Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.05.22. 22:41
Jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:39
SZÉP ESTÉT, JÓ ALKOTÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK! Tibor Coffee cup

2019.05.22. 18:27
János, javítottam a címet.

2019.05.22. 18:26
Kellemes estét mindenkinek. Smile

2019.05.22. 18:26
A verselő versedet feltettem, a másik heti versedet csütörtökön este a heti feltöltésnél tesszük fel.

2019.05.22. 18:25
Kriszta, a Romantika korában c versedet a pályázati rovatba jelölted, június 1-jén tesszük fel. A pályázati rovatba csak havonta egyszer, minden hó... Bővebben

2019.05.22. 17:09
Kellemes délutánt kívánok! Smile

2019.05.22. 11:40
Üdvözlöm! Szeretném megkérdezni, hogy miért nem hagyták még jóvá a 20 nappal ezelőtt feltöltött versemet? Köszönöm a választ!

2019.05.22. 11:02
Szép napot kívánok mindenkinek HeartMiklós

2019.05.22. 00:01
Kedves Főszerkesztő Úr, a megadott címen a Megszülettem c.vers olvsható.A Jövünk - et Megszülettem címre kérem, javítani! Köszönöm

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: torotoroJK
» Online vendégek: 5
» Online tagok: 0
Auerbachné Tóth Katalin: Évszakok: Kilencedik történet (2019. április)
„Változnak az évszakok,
rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
ha én mennék, ne engedj el…”


Guszti énekelve pucolta az ablakot. Nem Balázs Fecó volt a kedvence, de ezt a dalát mégis nagyon szerette. A mostani hangulatában pont jól is esett neki. A tavasz első napsugarai előcsalogatták a fészekrakó-fészekrendező ösztönét. Odakint vígan sütött a nap, bár még elég hideg volt. De ő már a délutáni langyos napfényben kitárta az ablakokat és dudorászva pucolta meg egyiket a másik után.

Szerette a tavaszt, amikor a téli álmából kel fel a természet. Ablakpucolás közben is vetett néha egy-egy pillantást a magnólia fára, amely már erősen bimbózott, és a virágládákban már virított a krókuszok serege. A tulipán még nem, de már annak is talán csak néhány hét… Már nagyon várta őket, mert a tulipán volt a kedvence. Az előkert is tele volt ültetve vele. ez lesz a második tavasz, hogy a saját tulipánjaiban ilyen tömegével gyönyörködhet majd.

Dudorászott és pucolta az ablakot. A férjét várta haza. Máté kamionsofőr, aki nemzetközi fuvarokat csinál, és sokszor hetekig nincs odahaza. Utoljára karácsonykor volt huzamosabb ideig otthon, azóta csak 3-4 napokat, aztán megint mennie kellett. Most talán lesz egyben 2 hete, legalábbis nagyon úgy néz ki. Nagyon meg akarta lepni, volt egy meglepetése számára, amit nem akart telefonban mondani neki. Csak magában mosolygott, elképzelve, hogy mit fog szólni Máté. Már régen vártam erre, de eddig valahogy nem akart összejönni a dolog, és igazából talán már el is engedték a kérdést. Talán most pont azért…

Auguszta sosem szerette a nevét. Fellengzős, mondta mindig. Mindenkinek Gusztiként mutatkozott be, sokan nem is tudták, hogy nem ez az igazi keresztneve, hanem ez csak becézés. Máté mégis azzal bűvölte el, hogy úgy tudta kimondani a megismerkedésükkor 17 éves lány nevét, mint senki más… Auguszti-nak mondta, és ezzel mindig megnevettette a lányt. Aztán a közös nevetésekből mélyebb érzelmek lettek, aztán összeköltözés, lánykérés és esküvő. Azóta már eltelt majdnem 12 év, ebből már 5 éve voltak házasok. Fiatalok, élvezik az életet, mondták a szüleik, de Guszti tudta, hogy unokákat szeretnének. Nem mintha ők nem akartak volna gyereket, hiszen Máténak is 3 testvére volt, Gusztinak meg 4 húga, de nem akart összejönni. Akkor jöttek a kivizsgálások és a hír, ami arculcsapással ért fel: Guszti beteg, spontán szinte semmi esélye teherbe esni. Nehezen emésztették meg és Mátéval közösen úgy döntöttek, hogy nem fognak rásegítésekre járni. Nem akarták a hónapokat, az évszakokat, az éveket számolni… Nem akartak felülni az érzelmi hullámvasútra, hogy minden hónapban lessék a megfelelő időpontot, orvoshoz rohanjanak, elviseljék a kezeléseket, aztán reménykedjenek, hogy sikerült-e vagy sem. És még ha sikerül is, akkor jón a tablettaszedés és a folyamatos kórházi megfigyelés… Nem, köszöni szépen, Guszti ebből nem kért. Mátéval abban maradtak, hogy ha lesz saját házuk és stabil egzisztenciájuk, akkor belevágnak a nevelőszülői programba. Miután ezt eldöntötték, felszabadult érzés volt úgy szeretniük egymást, hogy nem kellett tablettákat szedni, sem azért, hogy legyen valami, sem azért, hogy ne legyen…

Hát így éltek ők már lassan egy éve… Szerették egymást, élvezték az együtt töltött időt, ha Máté otthon volt, ha pedig nem volt otthon, sokat telefonáltak interneten át…

De most, a kikelet évszaka meghozta azt, amire már lassan 10 éve, mióta együtt voltak, vártak: Guszti nem érezte jól magát, és igazából csak a biztonság kedvéért csinálta meg tesztet egy hete. Ő maga lepődött meg a legjobban, amikor két csíkot látott rajta… Nem is hitte. Másnap ment és vett még 3 tesztet, amit mind meg is csinált. Mint a 4 azt mutatta, hogy bizony, amire nem adtak nekik esélyt, mégiscsak bekövetkezett.

Dudorászva pucolta az ablakot, óvatosan mozogva. Figyelte a virágokat, a madarakat, az ablakon a saját keze mozgását, de lélekben máshol is járt, egy másik tudatsíkon, már azt számolva, hogy mikorra lesz meg a pici… 9 hónap a fogantatástól, de tulajdonképpen 10 holdhónap, azaz 3 évszak… Februárban történhetett, mikor Máté 4 napot volt otthon, gondolta. Onnan számolva még eltelik a tavasz, a nyár, és ősz végére várhatják a kicsit. Még két évszaknyi idő, és mi is igazi család leszünk, gondolta vidáman, és dúdolta tovább a rádióval Balázs Fecótól az Évszakokat…
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.