromra tekintettem, s ő bólintott. Megindultunk szapora léptekkel a hívogatóan kitárt kapu felé. Párom kicsit előre sietett, s én szaporáztam utána. Már éppen odaértünk, mikor egy szürke ruhás alak közénk furakodott. Érdekes, milyen lényegtelen dolgok rögződnek az ember elméjében. Most is az illetőről csak annyi maradt meg az emlékezetemben, hogy széles dragonnyal szűkített kabátján, a bal oldalon a varrás felfeslett és kilátszott a piros inge. Ahogy párom a kapun belépett, ez az alak is rögtön utána. Mire én is túljutottam, mindkettőt szem elől vesztettem, bár az ismeretlen piros ingének a foltja még a távolban halványan látszott kis ideig, majd az is eltűnt. Páromat sem láttam sehol. Néztem jobbra, néztem balra, néztem hátra, körbe-körbe, de sehol senkit nem sikerült felfedeznem. Valami nagy fehérség vett körül, ez is akadályozta a tájékozódást. A fák, a bokrok, a föld, a levegő, minden fehér volt. Nem hó borította a kertet, nem, csak egyszerűen fehér volt. Nem csillogó, szemkápráztató, csak egyszerűen fehér!
Megijedtem és kiabálni kezdtem a kedvesem nevét. Előbb halkabban, majd egyre hangosabban. Egy idő múlva válasz érkezett a kiabálásomra: "Itt vagyok! Itt vagyok!" - hallatszott tompán. Elindultam a hang irányába állandóan kiabálva, páromat is arra kérve, hogy ő is folyamatosan kiabáljon, hogy ráakadjak a hang alapján.
Így közeledtünk egymáshoz, míg egyszer csak nekiütődtem egy láthatatlan falnak. Tapogattam, lapogattam, de semmilyen ajtót, vagy rést nem találtam, és az volt a legkülönösebb, hogy nem látszott se kő, se fa, se tégla, se akármi. Mindent az a fehérség borított. Szerencsére egyszerre megéreztem a másik oldalon hasonlóan rést kereső társam kezét.
"Nem látlak, de érezlek!" - kiáltott fel a párom. "Én is, én is!" - lelkendeztem. Ezennel megindultunk a fal mellett úgy, hogy közben állandóan éreztük a másik kezét. Én a jobb kezemet, párom a bal kezét érintette a falhoz, s így haladtunk óvatosan előre. Tovább, tovább... Hirtelen elmaradt a fal és feltűnt előttünk a kapu. Boldogan futottunk át rajta, és újra a virágok közt találtuk magunkat. Alice is ott állt, már várt ránk.
Elmondtuk neki, miként jártunk, és erre azt felelte "Máskor ne engedjétek el egymás kezét! Ez egy tanulság."
Miután visszamentünk Alice szobájába, szólt, hogy igyunk egy csésze teát. Párom azonban azonnal intett, hogy öntsük ki a virágcserépbe, ha Alice elfordul.
"A feledés itala." - súgta felém. Igaza lehetett, mert mivel nem ittuk meg, semmit sem felejtettünk el az átélt kalandokból.
A tanulságot ellenben megjegyeztük!
2720
bigeszab - 2019. március 10. 20:01:33

Kedves Kata!
Örülök, hogy rátaláltál a mesémre.
Üdv: Szabolcs

6266
Katinkakata - 2019. március 09. 20:36:14

Kedves Szabolcs!

Köszönöm, hogy olvashattam tanulságos mesédet. Szerencsére jól végződött a kirándulás. GratulálokSmileKata

2720
bigeszab - 2019. március 09. 16:48:18

Kedves Babu!
Köszönöm, hogy olvastad a mesémet. Mesés dolog fogni a társad kezét! Úgy éreztem, el kell mondanom, mennyire fontos ez.
Szeretettel üdvözöllek!
Szabolcs
Smile

5548
babumargareta - 2019. március 09. 11:50:52

Kedves Szabolcs !
Érdeklődéssel olvastam kedves csodaországos ,jobban mondva
csodakertes történetedet .
Alice a csodaorságban semmi e mellett.
Igen okos dolog a "feledés itala ",mert így jobban
visszaemlékszel.
Hogy mik jutnak eszedbe ,csodálatra méltó !
Gratulálok sok szeretettel....BabuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.