Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.24. 16:58
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

2019.05.24. 16:00
Élmény, tapasztalat, kapcsolatok, hogy sikeres legyél! Várjuk jelentkezésedet! A szerzők írásait Holl Nándor színész előadásában hallhatjátok!

2019.05.24. 15:59
Egy hét múlva lesz 2 napos író kurzus rendezvényünk. Még 2 hely szabad, ne maradj le róla!

2019.05.24. 15:45
Folytatódik Így írunk mi! könyvsorozatunk. Az 5. kötet készül! Részletek a pályázatok rovatban!

2019.05.24. 13:16
Éva, javítottam a verssort.

2019.05.24. 12:24
Szép napot Mindenkinek! Olvasd a HM-t és közben a napsütést is élvezheted végre. üdvözletem Éva

2019.05.24. 12:20
Józsi! A versemnél az első szó lemaradt. Ha lehetne még javítani. "Megrozsdált". Valószínű nem másoltam be figyelmesen, bocsánatot kérek érte. Kösz... Bővebben

2019.05.24. 08:50
Szép napot mindenkinek. Smile

2019.05.24. 00:14
Köszönöm szépen a hozzászólást, örülök, hogy tetszett. In Love

2019.05.23. 23:04
A mai feltöltés befejeződött Jó éjszakát mindenkinek! Smile

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Tóth Györgyné: Megtalált apa
A rendszerváltás utáni években történt Judit érettségi előtt állt, aki kisvárosban élt ősi munkáscsaládból indult el a középiskolába. Kollégiumban lakott, egy este társai elhívták szórakozni ahol megismerkedett egy vele egy korú fiúval, együtt töltötték az estét, szerelem első látásra ...
Nem érdekelte őket ki honnan jött, milyen a családi háttér, csak az számított, hogy szeretik egymást. Ami időt lehetett együtt töltöttek. Boldogan élték a fiatalok szerelmes életét.
Elhangzottak a nagy szavak, " őrökké együtt élünk, soha el nem hagylak," a nagy elhatározások fogadalmak, amit a szerelmesek szoktak mámoros pillanataikban nem elég átgondoltan tenni egymásnak.
Fiatalon hittek az örök szerelemben, amíg közbe nem jött valami, vagy valaki!
Judit terhes lett, közölte a hírt Péterrel, aki persze hallani sem akart a babáról, lazán közölte
- El kell vetetni! Mihez kezdenénk egy gyerekkel! Különben is mit szólna a családom!
Peter apja ismert közszeplő volt családja egy látszólag makulátlan életű köztiszteletben álló emberekből tevődött össze.
Judit szülei hallani sem akartak a művi beavatkozásról, hat gyereket neveltek fel mélyen vallásos beállítottságú emberek voltak, ragaszkodtak ahhoz, ha már jön a baba hadd jöjjön,
majd felnő.
Nem sikerült egyezségre jutni a babát illetőleg, már Péter is eljátszott az apaság gondolatával. Többször találkozott kisbabás szülőkkel, látta milyen szeretettel bánnak a picikkel, a gügyögő csöppségeket nézve megrezdült egy húr a lelkében. Éjszakánként sokat gondolkodott, milyen lenne kézben tartani, látni szeme csillogását érezni a kisbaba semmihez nem hasonlítható illatát, hallani a hangját, mikor először mondja apa. Elbizonytalanodott, talán mégis a gyerek mellett lenne a helye!
- Próbált beszélni az apjával hátha közösen találnak megoldást a babavállalásra.
A dühös apa minden reményét eloszlatta
- Szó sem lehet semmi féle gyerekről, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, felejtsd el az egyetemet.
Tőlem semmilyen támogatást nem kapsz , elmehetsz főállású szegény embernek,
Nagyon haragos volt az apa, közölte.
- Választhatsz vagy a lány a gyerekkel, vagy az tanulás, karrier, pénz! Ha a lányt választod kitagadlak, nem leszel tovább a fiam! Különben is mit akarsz egy olyan lánytól? Ami családunkba nem kerülhet egy közönséges családból származott személy, neked még a dédapád is ismert megbecsült ember volt, ők névtelen senkik!
Péter nehezen, de döntött, nem adhatja fel az álmait tanulni akart, az apja illetve a pénze, ami kényelmes életet biztosított számara, és ami nélkül nem tudta elképzelni az életet.
Közölte döntését az apjával.
Ezután már ő intézte a baba dolgát, felkereste a lányt egy vaskos borítékkal meggyőzte arról. hogy mi az ami mindenkinek a legjobb,
- A fiamat felejtsd el örökre, meg véletlenül se jusson eszedbe ki a gyereked apja!
Juditot lesújtották a hallottak, ha már igy sem úgy sem maradhatnak együtt, akkor legalább pénze lesz, amiből a születendő gyereke jövőjét biztosítani tudja. A boríték elég vastag volt ahhoz, hogy átmeneti amnéziától szenvedjen.
Rendeződött a baba sorsa Judit leérettségizett, ősszel megszületett a kislány, szülei segítettek neki, így tudott munkát vállalni, egy idősek otthonában dolgozott. Pár év múlva férjhez ment romantikus találkozást követték békés házas évek. A férj nevére íratta Szilviát, akit az anyja, nevén anyakönyveztek, mivel az apa ismeretlen volt. Még két testvére született, éltek az életüket, Szilvia felnőtt családja gondoskodott róla anyja és nevelő apja, otthon volt a nagyszülőknél is, sokat időzött náluk, mivel kicsi korában többnyire velük volt, nagyon hozzájuk nőtt.
Nem volt teljes az élete, mert nem tudta ki az igazi apja és nagyon hiányzott az életéből.
Rendszeresen faggatta az anyját, nagymamáját, de senki sem árulta el neki.
Végül anyukája megsajnálta, úgy döntött, hogy mikor tizennyolc éves lett a nevét megmondja, de többet nem közölt vele.
Szilvi sokat vívódott, sokszor olyan iszonyatos haragot érzett, hogy legszívesebben két kezével küldte volna a másvilágra, máskor a tizennyolc év összes elfojtott szeretetével ölelte volna meg.
- Meg kell találnom! Muszáj megtalálnom! - kavarogtak agyában a túlfűtött érzelmek diktálta gondolatok.
Tovább faggatta anyját.
- Anyukám, legalább annyi árulj el róla milyen ember?
- Szilvikém én nagyon szerettem, nem tudnék semmi rosszat mondani róla akkor nagyon kedves jó ember volt, biztos, hogy a személyisége azóta sem változott.
- Azt akarod mondani, hogy nem is haragszol rá, amiért elhagyott bennünket?
- Kislányom, te ezt nem érted, más világot éltünk, fiatal volt, szerettem annyira, hogy soha nem tudnék haragudni rá!
Szilvi elkezdett nyomozni. Nem volt gyakori a vezetéknév, így remélte nem lesz nehéz dolga. Gimnáziumban volt egy osztálytársa, akinek ugyanaz volt a neve, így vele kezdte. Kikérdezte a rokonai felől, kiderült, hogy a nagybátyját is úgy hívjak, mint Szilvi apját, az életkora is egyezett. Rájött, hogy ki az apa, kérdezgette osztálytársát, milyen a nagybácsija?
- Kedves, szimpatikus, jó barátságban vagyunk.
Sokat gondolkodott, eldöntötte, hogy mindenképpen találkozik vele! Végül úgy elhatározta, hogy meghívja a közelgő ballagásra.
Küldött neki meghívót, egy levél kíséretében, gondolta ha hajlandó vele találkozni megjelenik, ha nem, akkor elfogadja, hogy nem akarja látni.
Megírta a levelet,

Kedves sosem látott apukám!

Sajnos nem ismerjük egymást! Nagyon szeretnélek megismerni, nem várok tőled semmit, nem akarok betörni az életedbe, csak látni szeretnélek! Azt hiszem, ahhoz jogom van, hogy tudjam ki az apám! Ezért kérlek, ne utasítsd vissza meghívásomat, gyere el a ballagásomra!
Nem kérek mást, legyen számomra az az ajándék, hogy láthatlak, Megértem azt is, ha nem akarsz kapcsolatot tartani velem, de kérlek, gyere el, legalább egyszer láthassalak,
Ismeretlenül is sok szeretettel ölellek,
Szilvia

Pár nap múlva jött a levél, Szilvi izgatottan bontotta fel,

Kedves kislányom!

Örömmel várom a találkozást veled! Ott leszek, mivel nem ismerjük, egymást ezért kérlek, gyere oda hozzám a bejáratnál várlak, fehér rózsacsokorral és egy csinos szőke hölggyel
aki a feleségem, ö is szeretne megismerni!
Szeretettel csókollak,
Apád

Szilvi izgatottan várta a ballagást, gondolatai az apja körül jártak. Eljön? Ha igen milyen lesz az első találkozás?
Eljött a nagy nap, ragyogó napfényes reggel, ünnepi díszbe öltözött az udvar tantermek orgona illat lengte be az iskolát, mindenki ünneplőben, Szilvi gondolatai az apja körül forogtak, miközben zajlott a műsor, a beszédek, ő alig várta, hogy vége legyen, láthassa az apját. Ott volt a családja, nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, otthon a nagy készülődés, étteremben helyfoglalás, mindenki, aki szerette boldogan ünnepelt.
Vége lett az ünnepségnek, Szilvi remegő térdekkel ment a bejárat felé, kíváncsian nézegette az ott lévő embereket, remélve, hogy a szíve megsúgja ki az, aki őrá vár,maglátott egy magas jóképű sportos kinézetű férfit, már távolról, ahogy meglátta, hogy jobbra-balra tekintget,
megdobbant a szíve érezte ő az! Ahogy közelebb ért látta a fehér rózsacsokrot a kezében, mellette a csinos fiatal hölgyet.
Odalépett hozzájuk, próbált megszólalni, de egy hang se jött ki a száján, csak nézték egymást, örökkévalóságnak tűntek a másodpercek, mire az apja átölelte.
- Kislányom! Hát itt vagy? - nem tudott mit mondani, elcsuklott a hangja.
Szilvi még mindig a pillanat hatása alatt volt, nem tudott megszólalni, nagyon készült a találkozásra, ezerszer eljátszott a gondolattal mit fog mondani, de semmilyen hang nem jött ki a száján, csak annyit tudott mondani,
- Apukám, hát eljöttél? Itt vagy? Köszönöm! Köszönöm!
Bemutatta apuka a feleségét Ibolyát, aki nagyon barátságosan fogadta a lányt.
Közben odaért az anya, aki nagyon megkönnyebbült a barátságos találkozás láttán,
mert nagyon aggódott, hogy valami nem jól sül el és csalódik a lány.
Meghívta az apukát a feleségével, hogy tartsanak velük a vendéglőbe, ünnepeljenek együtt, de az ajándék átadása után sürgős elfoglaltságra hivatkozva elköszöntek, de megígérte, hogy másnap Szilviért megy, elviszi, bemutatni a másik nagymamának, aki már nagyon izgatottan várja, hogy találkozzon ismeretlen unokájával. A zord nagyapa időközben meghalt, az elmúlt tizennyolc évben már megváltozott a világ, már nem volt szégyen a házasságon kívül született gyerek.
Az ifjú feleség megszerette a lányt, barátnők lettek, az új nagymamát is rendszeresen látogatta Szilvi.
Péter nagyon büszke volt lányára, egyetemi tanulmányait támogatta, mindenben segítette.
Ragaszkodott hozzá, hogy egyetlen gyereke a nevét viselje, ami kissé meglepte a lányt, de örömmel fogadta.
Végre úgy érezte magára talált, tisztelte, becsülte nevelőapját, a családját, mert ők nevelték fel, de így lett teljes az élete!
6191
Magdolna43 - 2019. március 14. 20:14:31

Drága Babu,
Köszönöm, hogy olvastál.Sok érdekes dolog történik körülöttünk, szerencsére van amelyik jól végződik.
Örülök, hogy tetszéssel olvastad.
Sok szeretettel,
Magdi

6191
Magdolna43 - 2019. március 14. 20:08:48

Kedves Kata!
Köszinim, hogy nálam jartál és a kedves gratulációdat.
Sok szeretettel,
Magdi

5548
babumargareta - 2019. március 13. 18:42:05

Drága Magdika !
Nagyon izgalmas és egyben megható a történeted!
Kiváncsi voltam nagyon milyen lesz a nagy találkozás !
Erdekes az élet mennyi furcsaságot talál ki mindannyiunk
számára. Egy szempontból szerencséje is volt Szilvinek !
Szeretettel gratulálok és örvendek ,hogy ilyen jó vége lett .
BabuHeart

6266
Katinkakata - 2019. március 12. 21:55:23

Kedves Magdi!

Kíváncsian vártam történeted végét. Örülök, hogy minden a helyére került. Ritka az ilyen, mint a fehér holló. Köszönöm, hogy olvashattam írásodat. Szeretettel gratulálokRoseKata

6191
Magdolna43 - 2019. március 12. 19:47:00

Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastad Szilvi történetét és kedves szavaidat,
Sok szeretettel,
Magdi

6081
varonklari - 2019. március 12. 12:48:29

Kedves Magdi!
Szilvi története igazi happy! Bárcsak mindenkinek ennyire örülnének, aki felkeresi soha nem látott apját, vagy anyját.
Szeretettel olvastalak, gratulálok: Klári

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.