Putterer Magdolna Léna: Elveszett szavak
Lainor aznap teljesen fel volt dobva az örömtől. Boldogan mesélte Dorven barátjának, hogy benn volt a Megyeházán ahonnan jó hírrel tér haza népéhez, mert ott megígérték életük végéig gondoskodnak róluk. Bár nem nélkülöztek, dolgoztak, megvolt mindenük, de a hírnek mindenki örülni fog, hiszen generációkon keresztül jó módban fognak élni akkor is, ha netán beüt a mennykő.

- Kaptál minderről valami papírt: - kérdezte gyanakodva Dorven, aki sok mindent megélt, átélt, így ő nem hitt már a mesékben, a gazdag, szegényeknek ígérgető emberekben.

- Papírt? Milyen papírt ? - kérdezte csodálkozva Lainor.
- Amivel igazolni tudjátok majd sok év múlva is azt, amit szóban most megígértek nektek.
- Nem kell semmiféle papír. Minek az?
- Tudod kedves barátom, van egy mondás: a szó elszáll, az írás megmarad. Kérlek, menjetek vissza , kérjetek papírt arról amit a Megyeházán megígértek nektek. Nem szeretném, ha a néped éhezne, nélkülözne pár év múlva amikor ti már nem éltek. Nem vagytok örök életűek, mint ahogy senki sem az. Bármikor történhet veletek valami. A népednek igazolni kell a halálotok után azt, amit nektek ott a mai napon megígértek, hogy valóban mindig jó módban éljenek a később megszületendő gyermekeitek, unokáitok, dédunokáitok, ükunokáitok és így tovább. Arra amit nektek mondtak szóban, azzal ők nem mennek majd semmire. Ezért kell az papír. Kérlek, menjetek vissza kérjetek valami írást arról ami ott köztetek elhangzott, de ne felejtsétek el lebélyegeztetni, mert a bélyegzőnek rajt kell lennie. Az úgy lesz hivatalos. Bélyegző nélkül semmit nem ér egy hivatalos papír. A bélyegző rajta legyen, erre nagyon figyeljetek oda! - válaszolta Dorven láthatóan aggódva, Lainor barátjának.
- Nem kell a papír. Mi hiszünk nekik, bízunk bennük - felelte határozottan Lainor.
- Na, azt elég rosszul teszitek - szólalt meg alig hallható hangon Dorven.
- Eddig nem csalódtunk bennük , mert amit ígértek azt be is tartották. Megvették a munkánkat amivel foglalkoztunk, cserében elkezdték építeni azoknak a házát akiknek megvették a munkáját amivel addig foglalkozott. Nézd meg! Folyik az építkezés.
- Igen, láttam - válaszolta lehajtott fejjel Dorven. Látszott napsütötte arcán a szomorúság. Bántotta őt, hogy nem fogad szót , nem hisz neki a barátja, pedig ő csak jót akart neki és a népének, hiszen szereti őket nagyon.

Pár év múlva beütött az a nemvárt mennykő. A Kaszás is sűrűn kaszált, miközben a szavak a semmibe estek, abban elvesztek.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
6081
varonklari - 2019. március 12. 12:46:19

Kedves Léna!
A bizalmat néha meg kell előlegezni, hogy esélyt adjunk a jónak.
Ez azonban nem változtat az alapigazságon, a szavak elvesznek, néha meg sem akarják hallani őket, nemhogy emlékezni rájuk.
Dorven is csalódott, hitt a jóban.
Szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.